Pár eltűnt négyzetméter foglya a Váci utcai szerb ház

2009.05.28. 13:49

Közel húsz éve tart a harc egy belvárosi lakóház tulajdonjogáért. A lakók a lakásokra, a főváros egy önkényesen leválasztott részére, a kerület a közös pincéből levágott üzletekre, a szerb egyház pedig régi tulajdonára hajt. A lakók megüthetnék a főnyereményt: elvileg lehetőségük lenne pár százezer forintért megvenni az értékes lakásokat. A ház azonban hibás és ellentmondásos dokumentumok, megoldhatatlannak tűnő területi viták foglya.

"Szrp. Prav. Crkv. Opstina", Szerb Pravoszláv Egyházközség - olvasható a cirill betűs felirat a Váci utca egyik elegáns, műemléki lakóházának homlokzatán. A felirat közel 20 éve keseríti meg a lassan szétmálló bérház lakóinak életét: az egykor a szerb egyház által épített, majd államosított épület tulajdonjogáért ugyanis a rendszerváltás óta folyik a harc. Hibás önkormányzati, miniszteri és bizottsági dokumentumok sora, bírósági ítéletek, hivatalos levelek és kérvények halmai gyűltek össze, miközben a Budapest legforgalmasabb sétálóutcáján álló épület teljesen lepusztult.

Az állam és a szerb egyház tulajdonában álló házból mindenki akar magának egy kis darabot. A lakók lakásaikat vennék meg, az egyház néhány lakást, a kerület a Váci utcára nyíló üzlethelyiségeket, a főváros pedig a második emeleten berendezett éttermet akarja, amely jelenleg a szomszédos épületben működő fővárosi közgyűlést szolgálja ki.

A lakóknak hatalmas üzlet lenne, ha meg tudnák vásárolni lakásaikat. A műemléki besorolású, sétálóutcában álló ház felújított állapotban nyilvánvalóan rengeteget érne. A lakók ráadásul legfeljebb pár százezer forintot akarnak adni a lakásokért. A törvények szerint erre valószínűleg joguk is lenne, amit az [origo]-nak az V. kerületi önkormányzat is megerősített. Az önkormányzati bérlakásokat ugyanis a rendszerváltás után mindenki megválthatta az akkori érték 15 százalékáért, és a Váci utcai ház bérlői is élni akartak ezzel a lehetőséggel.

Öt év pereskedés az egyházzal

A ház azonban 1952-es államosítása előtt egyházi tulajdonban volt, az 1990-es években pedig külön törvény rendelkezett az elkobzott egyházi tulajdon visszaszolgáltatásáról (1991. évi XXXII. Tv). Ez alapján a szerb egyház visszakövetelte a teljes épületet 1992-ben, amire a Művelődési és Közoktatási Minisztérium rá is bólintott. A miniszter elidegenítési tilalmat jegyzett az egész épületre, így a lakók nem válthatták meg bérleményeiket a kezelő önkormányzattól.

Néhány bérlő bíróságon támadta meg a miniszteri döntést, és be is bizonyították, hogy jogtalan az egyház követelése. Az ügy rengeteg fellebbezés után 1997-ben a Legfelsőbb Bíróságig jutott, amely kimondta, hogy a szerbeknek csak az épület 18 százaléka jár vissza, mivel csak a ház 18 százalékát kitevő két lakást használták egyházi célokra az államosítás előtt, és a törvény csak ezekre vonatkozik. A ház többi része maradt állami tulajdonban.

Öt év papírtologatás a hivatalban

A jogerős bírósági döntés azonban nem oldotta meg a ház sorsát. Miközben az önkormányzatok (a fővárosi és a kerületi) tovább használhatták az 1970-es években kiépített üzlethelyiségeket és az éttermet, a lakók továbbra sem vehették meg lakásaikat. Az önkormányzatnak ehhez előbb meg kellett volna szereznie a tulajdonjogot az államtól, az úgynevezett elidegenítés azonban máig nem történt meg.

Az ügyet felkaroló lakók, Kaposi Szabó Ilona és Justyák Erzsébet szerint az önkormányzat hibájából nem történt előrelépés: hiába bombázták levelekkel az V. kerületet, nem mozdult, mert nem volt érdeke. Jeneiné Rubovszky Csilla kerületi alpolgármester ezt tagadja, szerinte mindent megtettek a lakókért, és a szerb egyházat terheli a felelősség. Az önkormányzat szerint az egyház volt az, amely miatt évekig nem lehetett lebonyolítani az elidegenítést a jogerős ítélet után sem.

Az egyház - Jeneiné szerint - belekötött, hogy az őt illető 18 százaléknyi tulajdont mely lakások formájában kapja meg, és hosszú ideig nem sikerült dűlőre jutni erről. A lakók szerint ugyanakkor az önkormányzat csak bűnbaknak használja az egyházat, ezzel leplezve saját lustaságát. Gálity Vojiszláv, a Budai Szerb Ortodox Püspökség püspöki helynöke is azt mondta az [origo]-nak, hogy ők elfogadják azokat a lakásokat, amelyeket az önkormányzat ajánl a tulajdonrészükként. A helynök elismerte ugyan, az összes lehetséges jogi eszközzel éltek, hogy több ingatlant is visszakapjanak, de szerinte az a magyar igazságszolgáltatás hibája, hogy a sok fellebbezés ilyen sokáig elhúzódott.

Az állami vagyon átruházásáról végül csak 10 év után, 2001 szeptemberében döntött a Fővárosi Vagyonátadó Bizottság. Mivel azonban a határozat hibás adatokat tartalmazott, ezért -  bár a döntés jogerős volt - továbbra sem oldotta meg a helyzetet.

A földhivatal megmakacsolta magát

Az egész egy aprócska számítási hibán múlt. A vagyonátadó bizottság döntése ugyanis 3 lakást, az egykori parókiát és két, korábban egybenyitott földszinti lakást ítélt a szerb egyháznak, állítólag eredetileg is ezek tették ki azt a 18 százalékos tulajdonrészt, amit 1954-ben, az egyház első kártalanítása idején megállapítottak. 50 év alatt azonban a lakások vagy kitágultak, vagy a ház összement, mindenesetre e lakások az új számítások szerint már 18,97 százalékot tesznek ki a teljes alapterületből. A csekély, alig 1 százalék mintegy 11 négyzetmétert jelent.

Mivel a vagyonátadó bizottság határozatában az egyházi tulajdonrész (18,97 százalék) nem egyezett az eredeti adatokkal (18 százalék), a földhivatal nem volt hajlandó bevezetni a tulajdonosváltást az állami tulajdonra sem. Így telt el újabb 6 év, amikor az önkormányzat 2007-ben újra próbálkozni kezdett, másik módszerrel. Ügyvédjük elintézte, hogy a Belügyminisztérium adjon ki határozatot a vagyonátadásról, ez a határozat azonban szintén 18,97 százalékos egyházi tulajdont tartalmazott, ezért a földhivatal ismét visszadobta.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Még több képért kattintson a fotóra!

Jeneiné az alapterületi különbségeket azzal magyarázta, hogy lehetetlen a 18 százalékot a házban álló falak által határolt lakásokból pontosan kiadni. Az egyházi tulajdont ugyanakkor korábban konkrét lakások alapján határozták meg, tehát vagy akkor számolt el valaki közel 11 négyzetmétert, vagy most kavarták össze a lakásokat teljesen. A földhivatal pedig - feladatához híven - köti az ebet a karóhoz, és pontos adatokat követel ott, ahol nyilvánvalóan nincsenek pontos adatok.

Eltűnő négyzetméterek

A Váci utca 66.-ban az alapterületek meglehetősen képlékenyek - állítják a lakók. Több lakásban is 1-2 négyzetméter különbség van a bérleti szerződés és az V. kerületi önkormányzat által készített későbbi dokumentumok között, független felmérés pedig jó ideje nem készült arról, hogy melyik lakás mekkora.

Elkevert lakások
A hibás négyzetméterszámok mellett a lakások nyilvántartásában is szarvashibát ejtett az V. kerület. Az egyik földszinti lakást, az 1/B jelű ingatlant korábban úgy adták el, majd adták bérbe az egyik lakónak, hogy a szerződésben önkormányzati tulajdonnak tüntették fel. Később ezt a lakást jegyezték be egyházi tulajdonként, noha abban az önkormányzati bérlő lakott, az egyház pedig egy másik lakást, az 1 számút használta. A kerületi alpolgármester az [origo]-nak elismerte, hogy itt hibás minden dokumentum: az 1 számú lakás kiürítéséért 10 milliókat fizettek az ottani bérlőnek, az 1/B-ben lakó bérlő pedig jogosan használja a lakást.

Érdekes például, hogy két, közvetlenül egymás fölött lévő lakás, az első emeleti egyházi parókia és a fölötte lévő, a Fővárosi Önkormányzat által használt, elvben azonos méretű étterem között a papírok szerint több mint 50 négyzetméter különbség van. A lakók szerint az eltéréseket szándékos manipuláció okozza.

Az egyes lakások méretéről az V. kerületi önkormányzat az elmúlt egy évben közel féltucat dokumentumot adott ki, mivel a ház társasházzá alakításához azokat alapító okiratban kellett összefoglalni, amelyben a kerület, a főváros és az egyház felosztja egymás között, hogy kinek mekkora a tulajdonrésze. Az újabb és újabb alapító okiratokon szereplő négyzetméterek a lakók szerint különböznek, ezt az állításukat azonban nem támasztotta alá az [origo] által megtekintett két alapító okirat. Valami probléma azonban mégis van ezekkel, ugyanis hol az egyház, hol a főváros nem volt hajlandó aláírni az alapító okiratot.


Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Még több képért kattintson a fotóra!

A lakók azt is kifogásolják, hogy a kerület önkényesen választotta le a közös használatú pincéről az utcafronti üzlethelyiségeket, illetve hogy a szintén közös (tehát a lakók által is használható) függőfolyosókat az első emeleten az egyház zárta le, a másodikon pedig a fővárosi önkormányzat falazta el önkényesen. Hogy ezek a négyzetméterek hol jelennek meg, azt már végképp senki nem tudja.

Rohadó ház, növekvő díjak

Miközben a tulajdonjogi huzavona folyik, a műemlék épületet immár 40 éve nem újította fel senki, a lakók szerint nem csak a vakolat hullik, de beáznak alulról, és a falakban is sok helyen szétrohadtak az elektromos vezetékek. Az önkormányzat azzal érvel, hogy amíg nem az ő tulajdonuk a ház, nem újíthatják fel, ha pedig megkapják, úgyis továbbadják a lakóknak. A lakók viszont a romló komfort miatt a lakbérek csökkenését szeretnék.

A Váci utca 66. szociális bérlakásaiban idén emelték a lakbért négyzetméterenként 199 forintra - mondta Jeneiné, aki szerint ez még mindig rendkívül alacsony, hiszen az önkormányzat átlag 527 forintot költ négyzetméterenként a kezelésében álló házak fenntartására havonta. A lakók saját bevallásuk szerint 15-20 ezer forintot fizetnek havonta, de ezt sokallják.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Még több képért kattintson a fotóra!

Nem egyértelmű ráadásul az sem, hogy a kerületi önkormányzatnak egyáltalán jogosan szedett-e bérleti díjat a lakóktól (és az utcai üzletektől) az elmúlt években. A ház tulajdoni lapja szerint ugyanis2006 óta a kezelési jog visszakerült a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz, azaz az államhoz. Az önkormányzat nem tudta megmagyarázni, hogyan lehetséges ez. Jeneiné annyit mondott, ha valaki beleköt ebbe, akkor elképzelhető, hogy az önkormányzatnak akár visszamenőleg is ki kell fizetnie a beszedett díjakat az államnak.

Újra egyeztetnek

Hogy lesz-e 20 év után megoldás a lakóház ügyére, azt egyelőre nem lehet tudni, az V. kerületi önkormányzat mindenesetre bizakodó. Jeneiné szerint akár már csütörtökön kitalálhatják, hogyan lehetne nyélbe ütni az önkormányzati átvételt, ekkorra ugyanis egyeztetést hívott össze az ügyben az Önkormányzati Minisztérium. Az egyeztetésen ott lesznek a főváros, az V. kerület és a szerb egyház képviselői is - a megállapodástól függően Jeneiné szerint akár már egy éven belül is a lakókhoz kerülhetnek a lakásaik.

A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha az Önkormányzati Minisztérium kiadna egy új határozatot, amelyben 18 százalékban határozza meg az egyház tulajdonát, de hogy ezt hogy lehet kihozni a házban lévő lakásokból, az kérdéses. Gondot okozhat az is, hogy már a 2001-es vagyonátadási döntés is az alapján adta volna az állami tulajdont az önkormányzatoknak, hogy azok kezelték az ingatlant, jelenleg azonban nincs bejegyezve kezelői jog se a főváros, se a kerület részére. A két önkormányzatnak 2006 óta pusztán annyi köze van a házhoz, hogy használják, illetve pénzt szednek be a használóitól, tehát egyáltalán nem biztos, hogy az állami tulajdont még mindig megkaphatják.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK