Nem volt semmi korábbi sérelem, személyesen nem is ismertük egymást.
Vége lett a Parnasszus folyóirat estjének, én cseppet beborozva elkezdtem énekelni, Kukorelly meg átkiabált, hogy hamis, ezen berágtam, odamentem, és megütöttem.
Nem esett neki semminek, én is meglepődtem, hogy mekkorára sikerült az ütés. Húsz éve nem verekedtem.
Igen, sajnálom az esetet. Felhívtam Kukorelly Endrét, és bocsánatot kértem – ő ezt elfogadta, de találkozni nem szeretett volna velem. Azt mondta, ez még korai lenne.
Nem érzem magam jól, nem szeretem a konfliktuskezelés ilyen módját. Kapok hideget-meleget, a történet a médiában már önálló életet él, aminek kapcsán nagyon sok sérelem előjön.
Mivel a sérülés nyolc napon túl gyógyuló, megindult az eljárás. Kihallgattak a Tokaji Rendőrkapitányságon, elkészült a jegyzőkönyv. A jelen állás szerint mindketten elfogadtuk a mediátort, így nem lesz belőle bírósági ügy, de erről Kukorelly Endrét is érdemes megkérdezni.
Nem tudom, hogy mi lesz az Írószövetség döntése, de állok elébe. A Magyar Napló irodalmi folyóirat és könyvkiadó az én kiadóm is, nem hiszem, hogy bármilyen befolyással lenne a jövőre nézve ez az eset.
Ezt az irodalmi életnek kell eldöntenie.
Kukorelly rettenetesen néz ki, de nem tesz feljelentést
„Valóban bocsánatot kért Csender Levente, amit én tudomásul vettem” – mondta Kukorelly Endre író az Origónak. – „Rendőrségi feljelentést nem tettem, voltam kihallgatáson a Teve utcában, megtehettem volna. Az bosszant, hogy ez az ügy rengeteg életenergiát és életidőt vesz el tőlem, hetekig nem mozdulhatok ki az utcára, oda egy csomó munkám, a nyaralás, és a házat is most újítottuk volna fel” – tette hozzá.
Csender Leventét nem ismerte korábbról, az ütés hátulról érte, védekezni nem tudott, nemhogy a kezét felemelni. A szemét sem tudta lehunyni, annyira váratlanul érte az ökölcsapás – mondta történteket felelevenítve.
Az Origo is beszámolt arról, hogy a két író csütörtökre virradó éjjel szólalkozott össze. Csender Levente korábban közleményben is bocsánatot kért Kukorelly Endrétől.