Rendőrséghez fordult a Központi Kárrendezési Iroda, miután visszaélésre utaló jelekkel találkozott a nácizmus áldozatai után járó 400 ezer forintos kárpótlások igénylésénél. Előfordult, hogy valaki halott jogosultak nevében akarta felvenni a pénzt. A elővigyázatosságra törekvő KKI közben jogi vitába keveredett az ügyvédi kamarával is.

Deportálás, kényszermunka, törvénytelen bíróság ítélet vagy "politikai önkény" - akik ezek miatt vesztették életüket, azok közeli hozzátartozóinak - házastársának, gyerekének - a hatályos jogszabályok értelmében 400 ezer forintnyi kiegészítő kárpótlást ad a magyar állam. Jellemzően olyan emberek után jár ez a pénz, akik a második világháború idején a nácizmus áldozatai lettek. A kérelmeket 1997-ben lehetett benyújtani, amire a jogosultaknak négy hónapjuk volt. Összesen 180 ezer kérelem futott be, ezek közül az ügyintézésért felelős hivatal akkor 117 ezret tartott megalapozottnak.

Az élet elvesztéséért járó kárpótlást akkor még 30 ezer forintban határozták meg, erről az összegről azonban az Alkotmánybíróság később megállapította, hogy méltánytalanul alacsony. A testület egyúttal arra kötelezte a parlamentet, hogy szabályozza újra a kérdést. A 2003-as költségvetésbe végül belefoglalták az összeg 400 ezerre történő kiegészítését. (A jogszabály kimondta azt is, hogy aki korábban felvette a 30 ezer forintot, annak most 370 ezer jár.)

A kárpótlások intézésével megbízott Központi Kárrendezési Iroda (KKI) 2003 szeptemberében kezdte meg a munkát. Mivel új kérelmeket nem lehet benyújtani, így a KKI feladata most az, hogy határozatot hozzon a 117 ezer igénylés ügyében, továbbá hogy felkutassa az eltűnt jogosultakat. A kifizetéseket már a Hadigondozottak Közalapítványa intézi az Államkincstáron, illetve a Magyar Nemzeti Bankon keresztül.

A KKI munkáját ugyanakkor nehezíti, hogy az elmúlt hat évben nagyon sok jogosult elköltözött vagy meghalt. Ráadásul mintegy 21 ezren 85 évnél, több mint 6 ezren pedig 90 évnél is idősebbek. Közel 85 ezer jogosult külföldön - 45 különböző országban - él. Legtöbben Izraelben, de sokan laknak az Egyesült Államokban és Kanadában is.

Bár a KKI az adminisztrációra vonatkozó adatokon kívül semmilyen tájékoztatást nem kívánt adni, az [origo] úgy értesült, hogy kárpótlások kifizetését a már említett külső körülményeken túl visszaélésgyanús esetek, valamint jogi viták is bonyolítják. Az utóbbiak hátterében a meghatalmazotti rendszer áll. Amikor ugyanis 1997-ben megkezdődött az egész eljárás, sok külföldi jogosult meghatalmazott útján próbált hozzájutni a kárpótláshoz. A 85 ezer külföldön élő közül mintegy 46 ezren döntöttek így, vagy azért, mert nem ismerik a magyar jogi kereteket, vagy pedig eleve nem is beszélnek magyarul.

A kárpótlási ügyeket jól ismerő forrásunk elmondta, a meghatalmazottakat illetően vegyes a kép: ügyvédi irodák, ügyvédek és magánszemélyek, magyarok és külföldiek egyaránt vannak a köztük. Akad olyan magyar ügyvéd, aki együttműködik külföldi kollégákkal is. Van olyan meghatalmazott, aki egyszerre tízezer ügyet is visz, míg mások csak 5-10 jogosult nevében járnak el. A kárpótlási összeg 10-20 százalékának megfelelő munkadíjért cserébe vállalták, hogy elintéznek mindent, és a jogosultnak nem is kell közvetlenül kapcsolatba lépnie a magyar hatóságokkal.

Közben azonban a kárpótlást újraszabályozó kormányrendelet előírta, hogy a külföldön élő jogosultak csak akkor kaphatják meg pénzüket, ha személyesen is igazolják magukat. Ehhez nem kell Magyarországra jönniük, elegendő elmenniük egy helyi közjegyzőhöz vagy az adott országban működő magyar konzulátushoz. Ott egyrészt igazolniuk kell személyazonosságukat, valamint nyilatkozniuk kell arról, hogy milyen bankszámlára és kinek a nevére kérik a pénzt. Az erről szóló hitelesített dokumentumokat közvetlenül a KKI-hoz kell elküldeni.

Forrásunk szerint ez viszont azzal jár, hogy a jogosultak jó része úgy dönt, hogy ha eleve fel kell vennie a kapcsolatot a magyar irodával, akkor nincs is szüksége meghatalmazottra. Utóbbiak ennek persze nem örülnek, hiszen így eleshetnek a munkadíjtól.