Az opponensre kenik Schmitt Pál plágiumát

Schmitt Pál lemondását követelték a Dísz téren
Vágólapra másolva!
A bizottság szerint szakszerűtlen volt a források felhasználása a köztársasági elnök dolgozatában, de a hiányosságokra már az előopponensi véleményben fel kellett volna hívni Schmitt Pál figyelmét, ez viszont nem történt meg - írja a Magyar Nemzet. A bizottság szerint a dolgozat megfelel az 1992-es egyetemi szabályoknak. Az egyetemi szabályzat 1992-ben semmit nem írt arról, hogyan kell kezelni a forrásokat.
Vágólapra másolva!

Lezárta vizsgálatát a Schmitt Pál kisdoktoriját vizsgáló bizottság, amely a Magyar Nemzet információja szerint a disszertációban felhasznált források megjelölését szakszerűtlennek minősítette.

A lap úgy tudja, hogy a bizottság rámutatott arra, hogy ezekre a hiányosságokra már az előopponensi véleményben fel kellett volna hívni Schmitt Pál figyelmét, ez azonban nem történt meg.

A lap értesülése szerint az öttagú bizottság azt állapította meg, hogy a disszertáció megfelelt az 1992-es egyetemi szabályoknak, ezért nem indokolt a doktori cím elvétele. A bizottság hivatalosan szerdán közli a vizsgálat eredményét.

Az [origo] megpróbálta utolérni Tóth Miklóst, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karának dékánját, a dolgozatot bíráló bizottság elnökét, hogy erősítse meg, vagy kommentálja a napilap értesülését, de a dékáni titkárságon csak annyit közöltek, hogy továbbítják a dékánnak a megkeresésünket.

Nem voltak egyértelműek a szabályok

Az [origo] a botrány kirobbanása után megnézte az egyetem 1992-ben - 1985-ben született - érvényes doktori szabályzatát, és kiderült: az nem rendelkezett részletesen a formai követelményekről, így a hivatkozások módjáról sem. Az [origo] több 1992-ben született disszertációba is betekintett, hogy megtudja, jellemzően milyen módon idézték mások a felhasznált forrásokat.

1992-ben Schmitt Pállal együtt összesen tízen doktoráltak a Testnevelési Egyetemen, ezek közül nyolc disszertációhoz fértünk hozzá, Schmitt Pálé nem volt közöttük, mert éppen a dékánnál volt. Lábjegyzetek és végjegyzetek ugyan egyik átnézett munkában sem találhatók, de mindegyikben bőven vannak hivatkozások a folyó szövegben: jellemzően a szerzők nevét és a hivatkozott tanulmány vagy könyv kiadási évét jelölték meg zárójelben. Ezek alapján a disszertáció végén levő irodalomjegyzékből könnyen vissza lehet keresni az egyes forrásokat.

Megkérdeztünk több, Schmitt Pállal egy évben doktorálót, ők mindannyian azt mondták, fel sem merült bennük, hogy kihagyják a hivatkozásokat a disszertációjukból, bár arra nem emlékeztek, hogy erre vonatkozó szabályt a kilencvenes évek elején tartalmazott-e írott formában bármilyen dokumentum az egyetemen. "Ez a világon a legtermészetesebb, el sem tudom képzelni, hogy hivatkozások nélkül hogy mehet át egy dolgozat" - mondta az 1992-ben doktoráltak egyike. "Ma az ilyesmi még egy szakdolgozatban is elképzelhetetlen" - mondta egy másik a hivatkozások hiányáról.

Az [origo]-nak nyilatkozó, 1992-ben doktori címet szerzettek között volt olyan is, aki szerint Schmitt Pál biztosan vétlen az egész ügyben. A szintén névtelenséget kérő szakember azt mondta, a disszertációkat a doktori tanács fogadta el, és a bírálóbizottság döntött arról is, hogy az irodalmi hivatkozások módja megfelelő-e. Ha a disszertáció nem megfelelő, a bizottságnak vissza kellett volna dobnia, és Schmitt Pál biztosan kijavította volna a hibákat - jelentette ki. A kutató szerint a teljesítményt nem lehet megkérdőjelezni, kemény vizsgát kellett tenni, szigorú bizottság előtt.

Az opponensnek voltak fenntartásai

Schmitt Pál disszertációjának bírálója Kertész István és Takács Ferenc volt, utóbbi most a Semmelweis Egyetem tanára - ide olvadt be az egykori Testnevelési Egyetem. Kertész István ókortörténész jelenleg az egri Eszterházy Károly Főiskolán tanít.

"Igen jónak tartottam a disszertáció szakszerűségét. Formai kifogásaim ugyan voltak, de ezeket jeleztem is" - mondta Kertész. A Hvg.hu szerint Kertész bírálatában valóban szerepelt kritika: "A megnevezett szakirodalom alapján aligha lehetett volna a sportágak ilyen részletes programelemzését elvégezni." De mindezzel együtt úgy ítélte meg, hogy a disszertáció "értékes, fontos alkotás", és "magas szinten tesz eleget az ilyenkor elvárható követelményeknek".

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A kérdésre, hogy lábjegyzetek nélkül értékelhető-e egy dolgozat, Kertész István azt mondta az [origo]-nak, hogy 1992-ben még nem dolgozott a Testnevelési Főiskolán, viszont "a kollégák biztosítottak arról, hogy a dolgozat formailag megfelel a követelményeknek".

Megpróbáltuk elérni Kertész Istvánt és Takács Ferencet, hogy megkérdezzük őket a vizsgálat eredményéről, de egyelőre nem értük el őket az egyetemeken.

Ismerősök előtt vizsgázott

Kertész István éppen Schmitt doktorálásának évében, 1992-ben lett a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának tagja. Ezt a szervezetet a Magyar Olimpiai Bizottság hozta létre, amelynek húsz éven át, 1990 és 2010 között Schmitt Pál volt az elnöke. A doktori disszertáció másik bírálója, Takács Ferenc - aki szintén summa cum laude minősítést adott a dolgozatra - a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának az alapítás, tehát 1985 óta tagja.

Schmittnek a dolgozat megírásán túl egy ötfős bizottság előtt vizsgáznia is kellett a kisdoktori cím megszerzéséhez. Schmitt Pál szóbeli vizsgájának védési bizottságát Tihanyi József, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának későbbi dékánja vezette. Tagja volt még a Magyar Testnevelési Egyetem akkori rektora, Istvánfi Csaba, az azóta már elhunyt Nyerges Mihály egyetemi docens, illetve a két bíráló, Kertész István és Takács Ferenc.

Schmitt Pál nemcsak a két bírálóját ismerte, a védési bizottság többi tagjának is köze volt a Schmitt Pál által 1990-től 2010-ig vezetett Magyar Olimpiai Bizottsághoz. Schmitt doktorálásának évében, 1992-ben Istvánfi Csaba és Nyerges Mihály is tagja volt a MOB-nak. Tihanyi József két évvel ez után került be ide.

A titkos bizottság két hónap alatt döntött

A plágiumbotrány kirobbanása után két héttel jelentette be Tóth Miklós, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karának dékánja, hogy vizsgálóbizottságot állítanak fel Schmitt Pál dolgozatának megvizsgálására. Az ötfős vizsgálóbizottságban, amelynek összetételét az egyetem március végéig titkosan kezeli, helyet kapott a nyelvekhez, a joghoz, a sporthoz és a társadalomtudományokhoz értő szakember is. A tagok maguk jelölték meg, hogy március végére fognak végezni a vizsgálattal, de a dékán is úgy gondolta, hogy egy kellően alapos jelentés elkészítéséhez szükség van ennyi időre.

A doktori iskolákat is akkreditáló szervezet, a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) elnöke, Bazsa György a két hónapos vizsgálatról korábban azt mondta az [origo]-nak: "ez ellen nem lehet kifogás, még ha az ügy nem látszik is túl bonyolultnak". A professzor emlékeztetett arra, hogy amikor a Debreceni Egyetemen 2009-ben kiderült, hogy egy pedagógiatanár plágiummal szerzett doktori címet, az intézmény "igyekezett a legrövidebbre zárni az ügyet".

Forrás: MTI/Kovács Attila
Schmitt Pál a Magyar Rádióban beszélt a dolgozatáról

A Debreceni Egyetemen oktató Bazsa György azt mondta: azt a plágiumgyanút a Magyar Tudományos Akadémiánál jelentette be valaki, az Akadémia pedig jelezte ezt az egyetemnek. Az intézmény által létrehozott vizsgálóbizottság "egy-két nap alatt elkészített egy összehasonlító táblázatot, amely igazolta a plágiumot". Bazsa György szerint a pedagógiatanár ez után elismerte a másolást, így a doktori tanács a következő ülésén megfosztotta őt doktori címétől.

Schmitt szerint voltak saját következtetései

A plágiumbotrány a Hvg.hu januári cikkével kezdődött, amelyben a lap összehasonlította a disszertációt egy bolgár sportkutató tanulmányával, és arra jutott, hogy a köztársasági elnök mintegy 180 oldalt emelt át többnyire szó szerint a francia nyelvű munkából. A lap szerint a 215 számozott oldalból álló, táblázatokkal és diagramokkal együtt 225 oldalas dolgozat több mint 200 oldalának forrását sikerült azonosítani, vagyis a szöveg 94,6 százaléka más munkák átvétele. Schmitt Pál summa cum laude minősítést kapott a disszertációjára.

"Azt várom, hogy végre pont kerüljön az ügy végére. Remélem, hogy tisztázni tudom a vád alól, ami mögött semmi mást nem tudok feltételezni, mint rosszindulatot" - mondta a botrányról és az egyetemi vizsgálatról Schmitt Pál, amikor két héttel a botrány kirobbanása után először beszélt a nyilvánosság előtt doktori disszertációjáról. Schmitt a Magyar Rádió 180 perc című műsorában azt mondta, 21 különböző forrásból dolgozott a doktori disszertációja megírásakor, a plágium szót pedig nem szívesen használja. Szerinte a legfontosabb minden ilyen jellegű dolgozat megírásakor a törzsanyag, amelyből az író dolgozik. "Aki valaha is írt doktori disszertációt, tudja, hogy minden ilyen dolgozat törzsanyagra épül. A különbségek abból adódnak, hogy ki milyen következtetéseket von le ezekből a törzsadatokból" - mondta.

Schmitt Pál rádióinterjújában arra is hivatkozott, hogy az 1992-ben megszerzett kisdoktori cím nem azonos a mostani PhD-fokozattal vagy doktori címmel. A vele együtt doktorálók szerint a kisdoktori címnek akkoriban még volt értéke - például egy tanársegéd szerezhetett adjunktusi címet általa -, de nemzetközi elismertségben a kisdoktori megszerzése nem ért többet, mint egy mesterfokozatú diplomáé. Miután 1994-ben Magyarországon is a PhD-t kezdték doktori címként elismerni, itthon is csökkent a kisdoktori képesítés jelentősége.

Schmitt Pál jelenleg Szöulban van hivatalos látogatáson, csütörtökön érkezik vissza Budapestre.

A plágiumbotrány miatt a Medián februári felmérése szerint az államfő lecsúszott a népszerűségi lista éléről.