Az utóbbi hetekben vihart kavart a magyar szakemberek alkalmazására tett norvég és német ajánlat. A német állam több ezer informatikust keres, az északi országba pedig orvosokat várnak, az itthonihoz képest mesés javadalmazással. Az elmúlt években eddig is ezerszám hagyták el hazánkat az értelmiségiek.

Bizonyos szakmai körökben felzúdulást keltett az itthoni orvosok, illetve informatikusok iránti norvég és német érdeklődés. Jóllehet, a németek csaknem 10 ezer magyar számítástechnikai szakemberre tartanának igényt, eddig nem sokan jelentkeztek ottani munkára. Az első körben csupán 40-50 orvosra vonatkozó norvég megkeresés azonban megmozgatta az egészségügyi társadalmat. Az orvosok megrohamozták az Országos Munkaügyi Központot, az érdekvédelmi szövetségek pedig kétségbeestek, mondván: a magyar egészségügy fényévnyi távolságra van az északi állapotoktól, semmi sem tartja majd vissza az itthon is hiányzó radiológusokat, kardiológusokat, patológusokat, aneszteziológusokat attól, hogy pályázzanak az állásokra.

Habár ezek a külföldi igények most kerültek nyilvánosságra, az orvosok kiutazásáról már három éve folynak tárgyalások. Akadémikusok szerint szinte nincs olyan szakterület, ahol hazánknak ne lenne komoly hírneve.

- Az informatikai szakemberek iránt kiugróan magas az érdeklődés, de éppen ebben a szakmában akarnak külföldiek magyarországi kutatóbázisokat kiépíteni. Nyitottságunk és szaktudásunk tehát kétirányú mozgást indít el - véli Meskó Attila, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese. - A külföldiek érdeklődése azonban ugyanígy megfigyelhető az orvos- és természettudományok, elsősorban a biológia, biotechnológia, ökológia, genetika területén. Matematikusaink többsége már most is külföldön tanít, vízmérnökeink szaktudása pedig egyedülálló a világon. Kiváló embereket képzünk, akik alkotókorukban szépen tovább állnak. Olykor visszatérnek, vagy kintről nyújtanak anyagi és szellemi segítséget: fiatal gyakornokainkat fogadják, kutatásainkat támogatják. A több ezer távozó közül viszont ez csak a kisebbség - mondta a főtitkárhelyettes.

Meskó Attila szerint az európai uniós tagság után, amikor még szabadabb lesz a munkaerő-áramlás, elveszíthetjük tudósaink jelentős részét. A rosszul felszerelt intézményi háttér, a kutatási feltételek és az infrastruktúra hiánya is más országokba űzi őket. Emellett az is megfigyelhető, hogy mind többen kamatoztatják inkább a versenyszféra valamely ágazatában tudásukat, képességeiket. Úgy látja, hazánk a nyugat-európai vagy északi országokhoz képest csak morzsákat költ tudományos munkára. Ott már eleve a GDP 3-5 százalékát fordítják kutatásra, nálunk ez az arány az egy százalékot is alig éri el.

A Széchenyi-tervben ígért 8 milliárdos támogatás a tudós szerint jelentős előrelépést jelenthet, de olyan, mint a desszert. Mint mondta, amíg nincs tej, kenyér, zöldség egy háztartásban, tehát hiányoznak az alapok, addig nincs mihez felszolgálni a zárómenüt.

A szociológus szerint az elvándorlásnak rövid és hosszú távon más-más hatása lehet. Szabó Ildikó úgy véli, sokszor hibás "elszipkázásnak" felfogni a külföldről érkező ajánlatokat, hiszen évek múlva még jó hatásuk is lehet idehaza.

- Az érdekérvényesítés sajátos formájaként is értékelhető a külföldi munkavállalás, ha ezt a kormány versenyhelyzetnek tekinti. Felrázó hatása is lehet: olyan tudomány- és értelmiségpolitikai intézkedéseket eredményezhet, amelyek idővel vonzó feltételeket teremtenek itthon - mondta a társadalomkutató. Rövid távon ugyan kedvezőtlen, ha éppen azok a szakemberek mennek el, akikért itthon is kapkodnak. Szabó Ildikó meggyőződése azonban, hogy a magyarok még mindig szeretik hazájukat és ragaszkodnak hozzá, s hacsak sokkal rosszabbra nem fordul nálunk a helyzet, gazdasági és szellemi tőkével feltöltve vissza fognak jönni.

Az MTA társadalomkutatója, Tóth Pál Péter prognózisa szerint 10-15 éven belül teljes váltás várható.

- A mostani egyetemisták, illetve a 20-30 éves korosztály számára természetes a mozgás. Ha valaki például jogot tanul, még korántsem biztos, hogy bíróként vagy jogászként éli le az életét. Miután már tanulmányaik idején hosszabb időt külföldön töltenek, nyelveket tudnak, többnyire kimennek, ha hívják őket. Számukra már nem sokat jelent az "egy haza" fogalma, hiszen a világ megnyílt, bárki oda mehet, ahová akar. A nyugati országok népessége öregszik, a gazdaság működéséhez szükségesek a nagy tudású fiatalok, s százszor inkább várják az utánpótlást tőlünk, mint Afrikából, Ázsiából vagy a Távol-Keletről - fejtette ki Tóth Pál Péter.

A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Kis Papp László szerint Amerikába, Németországba, Ausztriába és Franciaországba hívják szívesen a magyarokat. Az évente 4-5 ezer értelmiségi dolgozó, aki kint vállal munkát, sokszor tízszeres javadalmazásért hagyja el az országot.

A nemzetközi munkaügyi szakember, Kovács Géza szerint az éppen aktuális hiányt gyorsan feltöltik itteni szakemberekkel, akik mellett dolgoznak a kinti gyakornokok is. A fizetéseket tekintve nem meglepő, ha a szakemberek elhagyják az országot. Míg egy itthoni geológus még a legmagasabb beosztásban is legfeljebb 100-120 ezer forintot keres, Németországban például 600-650 ezer forintnak megfelelő márkát kínálnak neki. Még a nálunk aránylag jól fizetett informatikusoknak is legalább háromszor annyit ígérnek a külföldi lehetőségek. A legkirívóbb példa az egészségügy. Egy magyar kórház orvosa pótlékokkal együtt évi egymillió körüli bruttó javadalomra számíthat, míg a norvégok 10-12 milliós éves keresettel csábítják az itthoniakat.

Pontos adatokhoz nem jutott a lap, mert nem köteles senki bejelenteni, ha külföldön vállal munkát, de illetékesek becslése szerint évente körülbelül 28-30 ezer magyar dolgozik határokon kívül.

(Népszava)

Ajánló:

Korábban:

(2000. május 8.)