Vágólapra másolva!
Eltört a bordája, az apja szexuálisan bántalmazta, nem is hallott arról, hogy van karácsony. Pár hónapos, néhány éves gyerekekről van szó, akiket annyira elhanyagoltak a szüleik, hogy intézetbe kellett őket vinni. Sokan közülük úgy nőnek fel, hogy semmilyen emlékük nem marad életük első éveiből. Tízéves a gyermekvédelmi törvény, és ugyan a minisztérium elégedett vele, vannak, akik szerint csak tetézte a bajokat. Az [origo] riportja a múlt nélkül felnövő gyerekekről.
Vágólapra másolva!

A Pikler-módszer alapján a legfeljebb nyolcfős gyerekcsoportokkal három-négy gondozónő foglalkozik, műszakonként váltják egymást. Minden felnőtt fokozottan felelős két-három gyerekért - tudtuk meg Forrai Máriától. "Minden gyereknek van saját felnőttje, aki játékosabban, hosszabban gondozza, senki sem marad fokozottabb figyelem nélkül. A gyerekben tudatosul, hogy ennek a felnőttnek ő fontosabb, hogy őt jobban szereti, mint a többit. Ez hozza létre a kötődést" - tette hozzá a főigazgató.

A gondozónők megpróbálják tartani a kapcsolatot "saját gyerekeikkel" azután is, hogy azok elkerültek az otthonból. Ez nem mindig könnyű, ha a gondozott vér szerinti családjához mehet vissza, a szülők általában nem örülnek a rossz emlékű múltból felbukkanó embereknek. "Hihetetlen nehéz az elválás, a kötődési képesség viszont így alakul" - állítja Forrai Mária.

A módszer és kritikusai

A Pikler-módszert kritizálók szerint viszont nincs mód arra, hogy kötődni tudjanak bárkihez is az otthonban nevelkedők. Herczog Mária szociológus például abban látja az úgynevezett saját felnőtt-rendszer buktatóját, hogy a gondozónők időnként megbetegednek, munkahelyet váltanak, ráadásul egyébként is csak napi nyolc órában dolgoznak, ezért a gyerek nem számíthat mindig rájuk. "Határozott elvárás, hogy a felnőttek és gyerekek között ne alakuljon ki szoros kötődés, mert ezt a módszer nem tartja jónak, a későbbi elválás szükségessége miatt. Eközben tudjuk, hogy a veszteség, a gyász fontos érzés, ami feldolgozható, a kötődésképtelenség, szeretethiány pedig nem" - folytatta a felsorolást Herczog, aki a Pikler-módszer rendszerességét, a szigorú sorrendeket is elavult megközelítésnek tartja.

Szerinte, ha nem a kisgyerek szükségleteire reagálunk, nem azt szolgáljuk ki, akkor a gyerek azt tanulja, hogy ő nem számít. "A Pikler-módszer sok évtizede kidolgozott, de alkotója szerint is csak átmenetileg szükséges rossz volt. Aki csecsemőkorától évekig intézetben van, annak alig van esélye a későbbi egészséges felnőtt létre" - mondta az [origo]-nak a szociológus.

"Nem ugyanaz, mint az anya-gyerek kapcsolat"

"A Pikler-módszert sajnos kezdetektől sokan félreértették, félremagyarázták" - felelte erre Majoros doktornő. Úgy gondolja, hogy Herczog állításai is ilyen félreértésen alapulnak, hiszen szerinte "a pikleri megközelítés lényeges eleme a gondozónő és gyerek közötti szoros érzelmi kapcsolat, ami persze nem ugyanaz, mint az anya-gyerek kapcsolat, s ha ezt állítanánk, becsapnánk a gyerekeket".

Majoros szerint a lelki sérülések főleg abból származnak, ha a csecsemő nem kapja meg a személyre szóló gondoskodást, figyelmet, szeretetet, és ez bárhol előfordulhat, saját családban, nevelőcsaládban, gyermekotthonban egyaránt. "A Pikler-módszer éppen az ilyen érzelmi károsodást okozó tényezők ellen küzd a maga eszközeivel, ezért alkalmazzák szerte a világon, ahol csecsemőket és kisgyermekeket intézményben nevelnek" - tette hozzá a Gárdonyi úti intézmény vezetője.

Herczog Mária szerint mindenekelőtt azt kellene elérni, hogy ne legyen többé egyáltalán szükség csecsemőotthonokra. Megoldási lehetőségként a nem kívánt terhességek megelőzését, a családok megerősítését és professzionális nevelőszülői hálózat erőteljesebb támogatását említette. Úgy véli: támogatni kellene a szülőket a nevelésében, vagy ha ez nem lehetséges, segíteni kell nekik megérteni, hogy akkor tesznek jót a gyerekükkel, ha lemondanak róla, mert így örökbe lehet adni. A nevelőszülői hálózat, Herczog szerint akkor lehetne hatékonyabb, ha egy családba csak egy gyerek kerülhetne, a nevelők pedig magasabb fizetést és szükség szerint külső segítséget, szakmai támogatást kapnának. "Akármilyen szép a Rózsadomb, az nem természetes közege a kisgyereknek, ha intézetben él" - mondta a szociológus.

Janecskó Kata