Az orosz energiaügyi miniszter közlése szerint az országban úgy számolnak, hogy a hordónkénti 70 és 100 dollár közötti olajár volna szükséges ahhoz, hogy megfelelően fedezni lehessen az északi sarkvidéki olajkitermelés költségeit. Alexander Novak jelezte, úgy tekintenek ezen területekre mint biztonsági készletekre.
Jóllehet az olaj ára manapság az 50 dolláros szint körül mozog, ami majdnem fele a 2014 közepén tapasztalt árnak, a Morgan Stanley elemzői úgy számolnak, 2019 végére a fekete arany 70 dollárig emelkedhet – írja a Bloomberg. Az oroszok kivárásával párhuzamosan azonban
a norvég sarkvidéki termelés csúcsra futhat az idén,
köszönhetően az új feltárásoknak, illetve a kormányzati támogatásoknak.
Ezzel együtt Oroszország azt tervezi, hogy 2019-től felpörgeti a feltárást a Barents- és a Kara-tengeren – hangsúlyozta Novak. Mindeközben pedig csökkenhetnek az offshore olajipari fejlesztések költségei, ahogy az orosz vállalatok új technológiákat vezetnek be – tette hozzá.
A terület azért jelentős Oroszország számára, mert az ország ismert szénhidrogén-tartalékainak majdnem 60 százaléka a sarkvidéki régióban található. Ráadásul
az oroszok az elmúlt évtizedben mintegy 100 milliárd dollárt költöttek energia projektekre a területen.
Ezek többsége egyébként a kevésbé költségek szárazföldi kitermelést célozta meg.
Számokban kifejezve az látszik, hogy a sarkvidéki projektek feleltek tavaly az orosz földgázkitermelés 81 százalékáért, és az olajkitermelés 17 százalékáért, noha az orosz adatok szerint a terület potenciális szénhidrogén erőforrásainak több mint 90 százaléka egyelőre feltáratlan.
Novak mindemellett hangsúlyozta, Oroszország annak ellenére stratégiai lehetőségeket lát a sarkvidéki területeken, hogy 2014-ben visszavonult az északi vizekről, ahogy az olaj ára elkezdett összeomlani.