A 2016-os puccs óta újra rend van a miniállamban

A Seborgai Hercegség látképe

Létezik egy picike falu az olasz Riviéra mentén, egy idilli domb tetején, amely habár saját uralkodóval, zászlóval, pénznemmel, nemzeti himnusszal, útlevéllel, bélyegzővel és izgalmas történelmi múlttal rendelkezik, mégsem tudta még megvalósítani régi álmát, hogy önálló állammá válhasson. 

Seborga a franciaországi Nizzától egy, az olaszországi Genovától pedig kétórányi autóútra fekszik. A turisták számára számos látnivalót kínál, többek között a Piazza San Martino és a Chiesa Parrocchiale di San Martino Vescovo templomot.

A Seborgai Hercegség látképe Forrás: Wikipedia

A Seborgai Hercegségnek, az aprócska mikronációnak állítólag már bő ezer éve sikerült kinyilvánítania függetlenségét. Ezt akkor érte el, amikor Itália még független államok foltos halmaza volt és a pápa herceggé avatta a terület birtokosát.

Történelmi múltjáról annyit tudni, hogy Seborgát 954-ben bencés szerzeteseknek adományozták, majd földjét 1729-ben eladták a Szardíniai Királyságnak (de a hercegségi címet nem), amely később az Olasz Királyság része lett. Az idő előrehaladtával az észak-olaszországi Imperia tartományban, Franciaországhoz közel található falucska létezése feledésbe merült, így amikor az egységes Olaszország az 1800-as években létrejött, a hercegség különálló maradt.

Az 1960-as években azonban egy helyi virágtermesztő-szövetkezeti vezető, Giorgio Carbone felfedezte, hogy Seborga hercegségi státusza hivatalosan sosem szűnt meg, és kikiáltotta magát I. Giorgio Seborga hercegének. A következő 40 év során a falu modernizálódni kezdett, saját alkotmánya, pénzneme, bélyege és nemzeti ünnepe lett.

A herceg tanulmányozva a falucska múltját arra jött rá, hogy nem maradt fenn történelmi feljegyzés a terület és a hercegi cím eladásáról,

ami azt jelenti, hogy Seborga soha nem volt legitim része Olaszországnak. A mintegy 300 lelket számláló település uralkodójának és a közösség egészének is nagy álma, hogy egy napon önálló állammá válhasson Seborga.

A herceg - talán azért, hogy a szomszédjai felfigyeljenek rá - az 1960-as években lezárta az "ország" határait, külföldieket nem engedett be, nem volt hajlandó adót fizetni Olaszországnak, és pimaszul seborgai rendszámú autóval közlekedett. Ezek az intézkedések feltették a falucskát a térképre, és a nemzetek elkezdték felfedezni a főleg olajbogyó- és virágtermesztésből élő települést.

Giorgio herceg halála után a lakosság Marcello herceget választotta meg uralkodónak, aki azonban később lemondott a trónról. 2016-ban a francia állampolgárságú Nicolas Mutte saját magát kiáltotta ki seborgai hercegnek, miközben a királyi pár külföldön tartózkodott; a helyi sajtó ezért puccsnak minősítette az eseményt.

Jelenleg a Németországban született Nina Döbler Menegatto uralkodik itt,

aki korábban Marcello herceg felesége volt, és akit 2019-ben választottak meg egy szavazást követően.

Habár az olasz alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága is elutasította Seborga állammá nyilvánításának kérését, a hercegnőt és a mikronemzet lakóit ez nem tántorítja el. A hercegnő szerint a település tevékenységében semmi sem illegális: az útlevelek csak a szórakoztatást szolgálják, a helyi valutát, a Luiginot pedig elfogadják a város boltjaiban, de alapvetően emléktárgy.

Seborgának egyébként saját kormánya is van, ami kilenc miniszterből, valamint itt született és beköltözött seborgaiakból álló tanácsból áll. Saját törvényeket hoz, de ezeknek egyelőre nincs jogi következményük, és az igazi hatalom egy rendszeresen, hivatalosan megválasztott tisztségviselő kezében van.

Az utóbbi években maroknyi nyaraló özönlött a kevésbé ismert olasz falucskába. A TripAdvisoron egy bejegyzésben egy személy ezt írta: "A környezet gyönyörű, a dombokra és a Földközi-tengerre nyíló kilátás pedig lélegzetelállító."

Másvalaki pedig ezt írta itteni élményeiről: ""A falucska teljesen olyan érzést nyújt, mintha egy középkori független fejedelemségben lenne az ember".

A Seborgába vezető határátkelő Forrás: Wikipedia

A faluba vezető úton van egy nem hivatalos határátkelő, és egy Seborga zászlajának színére festett őrbódé, ahol időnként egy önjelölt határőr ellenőrzi az ide érkezőket.

Forrás: Sun Online, Travelo