Csak hencegünk az öröklét jelképével

A magyar lakosság közel kétharmada azt mondja, szívesen fogyasztja, mégis alig eszünk halat. Az EU-ban egy főre évi 22-24, egy magyarra kevesebb, mint 4 kiló hal jut. Egy étterem tulajdonosa szerint a szakácsok és a pincérek felkészültsége a halak terén siralmas. A halszövetség a boltok kínálatán kesereg, a földművelésügyi minisztérium viszont érti a problémát: messze van a tenger.

"Hiába szeretem, a férjem nem hajlandó tökölni vele, a karácsonyi halászlének is csak a levét kanalazza ki, a gyereknek meg nem ízlik" - mondta az [origo]-nak egy budai piac halpultja előtt sétálgató asszony. Az "élő hal" feliratú, jégdarabokra pakolt halakat rejtő pultnál fél óra alatt mindössze 6-7 bámészkodót láttunk, közülük csak egy idős nő vásárolt, ő is mindössze egy kiló pontyot vett. Egy 50 év körüli nő például azért távozott üres kézzel, mert a lazac látványa nem volt a kedvére való. A legtöbb nézelődő bűnbánóan megjegyezte: tudják, hogy több halat kéne enniük, mert az egészséges.

A hallal kapcsolatos fenntartásainkat támasztja alá a GFK Hungária felmérése is. A közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 68 százaléka mondta azt, hogy szíven fogyaszt halat, ennek ellenére a lakosságnak mindössze 17 százaléka eszik ilyen húsfélét heti rendszerességgel. Ezzel Magyarország messze elmarad az uniós átlagtól. Amíg az EU-ban egy fő évente átlagban 22-24 kilogramm halat eszik meg, addig a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) adatai szerint 2007-ben egy magyar átlagban 3,98 kilót evett. Bár az arány évről évre nő - 2002-ben 3,14, 2005-ben 3,72 kiló volt -, még mindig a sereghajtók között vagyunk az unióban.

Messze a tenger

"Messze vagyunk a tengertől" - mondta az [origo]-nak Pintér Károly, az FVM halászati osztályvezetője, aki szerint Magyarország soha nem volt nagy halfogyasztó. Az osztályvezető szerint a 19. századi folyószabályozások előtt, amikor még nagy árterek voltak, jelentősebb volt a halfogyasztás, de akkor is főleg a folyók mentén ettek több halat, Pesten vagy a Felvidéken nem. Pintér szerint később pedig az jelentett problémát, hogy a kommunista diktatúra visszafogta az importot, így Magyarországon nem lett népszerű a tengeri hal, csak az elmúlt 10-15 évben kezdett elterjedni.

Az FVM munkatársa szerint abban, hogy Magyarország hátul kullog a nemzetközi összehasonlításban, szerepet játszik, hogy másképp számítjuk a halfogyasztást, mint a többi ország. A tengeri halat ugyanis nettó súlyban számítjuk, amíg a hazait élő halban. A nettó súly pedig jóval kevesebb, mint a kifogás után számított élő hal súlya. Ráadásul tőlünk eltérően a többi ország mind az élő hal súlyát veszi alapul. Ha Magyarország is így számolna, az egy főre jutó fogyasztás elérné az 5,5 kilót, ami megközelítené a 6 kilós osztrák átlagot - mondta Pintér.

Pocsolyaíz

Fejér Judit, a Régi Sipos Halászkert nevű étterem üzletvezetője szerint viszont idegenkednek az emberek a haltól, aminek az az oka, hogy többségük nem ismeri a halakat, így azt sem tudják, milyen ízük van. "Azt hiszik, hogy a legtöbbnek pocsolyaíze van, a gyerekeknek meg a szálka miatt nem mernek adni" - mondta az étteremvezető. Sipos szerint a tévhitek miatt kerül általában rántott hús és tésztaféle a családok asztalára a szálkamentes fogas, illetve tengeri halak helyett. Az egyik budai piac árusa szerint a vásárlók többségét az érdekli, mennyire szálkás, illetve friss a hal. Többen még azt is megkérdezik, hogy kell elkészíteni.

A Halászkert vezetője szerint az is probléma, hogy több szakács nem tudja megfelelően megpucolni a halat. Az ugyanis nem a hentes, hanem a szakács dolga. A hazai szakácsképzés nem fordít elég figyelmet az ilyen trükkök elsajátítására - állítja Fejér, aki szerint az új pincérekkel is előfordulnak hasonló gondok. A felszolgálónak a vendég előtt ki kell filézni a süllőt, sok helyen ezt sem tanítják meg - panaszkodott az étteremvezető. Tölg László, a Haltermelők Országos Szövetségének és Terméktanácsának (Haltermosz) munkatársa szerint az áruházláncok sem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy minél több halat adjanak el. Gazdagabb kínálattal, különböző filékkel kellene a vásárlók kedvében járni - állítja Tölg. A Haltermosz munkatársa szerint visszatartó erő lehet az is, hogy a karácsony kivételével a hal viszonylag drága - a ponty kilója például 800-900 forint -, miközben pucolás közben közel 40 százaléka a kukában végzi.

A horgászokat azonban, úgy tűnik, mindez nem érdekli. Az [origo] riportere még a zsibbasztó hideg ellenére is talált kedd hajnalban olyan pecásokat, akik a Petőfi híd tövében a Duna-parton próbáltak némi zsákmányt becserkészni.

"Márna, keszeg, harcsa" - sorolták a horgászok, mi szokott a leggyakrabban a horogra akadni. Abban viszont ellentmondásba keveredett az egymás mellett ücsörgő háromfős csapat, hogy mennyire egészséges a Duna fővárosi szakaszán kifogott hal. "Semmi baja, nem igaz, hogy ráragad az olaj" - mondta egy 60 év körüli férfi. Egy 25 év körüli horgász viszont állította, kifogott már olyan halat is, amely tele volt daganatokkal. "A puklik szinte már önálló életet éltek rajta" - magyarázta a pecás, aki szerint ekkor sem kell kétségbe esni, egyszerűen jól ki kell sütni.

Nem érjük utol a portugálokat

Az [origo] által megkérdezett, halforgalmazással foglalkozók többsége bízik benne, hogy az egészséges életmód divatjával együtt növekedni fog a halfogyasztás aránya is. A fogyasztás évről évre nő pár dekával, de a portugálokat, akik évi 60 kilót esznek, biztos nem érjük utol soha - mondta az FVM osztályvezetője. Egy belvárosi szusiétterem vezetője szerint a növekvő tendenciát támasztja alá, hogy négy év alatt hat üzletük nyílt, ahol fokozatosan nő a forgalom. Az üzletvezető szerint a szusi kedveltsége a divattal is magyarázható, de úttörő szerepe lehet a hal népszerűsítésében is. Egy szusibárban ugyanis többféle ízzel találkozik a vendég, ráadásul mindenből kis adagban, ami segíthet a viszolygás legyűrésében - tette hozzá, annak ellenére, hogy saját bevallása szerint ő maga sem szereti a halat.

A GFK felmérésében a válaszolók 82 százalék mondta azt, hogy az egészség miatt eszik halat. Az iskolázottsági szint növekedésével párhuzamosan szintén nő a hal kedveltsége: az alapfokú végzettséggel rendelkezők körében 60, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében 72 százalék szereti a halat. A halrajongók tábora a fővárosban a legkisebb - 57 százalék - , legnagyobb pedig a dunántúli - Dél-Dunántúl 76 százalék, Közép- és Észak-Dunántúlon 74-74 százalék - régiókban.