Államtitkárok is érintettek lehetnek az olajügyben

Az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság hétfői ülésén Arnold Mihály, a vámhivatal országos parancsnoka az ülésen azt állította, hogy Dunai Imre, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium volt államtitkára és Bártfai Béla, a pénzügyi tárca helyettes államtitkára egy, a vámvisszaélések megelőzése érdekében hozott utasítás visszavonására szólította fel 1994-ben. Arnold közölte: egy volt helyettes államtitkár 1996 elején utasította a VPOP-t egy 83 millió forintos jövedéki bírság felülvizsgálatára.

A parlament olajügyi bizottságának hétfői ülésén Arnold Mihály, a VPOP országos parancsnoka beszámolt arról, hogy a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára 1996. márciusában utasította, hogy a Vám- és Pénzügyőrség tekintsen el a Kuwait Petróleum Magyarország Kft.-re kiszabott 83 millió forintos jövedéki bírságtól. A Kuwait Petróleum Magyarország Kft. üzemeltette 1994-1995-ben franchise rendszerben Hajdúszoboszlón a Q8 nemzetközi olajtársaság benzinkútját.

Az ügyben Györgyi Kálmán legfőbb ügyész is vizsgálatot folytatott. Az ügyészség anyagát az olajügyi bizottság egyik tagja kedd késő délután eljuttatta az [origo] - nak. A dokumentum nem nevezi meg a helyettes államtitkárt. Az [origo] megtudta: Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium volt helyettes államtitkára - aki Bártfai Bélát követte e poszton - írta a jövedéki bírság enyhítéséről szóló utasítást. Csobánczy 1995. októberétől 1998. augusztusáig volt a Pénzügyminisztérium adó- és vámügyekért felelős helyettes államtitikára. Ő látta el a minisztérium nevében a VPOP felügyeletét ez idő alatt.

A legfőbb ügyész határozata szerint utasításként kellett értelmezni a jövedéki bírság mérsékléséről szóló helyettes államtitkári levelet. Csobánczy Péter az [origo] - nak elmondta: szerinte csupán ajánlás volt a jövedéki bírság mérsékléséről szóló levele és nem utasítás. A volt helyettes államtitkár elismerte, ritkán fordult elő, hogy konkrét esetekben felülbírálta volna a VPOP határozatait. Sokan keresték ugyan hasonló - jövedéki bírságokkkal és a vám- és pénzügyőrség eljárásaival kapcsolatos határozatokkal kapcsolatban - a tárcát, de legtöbbször nem találták megalapozottnak a VPOP döntéseivel szembeni kifogásokat. Csobánczy ebben az esetben azért bírálta felül a VPOP-t, mert szerinte nem állt arányban az elkövetett mulasztás a kiszabott 83 millió forintos büntetéssel.

Az 50/1990., a Pénzügyminisztérium feladatairól és hatásköréről szóló kormányrendelet szerint a pénzügyminiszternek és a VPOP esetében az illetékes helyettes államtitkárnak is joga van utasítani a vám- és pénzügyőrséget döntéseik megváltoztatására. A jogszabály szerint: "A pénzügyminiszter irányelvet, tájékoztatót és utasítást adhat az Adó- és Pénzügyi Ellenorzési Hivatal, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága vezetőjének a törvények és más jogszabályok által a szervezet hatáskörébe utalt feladatok ellátása feltételeinek kialakítására és szakszerű végrehajtására."

Csobánczy állítja: nem ismert senkit sem az 1995-96-ban Magyarországon benzinkúthálózatot működtető Q8 olajtársaság, sem a tárcához kérelemmel forduló, megbírságolt Kuwait Petróleum Magyarország Kft. vezetői közül. Személyes kapcsolatok nem játszottak szerepet döntésében, nem volt elfogult az ügyben. A kft. ráadásul nem neki, hanem a Pénzügyminisztériumnak címezte a kérvényt.

Az eset előzménye, hogy a fináncok 1995. január 5-én ellenőrzést tartottak Hajdúszoboszlón. A vizsgálat során megállapították, hogy a Q8 olajtársaság hajdúszoboszlói benzinkútjánál jövedéki engedély nélkül árultak üzemanyagot. Ezért összesen 83 millió forint bírságot szabtak ki a Kuwait Petróleum Magyarország Kft- re.

A Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára ezt a döntést felülbírálta, és - mint a VPOP felettes szerve - utasította Arnold Mihályt, hogy tekintsen el a bírság kiszabásától. A VPOP ezután nem hajtotta be a 83 milliót. Pusztán 100 ezer forint bírság megfizetésére kötelezte az olajtársaságot.

A Legfőbb Ügyészség ezután kivizsgálta az esetet, és törvényességi óvást jelentett be: törvénysértőnek találta a 83 millió forintos bírság elengedését, kötelezte az olajtársaságot a bírság befizetésére.

Arnold Mihály az olajügyi bizottság ülésén közölte: Dunai Imre, az Ipari- és Kereskedelmi Minisztérium egykori államtikára 1994. augusztusában miniszteri levélpapíron kérte őt, hogy vonja vissza azt a VPOP utasítást, miszerint a vámot azonnal ki kell fizetnie az olajforgalmazó cégeknek. A VPOP 1994 nyarán szigorította a jövedéki termékeket forgalmazó cégekre vonatkozó vámfizetés szabályait. Egy 1976-os pénzügyminisztériumi rendelet szerint a halasztott fizetési jogkör megadása, illetve visszavonása a VPOP parancsnokának a jogköre. Arnold szerint az azonnali vámfizetéssel megelőzhető lett volna a visszaélések nagy része.

Dunai mellett Bártfai Béla, a Pénzügyminisztérium volt helyettes államtitkára - jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára - szintén levélben kérte Arnoldot a szigorítások visszavonására.
Az [origo]-nak az olajügyi bizottság egyik tagja átadta Dunai és Bártfai Arnold Mihályhoz írt levelét.
A két politikus különbözőképpen érvelt levelében. Bártfai leveléből az derül ki, hogy a PM volt helyettes államtitkára szerint a halasztott vámfizetési engedély megtagadása jogilag aggályos.

"A jövedéki termékeket forgalmazó vállalatok részére ... más vállalatokhoz hasonlóan biztosítani kell, hogy a jogszabályi lehetőségekkel élhessenek a halasztott fizetés tekintetében, ha az ott meghatározott feltételeket teljesítik. ... A halasztott vámfizetési engedély megadása természetesen lehetőség, azonban a már megadott kedvezmény egyoldalú visszavonása... jogilag aggályosank tekinthető." - írta Bártfai Béla, a PM volt helyettes államtitkára 1994 szeptember 7-én.

Dunai - aki szerint lehetővé kell tenni a jövedéki termékeket forgalmazó cégeknek is a halasztott vámfizetést - azzal érvelt, hogy e kedvezmény megtagadása igazságtalanul sújtja e cégeket.

"Köszönettel vettem július 27-i tájékoztatását a halasztott vámfizetési rend megváltoztatásáról a jövedéki termékekkel kapcsolatosan. A költségvetési bevételek védelmét magam is igen fontosnak tartom, mégis úgy érzem, hogy az ilyen jellegű azonnali intézkedésekkel igazságtalanul sújtjuk a gazdasági élet korrektül működő szereplőit. Magyarország külföldi megítélésének is árt - véleményem szerint - ha indokolatlanul, előzetes bejelentés nélkül változtatunk jelentős gazdasági feltételeken." - írta Dunai Imre akkori államtitkár az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium fejlécével elátott levelében Arnold Mihálynak 1994 augusztus 4-én.

Kóródi Mária az olajügyi bizottság szabad demokrata tagja indítványozta, hogy hallgassák meg a Pénzügyminisztérium és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium akkori államtitkárait, Dunai Imrét és Bártfai Bélát.

Dunai Imre, a Horn kormány korábbi államtitkára, az Általános Értékforgalmi Bank Rt. jelenlegi alelnöke az [origo] többszöri megkeresése ellenére nem kívánt nyilatkozni.

Bártfai Béla, a pénzügyi tárca egykori helyettes államtitkára, a Miniszterelnöki Hivatal jelenlegi közigazgatási államtitkára - amennyiben hivatalos felkérést kap - mindenképpen elmegy az olajügyi bizottság ülésére. Bártfai elismerte, hogy valóban írt egy levelet Arnoldnak, amelyben az azonnali vámfizetési eltörlését sürgette - tudtuk meg az államtitkár titkárságán.

Arnold Mihály kijelentette: pártpolitikusok, parlamenti képviselők nem kértek halasztott vámfizetési kedvezményeket.

Arnold közölte: dr. Meszlényi, aki korábban felettese volt, később ügyvéd lett, tízmillió forintot ajánlott fel a Szegedi Vámhivatal parancsnokának, hogy egy halasztott vámfizetési engedélyt adjon ki egy hozzá közel álló cég számára. Az illetőt két év felfüggesztett börtönre ítélték, és az ügyvédi kamarából is kizárták.

Arnold Mihály szerint az olajügyekben azért történhettek ekkora - többmilliárdos - visszaélések, mert nem voltak megfelelő jogi szabályozások. A törvényi szabályozás nem tudta követni a gazdasági anomáliákat. 1994-ig ezért különösen sok visszaélésre nyílt lehetőség.

Az üzemanyagként használt gázolajra sokkal magasabb volt az adókulcs, mint a fűtésre használható olajra. Ezzel éltek vissza a csalók, és a fűtőolajat alakították át és adták el üzemanyagként. A kiskapuk csak 1997-re szűntek meg.

Pallag László, a bizottság kisgazda elnöke kijelentette: elégedetlen Arnold jelentésével. Mint mondta, "a sok bába között elvész a gyerek". Szerinte a VPOP 23 ezer oldalas jelentése nem tartalmaz elég adatot, amivel nyomon lehetne követni az ügyben a szándékos és tudatos korrupciót. Napi egymillió liter olaj került ugyanis a kilencvenes évek elején az országba, tehát a hatóságok részéről is együtt kellett működnie embereknek az olajcsalókkal.

Pallag László szerint akkora tételben adtak el a kilencvenes évek közepéig szőkített olajat, hogy nagyfelhasználóknak is biztosan kellett ebből vásárolniuk. Pallag az [origo]-nak elmondta: már több nagy közlekedési cég korábbi évekre vonatkozó üzemanyagszámláit is bekérték. A Körös Volán ellen már adóhatósági eljárás folyik. A többi cég könyvelését még vizsgálják.

1993-ban kormányrendelet született a vám- és adócsalások megfékezésére. A rendelet szerint a jövedéki termékek, így az üzemanyagok esetében is a vámkezelés a behozó cég székhelyén végezhető csak el. Ez Arnold Mihály szerint átmenetileg visszaszorította a visszaéléseket. Nem lehetett ellenőrizhetetlenül, összevissza utaztatni az országban az olajszállítmányokat és kijátszani a vámfizetési kötelezettséget.

Azonban a pénzügyi és a gazdasági tárca 1994 márciusában visszavonta a rendeletet. Az indoklás szerint a nagy olajforgalmazó cégek nyomására. Akkoriban - Arnold szerint - a Shell, az ÖMV, a Q8 és a Mol voltak a nagyobb olajforgalmazók.

Arnold Mihály állítja: 902 olajügyben indult eljárás, illetve született ítélet. Több esetben különösen nehéz a bizonyítás. A csalók ugyanis fiktív, csak papíron létező cégeket vásároltak meg, amelyek még nem forgalmaztak olajat. Ezeket a vállalatokat használták fel az olajszőkítők. Ezekben az esetekben legtöbbször hajléktalanok voltak a bejegyzett tulajdonosok, de nem ők követték el a tényleges vámcsalásokat.

Bencze József, a VPOP rendészeti főigazgatója állítja: többféle módszerrel dolgoztak az olajcsalók. Többek között belenyúltak a VPOP belső számítógépes hálózatába, de emellett csekket is hamisítottak. A vámosok szerint korszerűbb felszereléssel dolgoztak az olajszőkítők, mint amivel a vámosok rendelkeztek.

Pallag László szerint Magyarországra annyi olaj került a kilencvenes évek elején, hogy egész Alaszka fűtését meg lehetett volna oldani vele. Ezért az országból jelentős mennyiségű olajat exportálhattak - állítja Pallag.

Pallag szerint az olajügyleteken meggazdagodott alvilág most mossa tisztára pénze nagy részét. Most olaj helyett bort hamisítanak, és mezőgazdasági vállakozásokat hoznak létre.

Arnold szerint Szlovákiába valóban került magyar olaj, de ezt a szlovákok bérmunkában dolgozták fel. Azt azonban még nem ellenőrizték, a feldolgozott olaj vissza is került-e Magyarországra.

Arnold elismerte, hogy követtek el hibákat. "Naivak voltunk, nem álltunk hivatásunk magaslatán" - mondta Arnold Mihály. A határon átlépő sokszor 50-60 kocsiból álló vonatszerelvények ugyanis vámfizetés nékül is bejuthattak az országba, több millárd forintnyi kárt okozva.

A jogszabályok szerint ugyanis nem kellett azonnal kifizetni a vámot, de az olajforgalmazó cégnek bankgaranciával kellett rendelkeznie. A garancia összegéül minden szállítmánynál csak az előző egyéves forgalom egy tizenketted részét kérték a vámosok. Amennyiben a cég továbbítási kérelmet adott be, tovább szállíthatta az országban az olajat vámfizetés nélkül egy másik telephelyre. Sokan újabb és újabb telephelyeket jelöltek meg, míg végül eltűnt az olaj egy része vagy akár az egész szállítmány. Előfordult, hogy vasúti szerelvények 15 ezer kilométert utaztak az országban.

Komáromi Gergely

Ajánló:

Az [origo] dossziéja

Korábban:

( 2000. április 3.)