Irán: Mindkét oldal ellensége

Irak keleti szomszédja hasonlóan meghasonlott helyzetbe került, mint az afganisztáni háború idején: az iráni hivatalos politikában Nagy Sátánnak nevezett ország áll szemben egy olyan muzulmán állammal, melynek felkelőit évek óta pénzzel segítik Teheránból. Az afganisztáni háború idején Irán nem engedte sem területéről támadni, sem légterében átengedni az amerikai csapatokat, viszont komoly anyagi támogatást nyújtott a tálibok ellen amerikai szövetségben harcoló Északi Szövetségnek. Most a síita felkelőket támogatná Irán, de az USA támadását ugyanúgy ellenzi.

Az iráni politika nehéz helyzetbe került: az USA a legnagyobb hivatalos ellensége Iránnak, ahol az 1979-es iszlám forradalom óta folyamatosan feszült a viszony a nagyhatalommal. A forradalom idején elűzött sah az USA kegyeltje volt, és a vallási alapon szerveződő iráni politika azóta nagyon rosszul viseli az Egyesült Államok térnyerését a térségben. Ráadásul az USA folyamatosan terroristákkal való együttműködéssel vádolja Iránt, gazdasági szankciókkal sújtja, és titkos atomfegyverkezési programokat kér számon az iszlám köztársaságon.

Iránnak ha lehet még rosszabb a viszonya Irakkal, és bár muzulmán országról van szó, az arab világ sem számít Teherán szövetségesének. Az irániak perzsa, és nem arab származásúak, ráadásul az iszlám síita ágát követik. Ez az egyetlen állam a világon, ahol a síiták vannak hatalmon, a sokszor fegyverrel is harcoló síita csoportok (Izraelben, Libanonban, Irakban, Afganisztánban) innen kapják az anyagi támogatásukat. Irakban többségben vannak a síiták, mégis, a politikai hatalom teljesen a szunniták kezében van. (A sía az iszlám egy ága, mely csak Mohamed leszármazottjait fogadja el vezetőnek, így nem sokkal Mohamed halála után szembefordultak a kalifákkal, akik vér szerint nem kötődtek a Prófétához. A síiták csak a Próféta leszármazottjainak irányelveit fogadják el, minden más muzulmán teológiai iratot elvetnek, és a politikai vezetést is összekapcsolják az egyházzal. Iránban a politikai vezetésben az egyházi vezetőknek komoly, a választott tisztségviselőket is korlátozó előjogaik vannak.)

Irán nyolc éven keresztül háborúzott Irakkal a nyolcvanas években. Szaddám Huszein 1979-es hatalomra jutása után egyik első döntésével felmondta az 1975-ös algíri szerződést, mely rendezte a két ország határát. Egy kis vitatott területről volt csak szó, mely ivóvízkészlete és a Perzsa-öbölhöz való kijutás miatt volt fontos. Irak kezdte a háborút, mely gyors sikerek után évekig tartó állóháborúba fulladt, amelyben a hátországok civil központjait is rendszeresen támadták a harcoló felek. Ekkor vetett be Szaddám Huszein először vegyi és biológiai fegyvereket.

A háború eredmény nélkül zárult: a határok az algíri szerződéshez képest nem változtak. Irán azonban támogatni kezdte az Irak déli részén szervezkedő síitákat, akiknek felkeléseit Szaddám többször is brutálisan leverte. Iránnak területei követelései vannak Irakkal szemben, szívesen szakítana magának egy darabot Irak déli részéből.

Az Öböl-háború idején a régi véres ellentét ellenére Irán inkább Irakkal volt szolidáris, és minden nemzetközi fórumon tiltakozott az amerikai beavatkozás ellen. Most azonban az iráni politikusok csöndben vannak. Ennek egyik oka lehet, hogy az Irakban vizsgálódó Nemzetközi Atomaenergia Ügynökség vezetője, Mohamed el-Baradei váratlanul bejelentette, hogy Irán nukleáris fegyverzet-fejlesztésben veszélyesebb, mint Irak. A fegyverzet-ellenőrök ezért vizsgálódni kezdtek egy iráni nukleáris létesítmény ügyében is, de komoly következménye ennek az ügynek nem lett, néhány nap elteltével a kérdés kikerült a világpolitika aktuális vitáiból. Lehetséges, hogy a nyugati nagyhatalmak elnéző magatartása volt az ára az iráni csendnek.

Magyari Péter