Vágólapra másolva!
Néhány hétig volt csak optimista Chikán Attila, aki szerint a gazdaságban továbbra is lecsúszás várható. A volt gazdasági miniszter az [origo]-nak adott interjújában állítja, hogy az EU-ellenes megnyilvánulásainkon többet veszítünk, mint amennyit a keleti nyitáson nyerhetünk, és a gazdaságpolitika pusztán attól nem lenne jobb, ha holnap Matolcsy György helyett más jönne.
Vágólapra másolva!

A Közgazdász Vándorgyűlésen néhány napja tartott előadásában a következtetései között szerepelt az is, hogy nincs szó a fejlett gazdaságokhoz való magyar felzárkózásról. Az [origo]-val való tavalyi beszélgetésén viszont még azt mondta, hogy két elvesztegetett év után a gazdaságpolitika jó útra lépett. Akkor végül most milyen úton haladunk?

Az az interjú egy olyan időszakban készült, amikor volt egy változás a kormány retorikájában, hogy racionális gazdaságpolitikai eszköztár felé fordulunk. Az egy néhány hetes időszak volt, amikor én optimista voltam, de kiderült, hogy a retorika hullámzó maradt. Azóta jött az IMF-tárgyalás, amely viszont sokkal későbbre tolódott, mint ahogy gondoltam. De valójában az IMF-megállapodás nincs szoros összefüggésben a felzárkózás problémáival, amiről beszéltem. Az IMF csak a hátteret adhatja egy gazdaságfejlesztéshez.

Ez a hullámzás mekkora kárt okozott?

Valójában sokkal inkább a retorika hullámzik, mint a gazdaságpolitika. Az egyik nap akár a miniszterelnök szájából is halljuk, hogy megállapodunk az IMF-fel, aztán másnap meg ennek a kijelentésnek a gyengítése következik, vagy épp kételyek merülnek fel, hogy a feltételeket akarjuk vagy tudjuk-e teljesíteni.

A gazdaságpolitikában melyek azok az elemek, amelyek gyorsan javíthatóak lennének, és melyek azok, amelyek tartósan lemaradást okoznak?

A gazdaságpolitika természete, hogy az eredmények nem az egyik napról a másikra jelentkeznek. Az alapot a bizalom megteremtése jelentené. A gazdaságnak megvannak a maga törvényszerűségei, ezeket nem lehet felrúgni. Nem lehet felrúgni a belső bizalomra építést, nem lehet felrúgni azt, hogy a nemzetközi kapcsolatokban szabályok vannak, nem lehet úgy viselkedni, mint ha meghatározó szereplők lennénk, miközben nem vagyunk azok. Ha nem viselkedünk a helyzetünknek megfelelően, akkor csak vágjuk magunk alatt a fát.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
"Egy szóval meg nem említettem Matolcsy Györgyöt."

Mivel tudná segíteni az elveszett bizalom helyreállását a gazdaságpolitika?

Nemzetközi felmérések szerint Magyarországon az egyik legrosszabb a politikusok, illetve a kormányzatok megítélése. De a bizalomhiány a gazdasági szereplők között is látható. A diákjaimmal a közelmúltban Észak-Olaszországban jártunk, ahol a helyi klaszterekről, a cégek egymás közti viszonyáról készítettünk tanulmányt. Ott egészen más a helyzet: a kisvállalkozók sokkal inkább bíznak egymásban. Ez gazdasági értéket jelent.

Az alapokhoz sorolnám a reálgazdaságot is. A rendszerváltás óta minden kormány célul tűzte ki a kis- és közepes vállalkozások fejlesztését, de igen kevés dolog történt, vagy ami történt, az nagyon felemás. A jelenlegi kormány tett a vállalkozásokért, amelyek nagyra értékelik például az új Munka törvénykönyvét, vagy egyes bürokráciacsökkentő lépéseket. Ugyanakkor a vállalkozók szerint az adórendszer - ha lehet - még terhesebbé vált, továbbra is hiányoznak a növekedéshez szükséges finanszírozási feltételek, és a piacra jutást vagy a kutatás-fejlesztést segítő intézmények.

Bár történtek előrelépések ebben is, továbbra is igaz, hogy jobban kellene segíteni például információhoz jutással a cégeket az exportpiacra lépésben. A Mercedesnek és az Audinak szélsőséges dolgoktól eltekintve nagyon mindegy, hogy miként alakul hazánkban a gazdaságpolitika, ők úgy is exportálni fognak. A magyar cégek viszont nem függetlenek a hazai iránytól. Kiemelkedő probléma a termelékenység, amely hazánkban mélyen az európai átlag alatt van. Hatékony exportteljesítményt, sőt a hazai cégek belföldi piacának bővülését sem lehet várni addig, amíg cégeink lényegesen drágábban termelnek, mint külföldi versenytársaik.

Parragh László egri előadását egy képpel zárta: az árbochoz kötözött Odüsszeusz hajója volt látható, ahogy a szirének szigete körül hánykolódik. Amikor ön átvette a szót, azt a kérdést tette fel, vajon kit kéne kikötözni az árbochoz, hogy Magyarország ne süllyedjen el. Kit kéne kikötözni?

Ez egy egyszerű poén volt, amit nem lehetett kihagyni. Nem konkrét személyekre gondoltam, hanem általában arra a gazdaságpolitikára, amely megalapozatlanul sikerekről számol be.

Forrás: MTI/Komka Péter
Chikán Attila és Parragh László az egri Közgazdász Vándorgyűlésen

Ennek a gazdaságpolitikának van felelőse, konkrétan Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, akit ön is többször kritizált már.

Egy szóval meg nem említettem Matolcsy Györgyöt. És véresen komolyan mondom, hogy nem az egyéneket, hanem az intézményeket, a struktúrát kell figyelembe venni. Persze személyekben testesül meg a gazdaságpolitika, de biztos vagyok benne, hogy ha Matolcsy György helyett holnap más jönne, de egyébként semmi más feltétel nem változna, akkor az nem javítana a helyzeten.

Az ön által elemzett versenyképességi rangsorban volt egy fejezet, amely szerint Magyarország kifejezetten jól áll az államháztartás hiányát tekintve. Jövőre viszont 400-600 milliárd forinttal kell betömködni a költségvetési lyukakat. Ön merre irányítaná a kormány kezét?

A hiány megítélése és kezelhetősége nem független attól, hogy milyen, nem barátságos eszközöket alkalmaztak a csökkentésére. Például ha a nyugdíjpénztári pénzeket más, hatékony gazdaságpolitikával szerkezetátalakításra használták volna fel, akkor évek múlva senki nem kérdőjelezné meg, hogy miért csinálták.

Akkor a most keletkezett lyukakkal mit lehet kezdeni?

Ez a probléma. A "mi lett volna, ha másképp lett volna" nem jó kérdés, de ha akkor jobban használják fel a pénzt, amelyet ebből a szempontból mindegy hogyan szereztek, akkor most nem keletkezett volna újra a hiány. Így viszont a magyar gazdaságban lecsúszás várható továbbra is. Az előadásomban is felhoztam a futball példáját. Réges-rég egy ország kesergett azon, hogy elvesztettük a világbajnoki döntőt. Aztán meg kellett szokni, hogy nem kerülünk a legjobb tizenhat csapat közé, ma meg már azt is sikerként értékelik, ha élcsapatunk csak 3-0-s vereséget szenved egy európai kupában. Ez van a gazdaságban is. Hozzászokunk a szegényedéshez, miközben hallgatjuk a sikerességről szóló értékeléseket. Hogy mit lehet kezdeni? A költségvetésben keletkezett lyuk következmény: a problémák forrását, ezért a megoldását is a reálgazdaságban kell keresni.

Van sikerrecept?

Sikerrecept nincs, de azt se mondom, hogy reménytelen a helyzet. Vannak pontok, amelyekre lehet építeni. A versenyképességi felmérések ma is azt mutatják, hogy a magyar gazdaságban relatíve erős innovációs készségek vannak - de azt is mutatják, hogy ezeket nem használjuk ki. Az is egyértelműnek látszik, hogy vannak vállalatok, sőt szektorok az üzleti szférában, amelyek minden nehézség ellenére erősek, amelyek eddig is megalapozták a túlélést. Volna tehát mire támaszkodni. Természetesen nem feledhetjük a követelmények közül a társadalom humán szférájának, például az oktatásnak, az egészségügynek a reformjait sem. A sokszor emlegetett IMF-megállapodás bizalomerősítő háttér, amely hozzásegíthetne ésszerű társadalmi és gazdasági reformok végrehajtásához.

Akkor milyen értelmes tartalommal lehetne kitölteni a keleti nyitás politikáját?

A keleti nyitás egy értelmes dolog, nyilvánvaló, hogy van potenciál ezekben a térségekben. Arról viszont már nem esik szó, hogy ezt nem mi találtuk ki, hanem mások, például az osztrákok vagy a hollandok is igyekeznek ugyanezekbe az országokba. Vagyis itt sem kerülhetjük meg a versenyképesség kérdését, mert miért tőlünk vásárolnának, ha mi drágábban termelünk, mint mások. Akkor választanak minket, ha jobbak vagyunk, nem azért, mert deklaráltuk, hogy nyitunk.

Azt se felejtsük el, hogy a külkereskedelmi kapcsolatrendszerünk döntő része az Európai Unióhoz köt bennünket. Megtízszerezhetjük a forgalmunkat egy volt szovjet állammal, de akkor is csak fél százalékponttal növeltük az összes forgalmunkat. Viszont az EU-ellenes megnyilvánulásaink sokkal többet tudnak rontani annál, mint amennyit keleten nyerünk. Ne állítsuk szembe egymással a kettőt. Nem hiszem, hogy belátható időn belül többet nyerünk a keleti piacokon.

Tavaly az [origo]-nak adott interjújában azt mondta, nem sikerült beszélnie a kormány embereivel. Azóta is zárva vannak ön előtt a kormány kapui?

Azóta sincsen szakmai kapcsolatunk. Ahol megkérdeznek, elmondom a véleményemet, a kormány viszont nem keresett. A kormánynak megvan a maga tanácsadói köre, én most ezen kívül vagyok, ezt tudomásul veszem.

Chikán Attila közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, volt rektora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az első Orbán-kormányban 1998-1999-ben gazdasági miniszter volt.