Irakban mindenki mást akar

Egymással összeegyeztethetetlennek tűnő érdekek feszülnek egymásnak Irakban és az ország ügyeibe beleszólást követelő országok diplomáciai központjaiban. Egyáltalán nem világos, hogy kik és milyen alapon veszik kezükbe a hatalmat a háború után. Összeállításunkban a legfontosabb erők szándékait és kapcsolataikat foglaltuk össze.

Az USA eddig csak olyan arab, vagyis a többséghez tartozó iraki vezetőkkel tudott megállapodni, akiknek elismertetése egyszerre tűnik reménytelennek Irakban és a világ összes többi pontján.

Ahmed Csalabi, a londoni emigráció vezére

Az egyik legismertebb közöttük Ahmed Csalabi. Csalabi az ötvenes években emigrált Irakból, és száműzetésében az Iraki Nemzeti Kongresszus nevű szervezetet vezette. Az USA 1991 óta ezt az emigráns szervezetet támogatta leginkább, a Londonban székelő mozgalomnak azonban nincsenek komoly kapcsolatai Irakkal. Otthoni megítélésükön sokat rontott, hogy 2002 decemberében kiadtak egy közleményt, melyben teljes támogatásukról biztosították a háborúra készülő amerikai kormányzatot. Nem véletlen, hogy Csalabit szó szerint az amerikai tankok vitték haza Irakba, ahol politikai ellenfelei kicsapongó életmódú, elvilágiasodott és végtelenül korrupt embernek tartják.

Csalabinál is kevésbé tűnik őszinte demokratának az amerikaiak másik embere, Nizar Khazradzsi. Ő Szaddám Huszein egyik bizalmasa volt hosszú évekig, a nyolcvanas években a rendszer magas rangú katonája volt. Az Öböl-háború idején azonban átállt a nyugatiak oldalára, és azóta az amerikai titkosszolgálat kegyeltje. Kapcsolatrendszere valószínűleg meglehetősen jó a régi gárdával, de más előnye nem nagyon lehet. A kurdok például sohasem fogadnák el, mert ő az egyik felelőse az 1988-as, ellenük vezényelt vegyifegyver-támadásnak. Miközben az akció első számú vezetőjének, Vegyész Alinak a tetemét hatalmas háborús eredményként azonosították a szövetségesek Bászrában, Khazradzsit a dán bíróság ugyanezért a támadásért akarta elítélni, emberiségellenes bűntettel vádolva. Állítólag a CIA. szöktette meg koppenhágai házi őrizetéből, és most Irakban használják fel belpolitikai tapasztalatait.

Az amerikaiak másik kedvenc iraki katonatisztje Ijád Alavi. Ő Iraki Nemzeti Egység néven egy szervezetet is létrehozott, amely körülbelül ezer fegyveressel büszkélkedhet. Egészen pontosan ő irányítja azokat a katonákat, akiknek sikerült emigrálniuk az elmúlt években Irakból. Az amerikaiak eredetileg azzal bízták meg Alavit, hogy álljon egy Szaddám-ellenes puccs élére, de a hatalomátvétel nem sikerült neki, még a tényleges puccskísérlet előtt emigrált.

Az USA szívesen venné továbbá, ha sikerülne az iraki politikai elitbe visszahelyezni Pacsacsi volt iraki külügyminisztert. A liberális eszméket valló, szekularizált Irakot hirdető vezető nyugatias gondolkodása ellenére jó kapcsolatokat ápol az arab világ vezető politikusaival is. Nem nyugaton, hanem az Egyesült Arab Emirátusokban töltötte a száműzetését. Hogy mégsem lehet az iraki válság megoldásának kulcsa, annak fontos oka, hogy idén ünnepli 80. születésnapját, így egy fegyverekkel teli szétesett állam összefogása talán túl nagy feladat lenne számára.

A felsoroltakkal ki is merült az USA-val jó viszonyban lévő iraki politikusok névsora. A túloldalon sokkal erősebb, de egymással is haragban álló politikusok sorát találjuk.