"Érzi, merre bandáznak a halak" - riport az éjszakai halászatról

Este futnak ki a vízre, és akár pirkadatig is kinn maradnak. Feladatuk az, hogy minél többet fogjanak ki az őshonos halakat zavaró busákból. Ők a balatoni halászok, akik felnézik a hálót, kampózzák a halat, megtöltik a rakoncát. Az [origo] eltöltött egy estét a Balatonboglár nevű halászhajón, és megnéztük, hogyan dolgozik az "ösztönös" halásznak tartott Kárász József brigádja.

Strandpapucsos, fürdőruhás nyaralók ballagnak törülközővel a nyakukban a puccos, mediterrán stílusú üdülő-lakópark mellett a jachtkikötő felől - lassan vége a napnak, befejezték a fürdőzést. Az út túloldalán üres büfépavilonok mögött málló hajók, peremig vízbe merült bárkák pihennek a siófoki kikötő viseltes drótkerítéssel övezett félreeső öblében. Ez a Balatoni Halászati Zrt. kikötője.

Fekete korompamacs száll a víz felett, ahogy egy szürkés kopottas hajó indulni készül. Halászok futnak ki busákat fogni. Ez az egyik hajó a három közül, amelyek ezekben a hetekben minden nap kifutnak vasárnaptól csütörtök éjjelig. Mi is erre készülünk, csak egy másik hajóval.

Fehér Suzuki kanyarodik be lendületesen a Horgony utcába. Egy negyvenes éveinek vége felé járó tagbaszakadt férfi száll ki belőle. Ő Kárász József kikötőmester és hajóvezető, az egyik siófoki brigád vezetője. "Ösztönösen érzi, merre bandáznak a halak, büszke is rá" - mondta róla a halászati cég termelési igazgatója, Varga László, akivel telefonon beszéltünk.

A hajóvezető érkezése után egyből munkához lát: jeget mer egy lavórba a kikötő kapujával szemközti épületben lévő jégkészítő gépből, de még nem a kifogott halaknak. Ez az üdítőknek lesz. Aztán körbenéz a kikötőben, és zsörtölődve felszed néhány szemetet a földről. A lógó kapu mellett kopott bolgár targonca pihen, tetőoszlopa sarkában friss pókháló.

Kárász József a Balatonboglár nevű hajóval halászik, amelynek lassan befut a teljes legénysége: még három ember. István és Pisti - apa és fia - és Zoli, a legfiatalabb. A fiatalok néhány éve, az idősebbek két évtizede halásznak a tavon. Hajójukat pár éve, minisztériumi támogatásból, a busa ritkítása céljából újították fel (erre kis fémplakett emlékeztet a kormányállás fülkéjének falán).

Szakkifejezéssel élve szelektív, állított hálós halászatot folytatnak. Ennek lényege, hogy a vízben ki van feszítve háló, a halászoknak pedig annyi a dolguk, hogy éjszaka kimennek, és kiemelik a fennakadt halakat, ha keveset fognak, áthelyezik a hálót. 130 milliméteres lyukbőségű hálókat használnak - négyzetes réseinek oldalai 130 milliméter hosszúak -, így csak a nagytestű busák akadnak bele.

Bepakolják motyójukat, meglazítják a köteleket. Kárász beröffenti a motort. "Jól húz" - dicséri, de hiába kérdezzük a technikai részletekről, azokról nem beszél. "Nekem csak az számít, mint az autónál, hogy ha elfordítom a kulcsot, induljon."

Kevesebb, de nagyobb

Lassan pöfögünk el a jachtok mellett, ki a nyílt vízre, a legénység közben a kajütben vacsorázik, sült- és rántott húst. Kárász egy magas, hokedliszerű széken ücsörögve irányítja a hajót. A keleti part irányába tartunk, ott van felállítva az összesen 1200 méter hosszú két hálójuk. Útközben latolgatjuk, milyen fogásra számíthatnak. A halász szkeptikus, azt mondja, úgy tűnik, mostanában kevesebb akad a hálóba, mint korábban.

Nyáron, a melegebb vízben kevésbé mozog a hal. "10 fok alatt az igazi, de 15 alatt is jó" - mondja Kárász. A július nem számít fő halászati idénynek, el is kell menniük egy hét szabadságra, de egy-egy esősebb, szeles nap után, amikor visszahűl a víz, azért akad a hálókban hal.

A nagy fogások hidegebb vízben, ősszel és tavasszal jellemzők, de télen is a vízen vannak amíg be nem fagy a tó. A rekordjuk 54 mázsa egy alkalommal, egy tavalyi éjszakán. "Mindenütt hal volt, a rakoncákban, végig a fedélzeten a horgonyig" - meséli Kárász. Az utóbbi hetekben azonban soványka volt a zsákmány, előfordult, hogy alig nyolcmázsányi halat fogtak.

Vacsora a Balatonbolgáron

Közel egy órán át hajózunk a tó közepén, mire - Sóstó magasságában - a hálók közelébe érünk. Ezeket nem rakhatják hajózási útvonalra és a part közelébe, és ki is kell bójázni. "Alkonyfény" - éjjel derengő fénnyel világító lámpák is jelzik a helyüket. Így is gyakran akadnak bele vitorlázók, akik közül van olyan, aki nem teketóriázik, elnyisszantja, de többnyire megvárják a halászokat, hogy kibogozzák őket.

"Az a jó, ha nem látod a parát"

A legfiatalabb, a többiek által csak Zolikának hívott fiú száll először evezős csónakba - két ilyet húz maga után a halászhajó, minden hálóhoz egyet. A narancssárga műanyag nadrágot húzott fiú két éve halászik, amikor épp nem a hálót ellenőrzi, akkor vagy halakat pakol, vagy a taton állva beszélget telefonon barátnőjével. A háló végét jelző bójához evez. "Az a jó, ha nem látod a parát, csak a halat, a madarak meg röpdösnek fölötte" - összegzi évtizedes tapasztalatát István, a háló felső kötelét a víz színén tartó parafára utalva. Ha sok a hal a hálóban, a súly lehúzza a parafákat. Most csak az első 5-10 méteren nem látszik, és madarak sincsenek. Nem számítanak sok halra.

A fiú felnézi a hálót - így nevezik azt, amikor leellenőrzik és kiemelik belőle a halakat. Emelgeti, latolgatja, van-e súlya, van-e benne hal. Akad. Hatalmas példányt húz fel. "Kampózd azért meg!" - szólnak neki a hajóról. Vaskampót akaszt a hal szájába, felemeli, és a csónak közepére lendíti. Gyakorlott mozdulattal, még röptében akasztja ki a kampót. Puffan a csónak alján, majd vergődik az óriási test. Jöhet a következő. "Még lehet, hogy meghozzátok a szerencsénket" - fordul felénk Kárász.

Áthajózunk a másik hálóhoz, itt a másik fiatal halász, Pisti ül a csónakba. Apját lebeszéli arról, hogy vele menjen, úgyse lesz annyi hal. A huszonéves fiú ugyancsak két éve jár ki a tóra, apja révén került bele a szakmába. Napközben gyakran alkalmi munkát is vállal: kell a pénz, két gyereket kell eltartania.

Pisti és a busa

A Balatonboglár kikapcsolt motorral sodródik a vízen. Csend van, csak időnként hallani csobbanást, puffanást a hálók felől, ahogy egy-egy újabb busa landol a csónakok fenekén. Lassan lemegy a nap. A távolban egy másik hajó motorja zúg. A keszthelyiek. "Már megint fölénk húzták ki a hálót" - morog Kárász, aki szerint így kifogják előlük a halakat. Megjegyzi azt is, hogy rendszeresen őket követik, majd bemegy a kormányállásba, elintézni a papírmunkát.

"A kárásznak nincs párja"

A hálók kifeszítésének fortélyaiba az idősebb István avat be minket. Az északi partra nem érdemes tenni, mert arra általában nem jár a hal. Azt a partot csak akkor közelítik meg, ha napokon át fúj a szél, mert ilyenkor a busa megunja a sodródást és a hánykolódást, és ott, a hegyek szélárnyékában keres nyugodtabb vizet. Olyan enyhe északi szélben, ami hétfőn este lengedezett, még hagyják sodortatni magukat a vízzel, így akadnak a hálókba.

"A kárásznak nincs párja" - emlegetik többször is, amikor kérdezzük, hogy a halászok mennyire számítanak nagy halevőnek. A brigád készül a hétvégi vonyarcvashegyi halásznapra, István azt reméli, hogy az élmezőnyben végeznek halászlevükkel. A busára is van jó receptjük - fokhagymás tejbe áztatás és sok fűszer. A Balaton-parti halsütőket viszont nem értik, miért a tengeri hekket árulják a jó balatoni halak helyett. Amelyek ráadásul szerintük sokkal ízletesebbek a halastóból származóknál, mert nem iszapízűek - a tó medre inkább homokos.

Az első adag már a rakoncában

Közben átállunk a másik hálóhoz, amelynél Zoli már végzett, de nem túl gazdag a zsákmány. "Zolika taszítja a halat" - viccelődnek vele. Dobálják fel a zsákmányt kézzel, kampóval a hajó tatjánál lévő műanyag rakoncákba. Víz és halvér fröccsen. A másik háló gazdagabb zsákmányt ígér: Pisti csónakja mélyre süllyed, és még nem is ért a háló végére. Egy elúszott evező visszaszerzése után ő is visszatér a hajóhoz, körülbelül ötven busát emelnek a fedélzetre - egyenként. A 15-25 kilós halakat kézzel húzzák a csónakokba, kézzel emelik a hajóra, és kikötéskor kézzel rakják át a parton lévő rakoncákba. A maradék hálót Zoli nézi fel. Alig 1-2 halat húz ki, tényleg lehet valami abban a taszításos viccben.

Jégre teszik

Kárász végül is elégedett a hatvanegynéhány hallal, jó tíz mázsára becsüli a zsákmányt. A több hal több pénzt jelent - átlagosan havi nettó százezret visznek haza -, de azt mondják, előfordult, hogy a magasabb adókulcs miatt több halra is ugyanannyi pénz jutott, mint a kevesebbre. Két műanyag rakonca lett dugig hallal. Kárász úgy dönt, visszatérünk a kikötőbe kipakolni és lejegelni a halat. Ennyivel már érdemes.

A kikötő bejáratánál kis híján összeütközünk egy kifelé tartó fa kirándulóhajóval, amely jobbról, élesen vág át a Balatonboglár előtt. Kárász rutinból kapcsol hátramenetbe, 1-2 méterrel kerüljük el. A kikötőbe érve ügyesen fordul meg a szűk öbölben, kiköt, majd jégért indul, amíg a többiek egyesével kidobálják a halakat a parti rakoncákba. A busák némelyike még csap egyet-egyet, ahogy rájuk borítják a jeget. A fedélzetet és egymás műanyag ruháit tűzoltócsővel öblítik le, majd visszaindulnak a hálókhoz. Nemsokára éjfél, egy kis pihenő után, hajnalban újra felnézik a hálókat. Pirkadat lesz, mire végeznek.