A szövetségesek készülhetnek az utcai harcokra

A szövetséges erők Bagdad alá érkezésével londoni katonapolitikai elemzők nem tartják kizártnak, hogy a brit-amerikai haderőnek végül utcai harcokba kell bocsátkozniuk az iraki fővárosban. Az MTI által megkérdezett hadászati szakértők egyetértenek abban, hogy a szövetségeseknek további csapatokat kell küldenie Irakba.

Ted Hooton független hadászati elemző, akinek írásai a brit Jane’s katona- és biztonságpolitikai kutatócsoport szakkiadványaiban jelennek meg, az MTI-nek Londonban azt mondta: erősen valószínű, hogy végül utcai harcok lesznek Bagdadban, de Irak esetében "semmi nem vehető biztosra". Egyes helységek védelme hirtelen összeomlik, mások kitartóan harcolnak, vagyis a háború eddigi menetében nincs követhető tendencia. Ráadásul a bagdadi lakosság is megosztott - tette hozzá. A szakértő szerint azt, hogy utcai harcok esetén mekkora veszteségekkel kell számolniuk a szövetségeseknek, az fogja meghatározni, hogy az irakiak hajlandóak lesznek-e házról házra harcolni. Hozzátette ugyanakkor, hogy Bagdadban széles főutak futnak keresztül-kasul, ami lehetővé teszi a város kisebb részekre történő gyors felosztását.

Jonathan Stevenson, a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) térségi kutatásvezetője a bagdadi utcai harcok esélyére vonatkozó kérdésre az MTI-nek azt mondta: nem tartja valószínűnek, hogy a szövetségesek Bagdad alatt megállnának, vagyis ha a várost védő Köztársasági Gárda visszavonul, és "behúzza őket a városba", a brit-amerikai erők nyilvánvalóan bemennek. Az előnyben részesített stratégia azonban továbbra is az, hogy légicsapásokkal és más eszközökkel próbálják megbénítani az iraki vezetést és megtörni a hadsereg harckészségét, mielőtt valóban szükségessé válna az utcai harc Bagdadban. Stevenson szerint az eddig tapasztalt ellenállás ismeretében ugyanakkor egyáltalán nem távoli lehetőség, hogy a szövetségesek utcai hadviselésre kényszerülnek az iraki fővárosban.

Arról az ismét fellángolóban lévő vitáról, hogy a szövetségesek elegendő erőt vezényeltek-e ki az iraki hadjárathoz, a Ted Hooton független hadászati elemző azt mondta: ő azokkal ért egyet, akik szerint a koalíciós haderőnek szüksége lenne erősítésre. Az amerikaiak már küldik is az erősítést, de a brit hadsereg annyira túlterhelt, hogy semmilyen tartaléka nincs - mondta. Hootonnal egyetért Stevenson, aki azt mondta: valószínűleg egy további páncélos hadosztály még jól jött volna "a rugalmasság fokozása végett vészhelyzetek esetére".

Arra a kérdésre, hogy mekkora az esélye a tömegpusztító fegyverek iraki bevetésének, Hooton azt mondta: a biológiai hatóanyagok túl lassan fejtenék ki hatásukat, a vegyi fegyvereknek pedig a korszerű hadviselésben nincs túl nagy hasznuk. Az irakiak már az Irán elleni háborúban is csak a kezdeti hadműveletekben, kis helyre koncentrált, álló iráni pozíciók ellen tudtak ilyen hadianyagot bevetni. Arra a felvetésre, hogy Halabdzsa falu ellen tragikusan hatékonynak bizonyultak az iraki vegyi fegyverek, a brit szakíró azt mondta: ez nem összehasonlítási alap, az a támadás felkészületlen, védőfelszerelés nélküli, fegyvertelen civileket ért. A tömegpusztító fegyverek bevetésének esélyéről Stevenson úgy vélekedett: az irakiaknak nagy valószínűséggel nincs fegyverként alkalmazható szintig felfejlesztett biológiai hatóanyaguk, de a vegyi fegyverek bevetésének esélye szempontjából az a tény már aggályos, hogy a szövetségesek vegyvédelmi felszereléseket találtak iraki harcálláspontokon.