Áder János, az Országgyűlés elnökének beszéde<br/>

Tisztelt köztársasági elnök úr, Göncz elnök úr, miniszterelnök úr, Magyarország polgárai!

Most, az új évezred küszöbén, a 2000 éves kereszténység és az ezredforduló egyetemes ünnepi évében mi magyarok abban a kivételes
helyzetben vagyunk, hogy európai nemzetté válásunk két jelképes évfordulójáról is megemlékezhetünk. Ebben az évben ünnepeljük államiságunk millenniumát. Azt a nevezetes évfordulót, amellyel államalapító királyunknak köszönhetően az európai államalkotó nemzetek szabad, független és egyenrangú tagjaivá váltunk. Az idén országszerte megemlékezünk arról, hogy 1000 évvel ezelőtt Szent István a nyugatról érkezett koronát elfogadva új hitet, új törvényt, új reményt és európai jövőt adott a magyarságnak. De ugyancsak ebben az évben volt kereken 10 esztendeje annak, hogy legújabb kori történelmünkben egy ránk erőltetett rendszerrel szakítva, és a csaknem fél évszázadig tartó idegen megszállás után hazánk visszanyerte szabadságát és függetlenségét és visszatért a nyugati polgárosodás útjára. Tíz esztendővel ezelőtt Magyarország polgárai az első szabad választásokon új utat jelöltek ki hazánk számára. Tíz évvel ezelőtt született meg fiatal demokráciánk, a harmadik Magyar Köztársaság. Tíz éve annak, hogy hozzáláthattunk a szabadság és a jólét, a jogállamiság és az emberi méltóság megteremtésének nehéz feladatához. És 10 éve annak, hogy közjogi hagyományainknak és demokratikus alkotmányunknak megfelelően 5 évente új köztársasági elnököt választunk. A szabadon választott Magyar Országgyűlés a polgári átalakulás első évében, 1990. augusztus 3-án választotta meg a harmadik Magyar Köztársaság első köztársasági elnökét, Göncz Árpádot. Göncz Árpád elnök úr, akit 1995-ben ismét államfővé választott az Országgyűlés, az elmúlt tíz évben sokat tett demokratikus rendünk megszilárdulásáért, az átalakulás sikeréért, nemzeti méltóságunk helyreállításáért. Valamennyiünk köszönete illeti emberi helytállásáért, a polgári demokrácia alapértékeihez való hűségéért.
Köszönjük Elnök Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A 2000. esztendő sok tekintetben egy új korszak határát jelzi életünkben. Meggyőződésem, hogy a rendszerváltoztatás kezdeti buktatóin túljutva, az európai nemzetek családjának megbecsült tagjaként lépve a XXI. századba, mindannyian új reményekkel, új tervekkel és új álmokkal telve tekintünk a jövőbe. Az előttünk álló években ezért az lesz a feladatunk, hogy önbizalmunkban és önbecsülésünkben megerősödve, legjobb erőinket egyesítve, közösen lássunk hozzá a jövő terveinek megvalósításához. És ha a múlt terhes öröksége még sokáig is nehezedik majd a vállainkra, akkor is minden nap és minden percben annak a lehetőségét kell keresnünk, hogy minél több otthon épüljön Magyarországon, hogy minél több család találja meg boldogulását, és hogy minél többen részesedjenek reménykeltő gazdasági növekedésünk, szellemi és kulturális gyarapodásunk gyümölcseiből. Egyszóval annak a feltételeit kell megteremtenünk, hogy mielőbb fel tudjunk zárkózni az Európai Unió országaihoz. A nagy tervek megvalósításához nagy elszánásra, nagy kitartásra, nem utolsósorban jó kedélyre és gyakran emberi példamutatásra van szükség. Olyan hiteles és köztiszteletre méltó emberekre, akik egész életükkel állítanak példát arra, hogy egy kis magyar falu földműves családjának sarjából miképp válhat valakiből az európai és a tengeren túli egyetemek megbecsült professzora. Olyanokra, akik ismerik a szegénységet, és akik maguk is keményen megdolgoztak felemelkedésükért. Akik a legnehezebb időkben is kiálltak az emberi méltóság és a szabadság eszméje mellett, akik minden helyzetben nyitottak maradtak mások gondjai iránt, akik mindig a jövő útjait kutatták, akik emberi példájukkal bizonyították az egyetemes értékek iránti elkötelezettségüket, és akik személyes teljesítményükkel nemcsak a maguk, hanem szülőföldjük és hazájuk számára is méltán vívtak ki nemzetközi megbecsülést és tekintélyt. Dr. Mádl Ferenc, akit a Magyar Országgyűlés 2000. június 6-ai ülésén az Alkotmány 29. paragrafusa alapján augusztus 4-ei hatállyal köztársasági elnökké választott, ilyen ember.
Köszöntjük, Elnök Úr!

(MTI)