Ha valaki május 7-én észak-koreai wont akart kínai jüanra váltani, annak ekkor egy jüanért 970 wont kellett fizetnie. Pár héttel később azonban, május 29-én az Asia Press információi szerint a kínai határ közelében tartózkodó beépített riporterek 650 wonért kapták a kínai valuta egységét.
Az eddig nagyjából jelentéktelennek vélt
észak-koreai valuta hirtelen 33 százalékot erősödött a kínai jüanhoz képest és ugyanekkor 18 százalékkal drágult az amerikai dollár ellenében.
A felduzzadt árfolyamok a múlt héten végig érvényben maradtak - jelentette az AsiaPress, amely a híreit a kínai határ közeléből üzemelő és így a kínai telefonhálózatot is elérő csempészett mobiltelefonok segítségével gyűjti be.
A teljesen szokatlan valutapiaci mozgások a szakértőket is gondolkodóba ejtették, számos elmélet született ennek – azaz leginkább az észak-koreai pénzpiac őrületének - magyarázatára.
Az egyik teória szerint Kim Dzsong Un rezsimje a valutapiac manipulálása révén próbál némi ellenőrzést gyakorolni a gazdaság régi szocialista állami szektora helyett a magánpiaci tranzakciókra támaszkodó, egyre növekvő középosztály felett. Ehhez pedig hozzátartozhat, vagy kiegészítheti az a törekvés, hogy
a rezsim a külföldi devizák nyílt megszerzésére törekedett,
ahogy azt a 2009-es won felértékelésétől kezdve időről időre megtette illetve megpróbálta megtenni.
Egy talán kevésbé baljós magyarázat lehet a következő: a Kínával folytatott kereskedelem várt felfutása - amelyet 2020 elején a koronavírus távoltartása érdekében leállítottak - valamilyen okból kifolyólag még nem történt meg, és
a külföldi, értékeseebb devizákból felhalmozó kereskedők most nem tudnak mit kezdeni ezzel a sok észak-koreai wonnal, ezért dömpingelik.
Eközben a gazdag észak-koreai kapitalisták, a donjuk hatalmas árfolyamdifferenciával vásárolják fel ezeket a pénzeket. A donjuk igen külön szereplői az észak-koreai társadalomnak, ők afféle pénzemberek, akik hidat képeznek a politikai döntéshozatal és a tényleges gazdasági teljesítmény között. A rezsimmel nyíltan soha nem helyezkednek szembe, ugyanakkor bizonyos mértékű befolyásuk van a gazdaság működésére, akár kapitalista módon is. Phenjannak pedig szüksége van rájuk, hogy működtesse a szűkölködő országban a termelést.
Az AsiaPress egyik "tudósító partnere" egy kereskedelmi tisztviselőtől állítólag azt hallotta, hogy
még ha a jövőben újraindul is a kereskedelem Kínával, a kereskedelmi vállalatok csak olyan devizát használhatnak, amelyet az egyes tartományok kereskedelmi hivatalának engedélyével a bankokban váltottak át."
Más szóval, a kereskedelmi vállalatok nem használhatnak a hatóságok által nem beazonosítható, ismeretlen eredetű külföldi valutát. Ez jelentős csapás a devizával rendelkező szervezeteknek.
"Elterjedt a pletyka, hogy a külföldi valutákat el fogják értékteleníteni, ezért egyre többen igyekeznek a felhalmozott 'feleslegeiktől' megszabadulni. Másrészt a donjuk a rendkívüli helyzetet, a won felértékelődését kihasználva kínai jüant halmoznak fel" - tette hozzá.
Az AsiaPress szakértői szerint a furcsa jelenség hátterében az alábbiak húzódhatnak meg:
Az észak-koreai won és a kínai jüan vagy az amerikai dollár közötti árfolyamot az országszerte tondekónak nevezett földalatti pénzváltók határozzák meg egymástól függetlenül. Méghozzá a Koreai Külkereskedelmi Bank [a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság] által Phenjanban minden reggel nem hivatalosan bejelentett referenciaértékek alapján. Az AsiaPress hetente egyszer felkutatja és közzéteszi a különböző régiók piaci árfolyamait. Ezúttal több, az ország északi részén élő tudósítók végeztek felmérést, és megerősítették, hogy az adatok szinte azonosak. Vagyis a jelentős felértékelődés valóban végbement.