Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az Aberdeenben működő Robert Gordon University (RGU) bemutatta legújabb, csúcstechnológiát használó fejlesztését. A kisebb szobányi méretű eszköz nem más, mint a világ első, olaj- és gáz-kitermeléshez kapcsolódó létesítményeket leszerelő szimulátora. Azért fejlesztették ki, hogy segítségével zökkenőmentessé lehessen tervezni és alacsony költségszinten tartani a bezárási folyamatot. Ez ugyanis sokba fog kerülni, az érintett vállalatokon keresztül az államoknak is.
Akkora pénzek jelennek meg rövidesen az olajlétesítmények bezárása körül, hogy egyesek emiatt új olajos ágazat kialakulását valószínűsítik – derül ki az Oilprice cikkéből. Európában - többek között - az Egyesült Királyság jelentős számú olaj- és gázlelőhelyet üzemeltet tengerein. Így minden adott az ország számára, hogy
a bezárások kapcsán szerzett tapasztalatokat módszertanná fejlessze, majd azt globális áruként kínálja fel a világnak
– ezt már a brit Pénzügyminisztérium államtitkára mondta annak kapcsán, hogy a britek megkezdték a szisztematikus felkészülést a hagyományos energiahordozók kitermelésének leállítására.
Az olaj- és gázkitermeléshez kapcsolódó létesítmények leállítása és termelésből való kivezetése, úgy tűnik, egyre markánsabb irányvonalként jelentkezik a fosszilis energiahordozókra épülő iparágon belül.
A Wood Mackenzie jelentése felhívja a figyelmet arra, hogy 2018 és 2022 között várhatóan 247 mezőről vonulnak le a cégek, csak az Északi-tengeren.
A bezárások összesen 20 milliárd dollárt, azaz több mint 5 ezer milliárd forintot fognak felemészteni.
A leginkább a Shellnek, az Exxonnak és a Totalnak kell majd a zsebébe nyúlnia, az elemzők szerint az olajóriások külön-külön nagyjából 2 milliárd dollárt fognak képletesen szólva a tengerbe szórni azért, hogy a termelésből kivont mezőkről levonuljanak.
Ám ez még mindig nem minden. Az Északi-tenger ugyan kétségkívül a világ egyik legfontosabb termelési övezetének számít, az elemzők szerint
a leállítások költségei itt, a globális egésznek alig 2 százalékát teszik ki.
A brit olaj- és gázkereskedelemmel foglalkozó szövetség jelentésében pedig úgy számoltak, 2017 és 2025 között 23 milliárd dollárt kell fordítani az Egyesült Királyság kontinentális talpazatán való bezárásokra.
Ezek főként brit, de részben holland, norvég és dán mezőket jelentenek. A teljes terület négy régiójában
2500 kutat, több mint 200 platformot és közel 8000 kilométernyi vezetéket kell kivezetni a használatból.
A teljes összegből 11 milliárd dollár kell csak a britekhez tartozó mezők és platformok leállítására.
Az RGU olaj- és gázipari kérdésekkel foglalkozó intézeténél azt mondják, a bemutatott szimulátor épp ebben a költséges és hosszú folyamatban segítheti a munkát. A több nagyvállalat technológiai részvételével fejlesztett eszköz alkalmas arra, hogy a kutak adatai és más technikai illetve környezeti információk alapján, segítse a munkatársak tevékenységének összehangolását.
Az intézetnél azt mondják, berendezésük
olyan, mint egy fejlett repülőgép-szimulátor,
csak itt épp nem egy Boeinget kell navigálni egyik városból a másikba, hanem megtervezni a munkafolyamatokat és a tengeri olajkutakra a végén kitenni a „Bezárt" táblát.
A fejlesztésben részt vevő egyik szakember elmondta, jelenleg már 12 projektet kezel a rendszer, annak minden adatával együtt, és a teljes vezetékrendszer jelentős arányát ismeri.
A készítők célja, hogy az eszközzel átfogóan és realisztikusan tudják szimulálni a teljes Északi-tengerre vonatkozó leállítási folyamatokat.
A szimulátortól azt várják, segíti a szakembereket abban is, hogy a költségeket leszorítsák és a hatékonyságot növeljék.
Úgy tűnik tehát, a világ energiafordulata nagy kihívás elé állítja a fosszilis hordozók iparának szereplőit. Ahogy az Origo is megírta, az élőmunkaerő elöregedése itt is egyre nagyobb probléma, ezért robotikai fejlesztések is folynak azért, hogy közvetlen emberi részvétel nélkül végezhessék el az üzemeltetők a továbbra is működő tengeri olajplatformok karbantartását.
