Szerencsés lett volna, ha - miként érdekvédelmi szervezetünk is mindvégig szorgalmazta - a két kormány együttműködik a kisebbségeket illető kérdések megoldásában, hasonló jellegű megoldásokat keresve a hasonló jellegű gondokra; ehelyett rendkívül heves, ártalmas vita bontakozott ki - állapította meg Markó Béla, az RMDSZ elnöke a konferencián elhangzott előadásában.
Nyílt Társadalomért Alapítvány elnöke, Renate Weber jogászként viszonyult a magyar kedvezménytörvényhez, és megállapította, nem érvényes sem a diszkrimináció, sem a területenkívüliség vádja. Véleménye szerint káros volt a román vezetők és a sajtó részéről, hogy kijelentették: "a Velencei Bizottság nekünk ad igazat", majd a dokumentumból felolvasott, illetve rögtönözve fordított részletekkel bizonyította állítását. Weber szerint mindkét fél nagy esélyt szalasztott el: a magyar kormány felléphetett volna kisebb arroganciával, a román kormány pedig méltósággal és eleganciával is viszonyulhatott volna a státustörvényhez, s akkor nem az marad rajta a vita nyomán, hogy nacionalista.
A státustörvénynek jótékony hatása van a romániai magyarság azonosságának megőrzésére, s ami számára kérdéses, az tulajdonképpen nem maga a törvény, hanem az, hogy milyen stratégiába illeszkedik - mondta Molnár Gusztáv politológus, a Provincia társfőszerkesztője, aki hozzátette: szemléletében ennek a stratégiának nem nemzetállaminak, hanem regionálisnak kellene lennie.
Călin Rus, a temesvári Interkulturális Központ igazgatója előadásában a státustörvény körüli politikai vita társadalom-lélektani értelmezésére tett kísérletet. Megállapítása szerint a felek nem érett felnőttként viszonyultak a kérdéshez, hanem a büntető, illetve megmentő szülő szerepében egyfajta veszélyes pszichológiai játékba bocsátkoztak, s mindkettőjük esetében úgyszólván fontosabb a mögöttes üzenet. Rus emellett hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a külföldön élő románokkal ne csak a román állam és az itteni nacionalista szervezetek foglalkozzanak, hanem a romániai civil szervezetek is.