Traktoros ruhától az úttörők nyakkendőjén át a luxusig: így öltözködtek a szocializmusban

1968 - Magyarország, Budapest V. - a pesti alsó rakpart lépcsői a Margit híd felől nézve, háttérben a Parlament, fiatalok

Az 1960-as évektől az 1980-as évekig a magyarországi ruházati ipar és öltözködés rengeteg változáson ment keresztül. Ugyanakkor abban az időszakban az ország jelentős sikereket ért el hazai márkáival (például a Tisza cipővel vagy a Trapper farmerrel), és globális nagyvállalatok ismert, híres ruhadarabjait is elkezdte előállítani a szocialista termelés keretei között. Meglepően sok megpróbáltatáson és újításon ment keresztül a magyarországi ruházati ipar akkor, és közben nagyot változott a II. világháború utáni évek, majd a kádári éra divatja is: a traktoros ruhától eljutott a luxusig.

Nő az igény a minőségi ruházati termékekre

Az 1970-es és az 1980-as évek között kibontakozó gazdasági válság hatására az emberek egyre kevesebb ruhát vásároltak. Az öltözködési cikkek forgalma a vártnál jobban visszaesett, illetve az ellátás színvonala némileg romlott ugyan, de a boltvezetők nagy része a kínálatot kedvezőbbnek ítélte meg ebben az időben, mint a válság előtti évben. Ugyanakkor a kereslet csökkenésének egyik oka, hogy a ruházati termékek a válság hatására jelentősen drágultak, valamint a másik ok, hogy magántulajdonú üzletekből árulták az öltözködési árucikkeket.

Vörös Október és Május 1.: a legendás ruhagyárak

A korszak termelése elképzelhetetlen lett volna a nagy ruhagyárak közül. A Vörös Október Ruhagyár egy már működő vállalat államosítása után kezdte meg működését ezen a néven 1948-ban Budapesten, Kispesten. A telephely 1967-től egy hat üzemből álló országos vállalat központja lett. A Május 1. Ruhagyár pedig 1958-tól működött ezen a néven (egy korábban létesült katonai ruhagyárra települve) egészen 1994-ig (akkor már Elegant néven), és egy nem mindennapi rekordot is magának tudhatott: Európa egyik legnagyobb konfekcióüzemének számított.

Az 1970-es években az ország fogyasztása megváltozott, az alacsonyabb minőségű termékek utáni kereslet csökkent, míg ezzel párhuzamosan a magasabb iránt nőtt. Ennek a korszaknak a divatját főleg a fogyasztás tömegesedése határozta meg Magyarországon, tehát egyre kevesebben voltak azok, akik nem tudtak maguknak megvásárolni alapvető ruhadarabokat.

Ezzel egy időben a vásárlók minőséggel és beszerzendő termékekkel szemben támasztott elvárásai emelkedtek, viszont a hazai termelési adottságok és az import növekedésének korlátjai miatt csak lassan vagy részben tudta követni a kereskedelem.

Nőidivat szalon és kalapos üzlet 1970-ben Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11

A divatipar Magyarországon

A hetvenes-nyolcvanas években a divat önálló iparággá vált Magyarországon, ahol a Magyar Divatintézet feladata volt az igények felmérése, a divat formálása és a várható trendek előrejelzése. Az imént említett intézet több nemzetközi szervezet tagja, amelyek gyűlésein elhangoztak többek között, hogy mik lesznek a fő irányok a divatban, például milyen színek fognak dominálni. Ebben az időben szakemberek jártak külföldi divatbemutatókra, hogy az ország lépést tudjon tartani a jövő divatjával, de vajon mennyire tudta követni a nemzetközi trendeket?

Az ipar végül lassúsága miatt nem tudta követni a nemzetközi trendeket, viszont népszerűvé vált az elképzelés, hogy az országnak önálló divatot kell teremtenie,

ezért számos próbálkozást tettek a kereskedők annak érdekében, hogy magyar termékeikkel fel tudják venni a harcot a nyugat-európai árucikkekkel. Ennek hatására a hetvenes évek második felében megkezdődött a hazai farmergyártás, és így született meg a Trapper farmer márka, melynek sikerei megkérdőjelezhetetlenek, mivel egy év során több mint negyedmillió termékét tudta értékesíteni a Skála-Coop hálózatban.

Fiatalok öltözködése 1977-ben Forrás: Fortepan/Erky-Nagy Tibor

Ebben az időszakban szintén fontossá vált a globális vállalatokkal való együttműködés kialakítása, ennek hatására kezdődött meg például a Levi's és a Lee Cooper előállítása az országban. Később 1983-ban pedig megnyílt a Tanács körúton (ma Károly körút) az első márkatermékeket forgalmazó butik, bár az országnak így is komoly nehézséget jelentett a fogyasztó igények kielégítése.

A korszak végére egyre fontosabb lett minden generáció éltében a divat és az öltözködés. Mindemellett az újításokkal egyre befogadóbbá váló emberekben az előítéletek elkezdtek oldódni, bár még mindig felháborodást keltett például, ha nem adták meg a fiatalabb generációk a kellő tiszteletet ruházatukkal a különleges vagy ünnepi alkalmak alatt.

Ennek az oka az lehetett, hogy a fiatalabbak kevésbé érezték kötelezőnek a hagyományos öltözködési és viselkedési szabályokat a középkorúakkal vagy az idősebbekkel szemben.

Úttörőtalálkozó 1971-ben Forrás: Fortepan/Péterffy István

Fontos azonban kiemelni, hogy ennek a korszaknak is megvoltak a hagyományai, elvárásai az öltözködés terén, ami jól mutatkozott - például - a kisdobosok és az úttörők esetében. Akkor

egyenruhaként hordták az általános iskolás gyerekek a kék nadrágot vagy szoknyát, a fehér blúzt és a kék vagy piros kendőt.

A korszak végére két maradandó tendencia érvényesült: az öltözködés egyszerűsödése, vagyis nem volt szigorúan megszabva az embereknek, hogy mit kell hordaniuk, másfelől pedig a divat sokszínűsége, ami a divatkövetésben és a viselt ruha minőségében mutatkozott meg a leginkább.

Mindemellett a viselt ruházat képes a mai napig arra, hogy kimutassa viselőjének életkörülményeit, így a korszak társadalma egyre inkább arra törekedett, hogy kifejezésre juttassa megjelenésében, hogy az átlagnak megfelelő vagy annál magasabb körülmények között él.

(Felhasznált források: Valuch Tibor: Divatosan és jól öltözötten. A városi öltözködés és a divat néhány jellegzetessége Magyarországon az 1970-es és 1980-as években; Filmhíradó; Ritkán látható történelem, Stílus és kommunikáció)