Nem ütött nagyot a szado-mazo fesztivál

BDSM fesztivál, divatbemutató
Vágólapra másolva!
Szombaton, egy romos, soroksári úti raktárbázison rendezték meg az első magyar BDSM film és kulturális fesztivált. A helyszín jó választás volt, már ami a hangulatot illeti: az elhagyatott csarnokokat, sötét folyosókat és pincéket mintha eleve egy kiadós szado-mazo parti díszletének szánták volna.
Vágólapra másolva!

Kispolgári előítéletekkel telve borzongásra készültem fel, vagy legalább valami meghökkentőre: szurkálást, publikus fenekelést vártam, a bőrre csepegetett viasz ordítással kísért sercegését. Helyette olyan ásító unalom fogadott, mintha a pesterzsébeti guppi tenyésztő kör ülésén járnék. Vagy tizenöten sziesztáztak, beszélgettek a bárban, ránézésre félénk informatikusok és bölcsészek– mint kiderült, ők alkották a vendégkör felét, a programra alig harmincan jöhettek el.

Több emberre, főként több kívülálló érdeklődőre számított a szervező Gyömbér Béla is, bár hozzátette, el kell fogadni, hogy alapvetően egy szubkultúrát érintő eseményről van szó. Ráadásul, a vendégkört egy goth összejövetel is eltérítette, amit szintén szombaton tartottak meg, a margitszigeti romoknál.

A vágy, amit úgy szégyellsz

A szűk részvételt magyarázza az is, hogy a fétis és BDSM hazai rajongói félénkek, rossz tapasztalataik miatt nem szívesen állnak a nyilvánosság elé. Jellemző, hogy a megszólalók álnéven nyilatkoztak és csak maszkban vállalták a fényképezést is. A csak a társaság miatt megjelenő Bullfrog már 20 éve latexfetisiszta, és a szubmisszív-domináns szerepet váltogató switch, de csak a legszűkebb körben vállalja szenvedélyét. "Magyarországon ezt titkolja az ember, ha van esze, a nyilvánosság az állásába kerülhet - nem beszélve a sértésekről, támadásokról. Ha partnert keresünk vagy csak hasonló körben szeretnénk bulizni, a többség külföldre megy, leginkább Németországba, ahol sokkal elfogadóbb a társadalom."

Szavait megerősítette Latex Gyurka, aki már hatvan éve a gumi szerelmese, de csak pár ember tud hobbijáról. "Már óvodáskoromban megőrültem a selymes tapintású anyagért, imádtam a gyerekként viselt gumibugyit, a szenvedély pedig egész életemre kihatott" - mesélte a férfi, akit nem vonz a fájdalom, inkább az izgatja fel, ha női latex ruhákba, fehérneműbe bújhat.

Erre itthon a négy fal között, vagy zárt körű bulikon lenne esélye - biztos benne, hogy az utcán atrocitás érné. "Az elmúlt 30 évben fokozatosan romlott a társadalom hangulata. Az egyenlőtlenségek és az "oszd meg és uralkodj-elv" miatt nő a feszültség is, az emberek pedig azokon vezetik le, akiken könnyen fogást találnak. Például rajtunk" - jegyezte meg Gyurka, ellenpéldaként szintén Németországot említve. Ott szerinte elfogadóbb a társadalom, nyugodtan korzózhat latex miniszoknyában is, senkit sem zavart.

BDSM fesztivál, divatbemutató. A képre kattintva galéria nyílik!

Itthon nehéz párra találni – ebben is egyetértettek megszólalók. Az igények és elvárások nem mindig találkoznak, főként házasságon belül nem, ahol az élettárs sokszor egyáltalán nem tolerálja a deviánsnak tartott kéréseket. Ilyenkor a merészebbek az interneten keresnek mestert, szolgát vagy csak alkalmi játszótársat: korábban Bullfrog is ezt tette. "Az új kapcsolatomnak még az elején járok, a párom viszont nem szereti a beöltözős szerepjátékokat. Nem szeretném elrontani a viszonyunkat, de erre is szükségem van" - tette hozzá.

Elmaradt a fenekelés

Gyömbér Béla szervező elmondta: a fesztivált kulturális programnak szánták, nem törekedtek extrémitásokra. "Mondhatni konzervatív kínálatot állítottunk össze, a filmblokkot Andy Gras biztosította számunkra egy korábbi német fesztivál anyagából, és talán csak egy-két jelenet van, ami túllépné egy átlagos mozilátogató ingerküszöbét. Visszafogott lesz a vetítések utáni divatbemutató – Hercendorfer Tímea kollekciója – és az esti afterparty is". Utóbbi annyira visszafogottra sikerült, hogy végül el is maradt, este már csak pár ember lézengett a termekben.

A filmeket nagyobb érdeklődés kísérte - különösen a Cheyenne Picardo rendezte Remedyt, amit teltházzal vetítettek, legalábbis a körülményekhez képest. A 2 órás film megtörtént esetet, egy, a BDSM világát apránként megismerő, majd dominává váló lány történetét dolgozza fel. A bemutatóra eljött a Remedy német producere, Tobias Fleischer is: a kis létszám ellenére nagy áttörésnek tartja budapesti fesztivál megrendezését. " Cool dolog, hogy itt vannak, Bélától tudom, hogy a helyi fétisrajongók általában mennyire szégyenlősek - de most vállalták magukat, és remélem, hogy idővel egyre többen döntenek így" – lelkesedett a producer.

A képre kattintva galéria nyílik! Fotó: Völgyes Valéria

Sikert aratott az amerikai Maud Ferrari rövidfilmje is: a The Chauffeur egy mazochista hivatásos sofőr és alkalmi utasa között kialakuló dominanciajátékot mutatja be 28 percben: bár a mű egyértelműen erotikus vágyálmot jelenít meg, hitelesen ábrázolja a kívülálló női utas idegenkedését, majd azt, ahogy fokról fokra azonosul a szerepjátékban rá kiosztott, elnyomó karakterrel.

A Maud Ferrari rendezte Pan can play decadence már dokumentumfilm: pillanatképek sora a legkülönbözőbb életutakról és sorsokról, amiket a fétis iránti rajongás, a fájdalomban megtalált gyönyör kapcsol össze. Gyömbér csak egy-két extrém jelenetet említett – nem láttam mindegyik produkciót, de valószínűleg erre gondolhatott: a testbe mélyesztett horgok, mozgatható implantátumok látványa egyszerre gyomorforgató és lenyűgöző, ahogy a bemutatott bdsm-bulik apokaliptikus képi világa is.

A vetítések után az időközben megfogyatkozó közönség Hercendorfer Tímea divatbemutatóját láthatta: a kollekció valóban visszafogott és elegáns volt, szexjátékok helyett inkább ellentétpárokat, jó és rossz, erkölcs és ösztön szembenállását próbálta érzékeltetni. A goth vagy dominaszerű ruhákat harmonikus, világos kompozíciók követték, a szadomazó jellegre csak egy-egy kiegészítő kellék (lánc , lovaglópálca) utalt, illetve az egyik modellel érkező szolga bábszerű alakja. A tervező elmondta, maga is kedveli a sötétebb hangulatú zenéket, sőt, első ruhadarabjait is hasonló ízlésű barátainak tervezte - ezekkel a bőr és lakkfűzőkkel került kapcsolatba a divat világával, az utóbbi négy évben pedig rendszeres szereplője volt a hazai bemutatóknak.

A fájdalom ára

A divattervező elmondása szerint a kiegészítőknek borsos ára van, a legolcsóbb (akár használt) lakk és bőrfűzők, csatos merevítők is 15-20 ezer forintba kerülnek, a felső határ pedig a csillagos ég. Szavait megerősítette a fesztiválon bemutatkozó webáruház kínálata: maszkok, paskolók, lovaglópálcák sorakoztak a vörös bársonyon. "Vannak minőségi korbácsaink is, ezek 30-40 ezer forintnál kezdődnek, és áruk elmehet több százezer forintig is. A maszkok ára 2 ezer és 15-20 ezer forint között jár, a drágábbak általában velencei típusúak, néha Swarovsky-berakással. Az meg ott egy 8 ezer forintos gag golyó, gumiból" - mutatta be a kínálatot az előadó, aki szerint a látogatók érdeklődőek, de nem nagyon vásárolnak, fesztiválokra nem szokás tömött zsebbel járni.

A képre kattintva galéria nyílik! Fotó: Völgyes Valéria

A szégyen, amire vágytál

Drága a latex is, ha csak nem olcsó, kínai termékről van szó. "A minőségi gumi overallok, maszkok és kiegészítők darabonként 40-50 ezer forintba, vagy ennél is többe kerülhetnek, ráadásul a latex kényes jószág, folyamatosan kell ápolni, szilikonolajjal kenegetni, és így is hamar tönkre mehet" - avatott be a szakmai titkokba Bullfrog, aki a kérésünkre, és persze a maga örömére beöltözött kedvenc szerelésébe. Konszolidált értelmiségiből percek alatt átváltozott idegenszerű, félelmetes lénnyé: vörös maszkjából az orrába is behatoló csövek álltak ki, csörgött verejtéke a kezelt latex alól. A fotós kedvéért megmutatta, milyen, amikor szolgál- mintha nem is ember rejtőzött volna bőrszerű ruha alatt.

A rögtönzött bemutató láttán Latex Gyuri is kedvet kapott, és sporttáskájából elővette kedvenc gumi baby dollját, illetve női bugyait. Afterparty helyett így zsibvásár-hangulat alakult ki a Bakelit előterében, ahol a szakmabeliek és hobbisták tippeket cseréltek, bemutatva kollekciójuk legjobb darabjait. Nagyjából úgy, ahogy egy modellvasút-gyűjtő társaság tagjai tették volna, innen nézve pedig a modellgyűjtés is egyfajta fétisnek számít.