Történelmi jelentőségűnek is tekinthető az amerikai hadsereg Picatinny Arsenal nevű létesítménye, amelyet még 1880-ban alapítottak, eredetileg Powder Depot, azaz "lőporraktár" névvel. Több mint 4 ezer km2 nagyságú területen építették fel, amit akkor 35 ezer dollárért egy magánszemélytől vásárolt meg egy szövetségi kormánybizottság New Jerseyben. Maga a terület egy Rockaway Township nevű városka közelében található:
Elsőként a polgárháborúból megmaradt lőport tárolták ott, miután az amerikai szövetségi kormány úgy döntött, az ország észak-keleti térségébe, központi raktárakba gyűjti össze a hadianyagot. A polgárháborús években szinte minden nagyobb város mellett állt egy fegyvereket és lőszert, lőport tároló épület, ezeket számolták fel a döntéssel. A létesítmény összesen több tíz km2-en terült el.
Hamarosan megjelent ott a haditengerészet is, amely a Lake Denmark Naval Ammunition Depot-jában nem csak raktározta, hanem gyártani is kezdte a lőport a hadsereggel közösen - ez az üzem vált később egy döbbenetes tragédia helyszínévé.
A gyártás 1907-ben kezdődött, majd az I. világháborút követően nehézfegyverekbe való lőszergyártással, valamint kutatás-fejlesztés tevékenységgel egészült ki az ott folyó munka.
A második világháború alatt a lőszerek és ágyúlövedékek gyártása 18 ezer embernek adott munkát a területen.
Ezt megelőzően azonban szörnyű tragédia történt a hatalmas területen.
New Jersey történetének egyik legnagyobb katasztrófája 1926. július 10-én történt. Aznap délután viharos volt az időjárás, zivatarok és villámlás tépázta a környéket.
Egy brutális erejű villámcsapás 17 óra körül telibe találta a haditengerészeti üzem egyik épületét, melyben rengeteg lőszert és robbanóanyagot tároltak.
A kisülés következtében hirtelen felcsapott tűzben hatalmas mennyiségű, legyártott töltény robbant fel, felfoghatatlan detonációsorozatot elindítva. A robbanássorozat ereje akkora volt, hogy a közeli épületeket mind letarolta, épületdarabokkal szórta tele a környéket nagyjából 1 km-es körzetben, a törmeléket több kilométerre lövellte.
A források szerint a robbanás miatt még a nagyjából 6 km-re fekvő Denville nevű városkában is betörtek az ablakok, és az ottaniak úgy vélték, hogy földrengés törtánt.
Valójában több ezer tonna robbanóanyag semmisült meg, szinte azonos pillanatban. A feljegyzések szerint a raktárkomplexum és környéke nem egyszerűen felrobbant, hanem kopárrá és kietlenné vált, mint a Hold felszíne.
A teljes létesítmény összesen 200 épületéből állt, ebből 187 megsemmisült vagy megrongálódott.
Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy az apokaliptikus állapotokat előidéző villámcsapás napja szombat volt, így a hétköznapinál jóval kevesebben dolgoztak
21-en (más források szerint 19-en) haltak meg a katasztrófában.
Az áldozatok közül 12-en haditengerészek voltak, akik nem a robbanássorozatban haltak meg, hanem aközben, amikor megpróbálták oltani a tüzet a segítség megérkezéséig. A katasztrófának több száz sérültje is volt.
A robbanássorozat után a telephely még három napon át lángolt, és időnként további robbanásokat is lehetett tapasztalni, miután az első robbanások okozta tűz átterjedt más üzemekre is.
Napok teltek el, mire sikerült a lángokat eloltani, és megkezdődhetett a kárfelszámolás.
A halálos áldozatok mellett jelentős volt a katasztrófa anyagi kára.
A Gawker számításai szerint napjainkban 631 millió dollárt tenne ki a kárérték, de egyes kalkulációk alapján akár 1 milliárd dollár is lehetett a végszámla.
A kárérték legnagyobb hányadát a legyártott lőszerek, lőpor és más, használatra kész hadianyag megsemmisülése adta.
A Picatinny Arsenal története ugyanakkor nem zárult le, az amerikai haderő által használt terület nagyját idővel újra használatba vették. Sőt, a területen nagyon hamar megjelentek a kor katasztrófa-turistái:
az incidens után a hadsereg augusztus 1-től engedélyezte az áthajtást a robbanással sújtott területen, amire naponta 25 ezren voltak kíváncsiak.
A II. világháborút követően a gyártásról egyre inkább a hadiipari kutatás-fejlesztésre került a hangsúly. 1983-ban a korábbi kutatóműhely bezárásával újat alapítottak. Kutatás-fejlesztés több helyen is zajlik az országban a Picatinny-hez köthetően, társzervezetekkel való együttműködésben. Ennek a munkának köszönhetők például a Patriot rakéták robbanófejei is, melyekkel az 1991-es Öböl-háborúban hatástalanítani tudták az Irak által kilőtt Scud-rakétákat.
Napjainkban látogatóközpontban lehet betekintést nyerni a hadiipari fejlesztések világába az egykori katasztrófa helyszínéhez közel.
Ám a hadimérnököknek még mindig van feladatuk az 1926-ban történt katasztrófával kapcsolatban. Néhány éve ugyanis a hadsereg bejelentette, hogy átkutatják a Picatinny Arsenal környékét, mert úgy gondolják, még mindig lehetnek a szomszédos helyeken éles lőszerek, melyet a végzetes villámcsapás okozta robbanás repített messzire.
Cikkünk kiemelt képe illusztráció.