A ló kérdez, a szekér halad

Vágólapra másolva!
Két TIT-tanfolyam között választhatjuk a Kossuth Klubban a Védegyletet is , amely rendhagyó, háromrészes  vitaműsort  hirdetett a parlamenti pártok szakpolitikusainak részvételével. Az első felvonásban megtudhattuk, hogy autópályákat mindenki építene és Paks nélkül egyelőre nem megy. Ugyanakkor kiderült egy-két turpisság is.
Vágólapra másolva!

Az előtérben egy aktivista teaárus épp a profi büfést próbálja rábeszélni a fair trade szellemében gyártott és forgalmazott teára, hogy legközelebb, "ha kifogy, ilyennel töltse fel a készleteit". A teremben ugyanez a bájos naivitás. "A ló kérdez" - legalábbis ez lett a címe a Védegylet "új típusú közéleti vitafórumának", mely Ady versére utalva eljátszik azzal az abszurd gondolattal, hogy mi lenne, ha a botor nép (a ló) egyszer megkérdezné az elöljáróitól (tekintetes úr), hogy mire a nagy fenekedés (hová fut a szekér). A ló szerepében a civilek, ami esetünkben a Védegylettel szinonima, az uraságot pedig nem más, mint a parlamenti pártok egy-egy szakpolitikusa játszotta.

Nem plakátarcok

Az első est a pártok közlekedés- és energiapolitikáját tárgyalta. A Védegylet munkatársai, Boda Zsolt szóvivő és Ranschberger Péter két ex-közlekedési és vízügyi minisztert, a fideszes Fónagy Jánost és az MDF-es Katona Kálmánt, valamint az MSZP-től Józsa Istvánt, az SZDSZ-től pedig Szalay Gábort faggatták. A Védegylet azért gondolta rendhagyónak a sorozatot, mert végre olyan kérdések is terítékre kerülhettek, melyek "a kampány-kommunikáció logikája miatt" szinte mindig kimaradtak, de a "jövő generációi" számára fontosak. Szokatlan volt azért is, mert ezúttal nem a pártok plakátarcai ragadták magukhoz a szót. És mivel a tévé helyett "csak" a Kossuth Rádió rögzítette a műsort, nem a képek domináltak. Bár aki ott volt, annak a narancssárga és olivaszínű bársony asztalterítő vagy a régi pártkongresszusokról ismert fekete mikrofonok biztosan megmaradtak emlékezetében.

A témákat párperces rövidfilmek vezették be, melyben a Védegylettől független civil szervezetek, mint például a Levegő Munkacsoport és az Energia Klub, mondták el véleményüket. A moderátorok aztán az elhangzottakra fűzték fel kérdéseiket. A felütés a közlekedés- és az energiapolitikát tárgyaló részben is nagyjából ugyanúgy nézett ki: ha a mindenkori kormány valaha megfogalmazott is hosszú távú koncepciót, azt nem hajtották végre, esetleg épp ellenkező előjelű tendenciák érvényesülnek.

Autópálya vagy vasút?

Ranschberger Péter felidézte például, hogy a 2004-ben elfogadott közlekedéspolitikai koncepció a környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve a személyfuvarozás területén a közösségi szállítás, városban a tömegközlekedés fejlesztését tűzte ki célul, az árufuvarozáson belül pedig a vasút-, illetve a vízi szállítást kívánta előtérbe helyezni. Ehhez képest az elmúlt négy évben nagyjából ezer milliárd forintot költött az állam autópálya építésre, és legalább ugyanennyi hiányzik a vasúti infrastruktúrából. A megoldás mégsem az utóbbi fejlesztése, hanem az autópálya-építési program kiszélesítése lett.

Arra a kérdésre, hogy nem lenne-e jobb inkább az utóbbira többet áldozni, a szakpolitikusok úgy vélekedtek, hogy a hazai- és nemzetközi tranzitforgalom levezetésére alkalmas közúthálózatra mindenképp szükség van. Fónagy a kistelepülések útjait is érintő felújítási programot emelte ki a Fidesz programjából, Katona a nemzetközi korridorokra való rácsatlakozás kényszerét. Egyedül Szalay Gábor vállalta nyíltan a Védegylet vendégségében talán legkevésbé népszerű nyilatkozatot, hogy ők bizony a törvényben és kormányhatározatban is rögzített autópályaprogramhoz ragaszkodnak, amely 2015-ig 2100 km gyorsforgalmi út megépítését irányozta elő.

Elavult tarifarendszer

Az EU által is kedvezményezett vasútfejlesztés viszont - köszönhetően elsősorban a 2007-13 között a kohéziós alapokból megszerezhető mintegy kétezer milliárd forintnak - nagy lehetőség előtt áll. Ahhoz, hogy az ország kiaknázhassa a keretet, tőkebevonásra van szükség, hiszen az országnak 15-20%-os önrészt kell felmutatnia a beruházásokhoz. Katona és Szalay a magántőke bevonását is ösztökélné. Józsa a "célirányos fejlesztés" híve, miközben Fónagy szerint az alacsonyabb forgalmú mellékvonalakat sem szabadna elhanyagolni.

Ezen a ponton felvillant valami, ami kampánybeszélgetésben nem szokott. A szakpolitikusok értésünkre adták, hogy a tarifarendszernek változnia kell, mert lehetetlen állapot, hogy az utazóközönségnek csak a 10%-a fizeti meg a teljes menettérti jegyárat, 37 féle kedvezmény él, és az utasok negyede vasutas vagy rokon, ezáltal ingyen utazik. Ellenpontként pedig kiderült, hogy a Gyurcsány-kormány nem írta alá az államszerződést a MÁV-val, ami garantálta volna, hogy a kedvezményeket az állam megtéríti az egyre inkább eladósodő vasúttársaságnak.

Drágább gázzal a környezetért

Az energiapolitikáról szóló második kisfilmben is elhangzott, hogy hiába van 1993 óta ágazati koncepció, ha a megszületése óta írott malaszt. A Védegylet főként az energiahatékonyság javítására és a megújuló energiaforrások részarányának növelésére vonatkozó tapasztalatokat, illetve ötleteket firtatta. Katona úgy vélte, hogy az utóbbi területen önbecsapás folyik. A hazai biomasszaerőművekben elsősorban nem energiafüvet égetnek, hanem fát, amit erdők kiirtásával nyernek. Az energiahatóság asztalán közben tömegével fekszenek szélkerekes erőmű építésére vonatkozó kérvények, amire az engedélyeket a törvényi előírás ellenére vonakodnak kiadni. Szalay szerint ennek oka, hogy a kérvényezett erőművi összkapacitás már most többszöröse annak, amit a rendszer elbír.

Az energiahatékonyság növelésének eszköze lehetne a piaci ár érvényesítése: Dániában, ahol legmagasabb a földgáz ára, veszik el a legkevesebb energia. Egyedül a kis pártok képviselői mondták ki, hogy az árképzésben kerülni kellene a szociális szempontokat.

Paksból nem lett vita

A nyugodt mederben folyó beszélgetés csúcspontja a Paksi Atomerőmű lett volna, melynek élettartamát a parlamenti pártok tavaly hosszabbították meg húsz évvel. De a hatásos felvezetés - amikor a moderátorok azt ecsetelték, hogy a Paksról származó kiégett fűtőelemek Oroszország vizeit és emberek tízezreit szennyezik - a mellettem ülő kolléga megjegyzése miatt célt tévesztett. A meghívottakkal egyetértve ugyanis ő is azon a véleményen volt, hogy mi a fene lenne velünk a teljes hazai áramellátás negyven százalékát adó paksi villany nélkül. Mire a balomon ülő huszonéves szimpatizáns villódzó tekintete és megvető grimasza volt a válasz.

Az est ugyan annyiban rendhagyó volt, hogy szakpolitikákról, nem pedig ígérethalmazról esett szó, de igazi vita mégsem alakult ki. Ennek ellenére a megadott műsoridőt (60-70 perc) mégis sikerült jelentősen túllépni. A ló kérdezett, a tekintetes úr hosszan válaszolt. A szekér meg haladt tovább.

Bogár Zsolt