Az ombudsman szerint még mindig nem megfelelő az öngyilkossági kísérletet végrehajtók ellátása<br/>

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint részletesebben ki kellene dolgozni az öngyilkosságot megkísérlő betegek ellátásának szakmai szabályait. Ugyanakkor a betegekkel foglalkozó szakemberek nem a szabályokat hiányolják, hanem a megfelelő pénzügyi hátteret.

Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa értékelte az öngyilkosságot megkísérlők emberi és állampolgári jogainak érvényesülése érdekében 1997 novemberében tett ajánlásainak megvalósulását.
Gönczöl 1997-ben országos szintű vizsgálatot folytatott az öngyilkossági kísérletet végrehajtók ellátásáról. Akkor azt kifogásolta, hogy az egészségügyi törvényben nincsenek kellőképpen kidolgozva a jogszabályok a sürgősségi betegellátásról. Nem látta kellőképpen szabályozottnak, hogy ki dönthet arról, hogy a beteget azonnal a pszichiátriai intézetbe vigyék. Kifogásolta a betegek nem megfelelő időben történő kivizsgálását is: szerinte akkor mérik fel a beteg állapotát, amikor az még gyógyszerek hatása alatt áll.
Javaslatot tett, hogy az öngyilkossági kísérletet végrehajtókkal kapcsolatba kerülőket (mentősök, tűzoltók, rendőrök) képezzék ki arra, hogyan foglalkozzanak ezekkel az emberekkel.
Az akkori ajánlásában szerepelt még a megelőzés és az utógondozás, valamint az ingyenes telefonos segélykérés lehetőségének a kidolgozása.

Újabb ajánlásában az 1997-esre érkezett válaszokkal, illetve a dokumentumban írtak megvalósulásával kapcsolatos megállapításait foglalta össze. Az ajánlás számos pontjával azonban továbbra sem értenek egyet a szakemberek.

Gönczöl ismételten felkérte az egészségügyi minisztert, hogy dolgozzon ki összehangolt szakmai szabályokat az öngyilkosságot megkísérlő betegek ellátására. Szerinte az egészségügyi törvény szabályai (amelyet szintén 1997-ben fogadott el a parlament) a pszichiátriai betegek sürgősségi gyógykezeléséről nem egyértelműek, ezért kérte a minisztert: szakmai körlevélben tájékoztassa az érintetteket a vonatkozó rendelkezések helyes értelmezéséről.
Gönczöl azt kifogásolja, hogy szerinte nem egyértelműen fogalmaz a jogszabály arról, hogy a mentőorvosnak joga van-e dönteni arról, hogy pszichiátriai intézetbe küldi-e a beteget. Attól tart, hogy az egészségügyi törvény úgy is értelmezhető, hogy erről csak egy szakorvos dönthet. A korábbi egészségügyi miniszter ezzel a ponttal már az első ajánláskor nem értett egyet.

Az ombudsman álláspontja az, hogy az öngyilkosságot megkísérlő emberek csak akkor élvezhetnek megfelelő védelmet, ha belátási képességüket pszichiáter vizsgálja meg, és nyilatkozataikat ennek megfelelően bírálják el.
Fontos, hogy az öngyilkosságot megkísérlő személyek krízisállapotához igazodjon a pszichiátriai konzílium időpontja, és ezt a feladatot megfelelő szakismeretekkel rendelkező szakember végezze - írja ajánlásában. Vagyis a beteget csak olyankor lehessen meghallgatni, ha tudata teljesen kitisztult, és már nem áll gyógyszerek hatása alatt.

Dr. Tringer László professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikájának a vezetője ebben a pontban egyetért az ombudsmannal. Azt ő is kifogásolta, hogy a konzíliumot többnyire olyankor tartják, amikor a beteg még nincs "feltisztult tudatállapotban". Amikor az orvos megkérdezi az esetenként még a gyógyszerek, nyugtatók hatása alatt állótól, hogy szándékában áll-e a későbbiekben is öngyilkosságot elkövetni, akkor Tringer szerint egy nemleges válasz valóságtartalma eléggé megkérdőjelezhető.

Gönczöl továbbra is fontosnak tartja a statisztikai számbavételt "az ellátás megszervezése és a jelenség társadalmi megelőzése érdekében". Ezzel a ponttal a szakemberek azonban nem értenek egyet.
Tringer professzor szerint a személyes krízisben lévő betegek személyiségi jogait sértené, ha statisztika készülne róluk, azonkívül "a statisztika az ellátást nem segítené".
Szerinte inkább az utógondozást kellene erősíteni, mert ő ezen a téren lát nagy hiányosságokat. Jelenleg Magyarországon nem elégséges ugyanis az az utógondozási ellátás, amelyet a kerületi pszichiátriai gondozók nyújtani tudnak. Mivel nincs időhöz kötött rendelés, az utógondozásra érkezett, lelki válságot feldolgozó embernek esetenként súlyos betegek között kell akár fél napot is várakoznia.

Külföldön a megfelelő kórházi ellátás után hazaengedik a betegeket, és csak ambuláns kezelésre kell bejárniuk a magánorvosukhoz, amikor nyugodt körülmények között beszélgethetnek. Magyarországon az egészségbiztosító nem finanszírozza az ambuláns ellátást.
Az orvosok anyagi okok miatt inkább abban érdekeltek, hogy bent tartsák az öngyilkossággal próbálkozókat a klinikán, mert így több pénz jár utánuk, mintha ambuláns kezelésre járnának.
Egy-egy beteget elvileg heti egy alkalommal, esetenként háromnegyed órás foglalkozások keretében, legalább fél éven át kellene utógondozni - mondta Tringer. Ezt a jelenlegi finanszírozási rendszerben nem tudják megvalósítani.

A hatáskörök időközbeni változása miatt az országgyűlési biztos kiegészítő jelentésében kérte a szociális minisztert, terjessze ki a szociális gondozást az öngyilkosság megelőzésére és az öngyilkossági kísérletet elkövetők utógondozásának megszervezésére. Indítványozta azt is, hogy az országos mentálhigiénés program keretében a tárca vezetője dolgoztasson ki prevenciós programot.

Gönczöl ajánlásában úgy véli: elengedhetetlenül szükség van a mentők, a tűzoltók, a rendőrök és a háziorvosok szakmai felkészítésére.
Az orvosokat az egyetemi oktatás keretében képzik ki az öngyilkossággal próbálkozókkal való bánásmódra. A tűzoltókat, rendőröket valóban nem képzik ki külön, de az oktatás során átadnak nekik egy-két óra keretében olyan hasznos tanácsokat, amelyeket a gyakorlatban alkalmazni tudnak.

Budapesten egy helyre, az Erzsébet Kórház toxikológiai osztályára szállítják az öngyilkossági kísérletet végrehajtó embereket. Elek István főorvos az [*****]-nak azt mondta, a jelenlegi szabályozásokat elegendőnek tartják ahhoz, hogy a naponta érkező 15-20, öngyilkossággal próbálkozó pácienst ellássák. Azonban mivel csőd közeli helyzetben van a kórház, komoly anyagi problémáik vannak, mivel adott esetben a mérgezéssel beérkező betegek vizsgálata és kezelése nagyon költséges.
Tringer László szerint legalább még egy fogadó kórházra lenne szükség Budapesten.

A minisztériumok megkapták az ombudsman ajánlását, a szakembereik jelenleg értelmezik a dokumentumban foglaltakat, és kialakítják a jelentéssel kapcsolatos álláspontjukat.

Kapcsándi Dóra

Ajánló:

A X. fejezet foglalkozik a pszichiátriai betegek gyógykezelésével