Amerikában a múlt héten hétfőn estek az indexek, annak ellenére, hogy a Fed bejelentette: korlátlan mértékben fog eszközöket vásárolni és likviditást teremteni, amikor ez szükséges.
Ezt értékelhetjük a Fed utolsó megszólalásaként is, mivel innentől gyakorlatilag nincs tovább az amerikai monetáris politika számára, kimerült az eszköztár és ez a piacok számára is ijesztően hathat.
Európában 7 éves mélypontjukon ragadtak az indexek hétfőn, erősödnek a globális recesszióval kapcsolatos félelmek, miután újabb országok próbálják magukat izolálni a vírus megállítása érdekében, így továbbra is széttöredezve maradnak az ellátási láncok. Az egyik "jó" példa a láncok megszakadására és a turizmus várható összeesésére az Airbus, amely újabb 9 százalékot esett, miután visszavonta az összes 2020-ra szóló pénzügyi előrejelzését, és ezzel a világ legnagyobb repülőgyártója február óta az értéke felét elvesztette.
Kedden Európában viszont már robogtak az indexek, így a Stoxx 600 2008 óta a legjobb napját produkálta, némileg (átmenetileg) kezdett nyugvópontra kerülni az addigi pánikhangulat, a piacok ekkor elkezdtek reménykedni abban, hogy a bejelentett monetáris és fiskális intézkedések képesek lehetnek kezelni az átmeneti makrogazdasági egyensúlytalanságokat, és még időben helyreállíthatók az üzletmenetek.
A hét közepén az USA-ban többségében emelkedtek a papírok, de a napközbeni volatilitás itt is igen jelentős volt, a fiskális stimulus bejelentése látványosan javította a hangulatot. Eszerint minden évi 75 ezer dollár alatt kereső amerikai kapna 1200 dollárnyi készpénzt, a kisvállalkozások 360 milliárdnyi kedvezményes hitelhez jutnának, hogy fizetni tudják a munkabéreket és további 500 milliárdot osztanának szét különböző vállalkozásfejlesztési szervezetek közt, hogy azt befektessék a bajba jutott vállalkozásokba.
Csütörtökön immár harmadik napja zártak emelkedéssel az európai indexek, a befektetők reménykednek egy esetleges közös, európai fiskális stimulusban, de javítja a hangulatot az is, hogy az Európai Központi Bank (EKB) is eltörölte a szuverén adósságokhoz kapcsolódó kötvényvásárlási limitjeit, ezzel is felkészülve a korlátlan pénznyomtatásra a szükséges országok esetében.
Úgy tűnik, a piac közel érzi a megoldást a problémákra és ez a megoldás a pénznyomtatás lesz ismét.
Bár nem biztos, hogy teljes egészében helyesen értékelik, hogy mi is történik valójában, amit a brutálisan megugró amerikai munkanélküliség is jelez, nem valószínű, hogy érdemes gyors talpra állásra alapozni. Az amerikai indexek szintén jelentősen emelkedtek csütörtökön, ami érdekes a fenti tények ismeretében, de a piaci hangulatot egyelőre erősebben megragadja a proaktív monetáris és fiskális beavatkozás hatásainak ígérete.
Az óriási mentőcsomagok ellenére háromnapi emelkedés után lefordultak a tőzsdék pénteken, mivel az EU vezetői egyelőre nem tudtak megállapodni egy közös mentőcsomagban, míg az angol tőzsdét lehúzta, hogy Boris Johnson brit kormányfő is elkapta a koronavírust. A hetet végül összességében 9 és 13 százalék közötti visszapattanással fejezték be az amerikai indexek, a német DAX közel 8, a londoni FTSE több mint 6, a milánói börze pedig csaknem 7 százalékkal került feljebb a múlt héten. A hazai tőzsde vezető indexe, a BUX 3,6 százalékos pozitív korrekcióval fejezte be a heti kereskedést, a magyar vezető papírok a leglátványosabb visszapattanást az OTP mutatta.
A devizapiacon hétfőn a dollár kezdeti gyengülése megtört a nap második felére, mivel az ismét erősödő pánik és részvénypiaci kitárazásból felszabaduló tőke a menedéknek tekintett dollár irányába próbált helyet keresni, de aztán a korlátlan eszközvásárlásról szóló Fed megszólalásnak köszönhetően ismét 1,08-ig jött fel az euróval szemben. A múlt hét közepén zárult két hétben már 9 százalékos erősödésen van túl az amerikai deviza, a globális menekülés közepette kielégíthetetlennek látszik a kereslet a zöldhasú iránt.
A "cash is king" időszakának eljövetelén belül a "dollar cash is king" látszik a legbiztonságosabb pozíciónak,
miután a profik is kiszálltak/nak a kockázatosabb eszközökből.
Kedden a kezdeti emésztgetés után alapvetően az 1,08 körüli szinten maradt a dollár az euróval szemben, miután a Fed korlátlan likviditás piacra pumpálását jelentette be, ami jelentős optimizmust csempészett a piacokra. A befektetők alapvetően pozitívnak ítélik a Fed proaktív lépését, és ezzel mindenképpen jó irányba halad, hogy megelőzzön egy 2008-hoz hasonló (dollár) likviditás kiszáradást. S miután ebben a többi globális jegybank is a segítségére van, így a pénzügyi piacokra némi megnyugvás köszönthet, viszont a reálgazdasági károk egyelőre még megbecsülhetetlenek. Ezt jelzik előre a megjelent beszerzési menedzserindexek is, a szolgáltató szektor reálgazdasági várakozásai jelentősen beszakadtak, több mutató a mérés 1998-as kezdete óta a legnagyobb esést mutatta, viszont a feldolgozóipari indikátorok a várakozásokhoz képest érdemben pozitívabb képet festenek le márciusban.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a múlt héten változatlanul hagyta az irányadó rátákat, viszont a nemzetközi környezettel összhangban jelentős likviditásbővítő intézkedésekről döntött az esetleges átmeneti sokkok megelőzése érdekében. A forint látható gyengüléssel reagált a lazító lépésekre, miközben a régióban moderált erősödés volt látható.
Csütörtökön egy heti mélypontjára esett a dollár azután, hogy
felrobbant az új heti munkanélküliségi kérelmek száma az USA-ban március második hetében: ez a mutató 3,3 millióra ugrott az előző heti 280 ezerről.
Ez a várakozásokhoz képest is meredekebb lejtőt jelez a koronavírusból fakadó „átmeneti leállást" tekintve, és valamiért mindig meglepi a piacokat, ahogy elkezdenek befutni a valós adatok, hogy mekkora kárt okoz egy ilyen teljes körű karantén a nemzetgazdaságokban. Erre reagálva máris többen további és jelentősebb fiskális beavatkozást szeretnének, főleg ha a következő hetekben is hasonló számokat látunk.
Az olajárak eközben tovább csökkentek és a 20 dolláros szint irányába tart főként a WTI, de a Brent is,
ami jó hír az olajimportáló országoknak és az inflációnak, például Magyarország esetében is, de kevésbé kedvező az olajexportáló és a költségvetésük jelentős részét erre alapozó államoknak. A dollár összességében 4,4 százalékot gyengült az euróval szemben a hét folyamán, óriási volatilitás közepette. A hazai fizetőeszköz heti teljesítménye pedig 2,3 százalékos gyengülés volt az euróval és 2,3 százalékos erősödés a dollár ellenében, míg a régiós devizák főként szintén kismértékben gyengültek, kivéve a román lejt, amely 0,2 százalékkal erősödött.