Mindenki utálta, hiánycikk lett, mégis kötelezővé tették - ez volt az iskolaköpeny

1974. Gödöllő - Szabadság tér, Szövetkezeti Áruház

Akik 1990 előtt jártak iskolába, máig emlékeznek a gyűlölt iskolaköpenyre, amelyet szovjet mintára vezettek be, később még kötelezővé is tették, de a kommunista ipar, persze, ebben sem tudta tartani a lépést. 

1971-ben a Női és Leánykaruha Nagykereskedelmi Vállalat egy kutatása során ezer diákot kérdezett meg arról, hogy milyen köpenyt viselnének szívesebben.

Az eredmények azt mutatták, hogy a nagy többség a kék színű, elöl gombos, könnyen mosható, műszálas és nejlon változatokat kedveli inkább.

Ugyanebben az évben az újságírók ekképpen hirdették az uniformist:

„A kötelező iskolaköpeny helyes és okos, megszünteti az öltözködési versenyt. A köpeny alatt az így átalakított és ötletesen javított ruhák jó szolgálatot tesznek, és az édesanyák mindennapi öltöztetési gondjait megoldják. Iskolaköpeny alá praktikus a szoknya és a boleró, blúzzal vagy pulóverrel. Díszítsük tűzéssel, szegecsekkel....Nem lesz az iskolaköpeny sem unalmas uniformis, ha varrunk rá tarka virágos anyagból gallért, és az egyik ujjára zsebet." (Szabad Föld, 1971. október 17. Gyulai Irén: „Régiből újat – kettőből egyet")

Iskolaköpenyt viselő gyerekek 1978-ban Forrás: Fortepan / Vizsnyiczai Erzsébet

Iskolaköpeny-divatbemutatótól a kötelezővé tételig

1972-ben a Ruházati Bolt Vállalat is beszállt ennek a ruházatnak a népszerűsítésébe:

Rendkívül vidámmá és kedvessé teszik a különféle színes – piros, fehér – gallérok, tűzések, zsebmegoldások. Vonalvezetésük sportos, általában lefelé bővülő, enyhén követi a test vonalát. A legtöbb modell variálható – övvel, öv nélkül viselhető."

(Népszava, 1972. augusztus 17.)

1973-ban pedig még iskolaköpeny-divatbemutatót is rendeztek.

Erről a Népszabadság 1973. május 27-i melléklete közölt hírösszefoglalót „Szokatlan divatbemutató" címmel. A rendezvényt a Belkereskedelmi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium közösen szervezte és valósította meg.

1976-os csoportkép egy köpeny nélküli "lázadóval" Forrás: Fortepan / Erky-Nagy Tibor

Ahogy a cikkben írták: „Nem szokványos bemutató volt ez, hanem alkalom arra, hogy valamennyi érdekelt elmondhassa a véleményét. Gyakorló tanárok, gyermekruha-tervezők, iskolai tanulók okos és megfontolt érvek alapján segítették az ipart és kereskedelmet abban, hogy a boltokban az iskolaszezon indulása előtt célszerű és csinos iskolaköpenyeket lehessen vásárolni. A célszerűség mellett a korszerűség és a forma is hangsúlyt kapott."

1973 szeptemberétől egy miniszteri rendelet minden iskolában kötelezővé tette az iskolaköpeny viseletét, amit csak a rendszerváltozás tudott végleg eltörölni.

A fennmaradt adatok szerint a Praktilon lányok számára forgalmazott iskolai egyenruháinak ára 1978-ban 122–158 forint között mozgott, a fiú változatért pedig 118–206 forintot kértek. A Diolen 124–151 forint között árulta termékeit a lányoknak. Ekkoriban már volt legombolható ujjú változat is. Viszonyításként: 1973-ban a KSH adatai szerint a havi bruttó átlagkereset 2629 forint volt.

Ábel Anita kék köpenyben Forrás: Burghardt Ferenc

A 80-as évek köpenyhiánya

Bármennyire is fontos ruhadarabbá vált az iskolaköpeny, a kommunista termelés mégsem volt képes kielégíteni maradéktalanul az arra vonatkozó igényt. Például 1984-ben már komolyan akadozott az iskolaköpeny ellátása.

A helyzet annyira drámai volt, hogy az egyik újság 1987-ben egy fiktív levelet is publikált, amit szinte bármelyik akkori édesanya is írhatott volna az egyik iskola pedagógusának,

hiszen hűen tükrözte a viselet körüli problémákat. A levél az akkori Népszabadság egyik januári számában jelent meg:

„Arra kérem, hogy gyermekem notórius iskolaköpeny-nélküliségét ne tekintse holmi öncélú makacskodásnak, vagy ami még rosszabb, a fennálló rendszabályok elleni lázadásnak. Ha még emlékszik rá, Gergő a tanévet vadonatúj, az előírásoknak mindenben megfelelő köpennyel kezdte, s ha nem is használta mindig rendeltetésszerűen, de általában hordta, ha máshol nem, hát a táskájában vagy a tornazsákjában. Aztán november közepe táján ön hívta fel a figyelmemet a naplóban katonásan sorakozó fekete pontokra, amelyeknek beírását az indokolta, hogy elsőszülött gyermekem rendszeresen nem hord köpenyt....a becses ruhadarab elveszett. Bármennyire szörnyű ez az igazság és mennyire becses e ruhadarab, az csak napokkal később kezdett számomra derengeni, amikor már vagy tucatnyi boltot végigjárva feltérképeztem az iskolaköpeny-kínálatot, amelyben 12 éves fiú számára megfelelőt nem sikerült találnom...Tudom, van más megoldás is. Gyermekemmel már gyakoroljuk a szabás-varrás mesterségét, és éppen most fontolgatjuk egy varrógép beszerzését. Ígérem, belátható időn belül elsajátítjuk úgy a szakmát, hogy ezt bizonyítani is tudjuk majd – iskolaköpeny formájában (ha kapunk hozzá alapanyagot)...."

A 80-as évek közepétől folyamatosan drágultak az iskolai egyenruhák: 500-1000 forint között is elkérhettek már ezek darabjaiért. Valuch Tibor elárulta, hogy a szocializmus utolsó évtizedére már többféle műanyagszövet-, nejlon- és vászondarabok álltak a diákok rendelkezésére.

Sokan a szülők, nagyszülők által favorizált egyedi darabokat hordtak az iskolákban, amiket polgárpukkasztó szövegekkel, hippi jelszavakkal és nyugati dalok soraival firkáltak össze.

A diákok iskolán kívül szinte sosem hordták a köpenyt, nem is igazán kedvelték – talán annak kötelező és tömegesítő jellege miatt. Hazulról elindulva még az iskolatáskában lapult, majd az oktatási intézmény kapujában gyorsan felvették a nebulók.

Iskolai egyenruhát viselő diákok napjainkban a franciaországi Excellence Sourdun bentlakásos iskolában Forrás: AFP/Thomas Samson

Kudarcot vallott a köpeny?

A tapasztalatok szerint az uniformis idehaza nem is igazán tudta betölteni alapvető célját, azt, hogy így eltűnjenek a vagyoni különbségek. A gazdagabb szülők gyermekei ugyanis a szabó által személyre szabottan elkészített darabban jóval "menőbben" festettek, mint azok a diáktársaik, akik anyagi okokból csak az áruházi gyengébb kínálat olcsóbb termékei közül válogathattak.

A nyugati, főleg angol (vagy német, dán és spanyol) magániskolák némelyikében viszont napjainkban is népszerű az egyenruha viselete.

Ezeken a helyeken a szülők hangsúlyosan támogatják az uniformist, véleményüket részletesen is megindokolták. A biztonsági szempont szerint az egyenruhát viselők közül könnyebben kiszűrhető, ha idegenek vegyülnek el a tanintézményben. Az egyenfelszerelés az iskolapatriotizmust, a befogadás érzését is elősegítheti. A legtöbben mégis az egyenlőséget tartják a legfontosabb érvnek az uniformis mellett, hiszen ezzel kiküszöbölhető a ruházat miatti esetleges csúfolódás, szégyenkezés, és elkerülhető a felesleges divatozás is.

Egyes pszichológiai vélemények szerint azonban akár komoly pszichológiai problémákat is előidézhet, ha az egyenruha meggátolja a kitörni vágyó személyiség, identitás fejlődését. Ráadásul a köpeny nem teremt egyenlőséget a gyerekek között, és a kiközösítés kivédésére sem igazán alkalmas, a gyerekek a köpeny alatt is megtalálják azt, akit csúfolni akarnak.

Forrás: Az iskolaköpeny emléke (Múlt-kor); Tóth Eszter Zsófia: Az iskolaköpeny a szocialista időszakban (Napi Történelmi Forrás); eduline; Ilyen volt az iskolakezdés a rendszerváltás előtt (Tó-retró)