Memóriakártyát, mobiltelefont vásárol? Pénzt kaphat vissza

Visszaigényelhető lesz jövőre az üres adathordozók árába beépített akár több ezer forintos üres hordozói díj. A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálata szerint a tarifákat eleve torz felmérések alapján határozták meg, ráadásul a díjak nem követték a felhasználói szokások változását.

Átlagosan csaknem 700 forint jogdíjat fizetett minden magyar 2015-ben az üres CD-k, DVD-k, merevlemezek, memóriakártyák, mobiltelefonok és más adathordozók megvásárlása után. Az üres hordozói díjért cserébe magáncélra szabadon másolhatók a filmek, zenék és más jogdíjas alkotások. Ez az összeg kompenzálja az alkotók másolás miatt kieső bevételeit, és mondhatni legalizálja a magáncélú letöltést.

Az üres hordozói díjak csaknem fele a mobiltelefon-eladásokból származik Forrás: Thinkstock

Az átalánydíjas rendszer egyik hátránya:

mindenkiről azt feltételezi, hogy jogvédett tartalmakat másolgat otthon.

Vagyis az adathordozók árába beépített díjat – ami egy-egy terméknél több ezer forint is lehet – akkor is ki kell fizetni, ha a saját családi fényképeket és videókat tároljuk a külső merevlemezen vagy memóriakártyán.

Még nem tudni, hányan kérik vissza a pénzt

A jövőben ez megváltozik. Véget ért a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) még 2014-ben indult eljárása, amelyben az üres hordozói díjat vizsgálták, mert az

valószínűsíthetően tisztességtelenül került megállapításra”.

A hivatal nem állapított meg jogsértést, így bírságot sem szabott ki, de csak azért nem, mert a befolyt pénzt szétosztó jogkezelő szervezetek egyebek mellett vállalták, hogy visszatérítik az üres hordozói díjat azoknak, akik csak saját tartalmaikat másolják a hordozókra.

Hiába csak saját fotókat tárolunk rajta, fizetni kell a díjat Forrás: AFP/Kazuhiro Nogi

Erre várhatóan jövő februártól lesz lehetőség, de egyelőre lehetetlen megbecsülni, hányan kérik majd vissza a díjat. Ehhez egyrészt vásárlói tudatosság kell, másrészt viszont

már egyetlen termék esetén sem elhanyagolható a visszaigényelhető összeg.

Egy 16 gigabájtos márkás memóriakártya például 3500-4000 forintba kerül, ebből 1496 forint, azaz 37-43 százalék az üres hordozói díj. Egy átlagosan 3000 forintba kerülő 16 gigabájtos pendrive árának nagyjából harmada a jogdíj, míg egy 1 terabájtos, 22-24 ezerért árusított külső merevlemeznél 9-10 százalék a költség.

Az üres hordozói díjak 2016-ban

Adathordozó	Ft/darab
Audiokazetta	25
Videokazetta	60
Minidiszk	64
CD (700 MB)	44
DVD (4,7 GB)	75
Blu-ray lemez (25 GB)	416
Memóriakártya (16 GB)	1496
Pendrive (16 GB)	1097
MP3-lejátszó (16 GB)	6234
Mobiltelefon (16 GB)	3192
Táblagép (16 GB)	3192
Set top box, tévé beépített tárolóval (160 GB)	3325
Külső merevlemez (1 TB)	2103

Persze az igénylések száma nagyban függ attól is, hogyan lesz rá lehetőség. Egyelőre még az üres hordozói díjakat beszedő Artisjus sem árulta el, milyen formában lehet majd visszakérni a pénzt. Tóth Péter Benjamin, az Artisjus kommunikációs és stratégiai igazgatója azt mondta, a többi jogkezelővel közösen

jelenleg dolgozzák ki a visszaigénylés pontos menetét,

az erről szóló tervet pedig január 15-ig kell bemutatniuk a versenyhivatalnak. Egyelőre annyi biztos, hogy a visszatérítésre hetente háromszor kétórás ügyfélszolgálati időt kell biztosítani, január 31-ig pedig egy önálló tájékoztató honlapot indítanak.

Mayer Erika jogász, a Szerzői Jogi Szakértői Testület tagja szerint megvalósíthatatlan lenne, ha személyesen, sorban állás után kellene bemutatni a tárolt adatokat. Ez ellentmondana a GVH végzésének, ráadásul jogilag is aggályos, ha mások betekintenek az adatainkba. A jogász szerint

megoldás lehet, ha a felhasználók nyilatkoznának arról, hogy csak a saját tartalmaikat tárolják az adathordozókon,

ennek valóságtartalmát pedig legfeljebb szúrópróbaszerűen ellenőriznék.

Rossz felméréseket vettek alapul

A versenyhivatal vizsgálata nyomán azonban nemcsak a díj visszaigénylésére lesz lehetőség, új alapokra helyezik a tarifák megállapítását is. Eddig az aktuális díjakat az Artisjus minden évben egy közleményben hozta nyilvánosságra, amelyet az igazságügyi miniszter hagyott jóvá.

Az üzlettől az alkotóig – A díj útja

Az üres hordozó díjat az adathordozó forgalmazója fizeti meg, de beépíti a fogyasztói árba. A pénzt az Artisjus szedi be, 25 százalékát a Nemzeti Kulturális Alapnak utalja át (a többi között ebből működik a Cseh Tamás Program). A fennmaradó összeget az előadóművészek, a filmszerzők és -előállítók, a hangfelvétel-kiadók, a vizuális alkotók, valamint a zenei és irodalmi szerzők saját jogkezelő szervezetei osztják ki. Az Artisjus által beszedett jogdíjak legnagyobb részét egyébként az elmúlt pár évben az üres hordozói díj jelentette.

Az összegeket olyan kutatások alapján számították ki, amelyek a magáncélú másolással kapcsolatos szokásokat vizsgálták. Csakhogy ezek a felmérések nem voltak megfelelőek, és torz képet festettek a másolásokról, a szerzőknek és alkotóknak okozott kárról. A versenyhivatal szerint a felmérések:

• nem voltak reprezentatívak,
• kizárólag a zenei piaccal foglalkoztak,
• nem vizsgálták a filmek, sorozatok és más audiovizuális tartalmak fogyasztását.

A GVH ezek alapján kijelentette, hogy az üres hordozói díjat bizonyos esetekben a nélkül állapították meg, hogy a számítás „akár megközelítő becslést megengedő adatokkal” alá lenne támasztva. A díjak megállapításában a GVH azt is kifogásolta, hogy az Artisjus nem követte a technikai fejlődést és a felhasználói szokások változását. Vagyis az emberek nem azokon az eszközökön, nem azokat a tartalmakat fogyasztották, mint feltételezték.

• Ahelyett, hogy létrehoztak volna egy új kategóriát, az MP3-lejátszókat a CD-kre kialakított díjszabásba sorolták, korábban pedig a CD-kre használták a kazetták díjait.
• Az éves díjak megállapítása során a korábbi években használt, eleve torz díjtételeket és módszereket vették alapul.
• Későn vezettek be új eszközöket, a külső merevelemezek például csak 2012-ben, a táblagépek 2014-ben jelentek meg a díjszabásban, miközben ezek már széles körben elterjedtek voltak.
• Nem foglalkoztak azzal a trenddel sem, hogy az emberek a streaming miatt egyre kevesebb adathordozót vásárolnak, ami miatt a magáncélú másolás jelentősége is csökken.

Kérdésünkre az Artisjus kommunikációs és stratégiai igazgatója megjegyezte, valóban gyorsan változnak a felhasználói szokások, de szerinte hamar felmérték az új hordozótípusokat, és megfelelőnek tartja azokat a módszereket, amelyekkel a felhasználók másolási szokásait vizsgálták.

A közös jogkezelők vállalták azt is, hogy egy új, sokkal alaposabb és a fogyasztói szokásokat jobban tükröző kutatást készítenek, és az üres hordozói díjszabást ennek alapján határozzák meg 2018-ra. Sőt a kutatást megismétlik 2018-ban és 2019-ben is. További kötelezettségük, hogy három év alatt legalább 45 millió forintot fordítanak fogyasztói tájékoztató kampányra.

Szinte mindenhol fizetni kell

Az üres hordozók utáni jogdíjak beszedésére nincs egységes európai gyakorlat, az Egyesült Királyságban és Írországban nincs is ilyen díj, de emiatt nem is legális a magáncélú másolás. Az is változó, hogy mire és hogyan kell fizetni: Dániában és Portugáliában például csak az üres adathordozók után, míg Németországban az üres hordozók és a rögzítésre alkalmas eszközök – VHS- vagy DVD-felvevők – után is.

További eltérés, hogy bizonyos országokban az eszközök beépített merevlemezei is jogdíjkötelesek, máshol – például Magyarországon –

a komplett számítógépekre nem vonatkozik a szabály.

A fizetendő díjat is többféle módon állapítják meg: van, ahol tételesen adják meg hordozó és kapacitás szerint (mint Magyarországon), de arra is van példa, hogy az eladási ár százalékában határozzák meg (mint Romániában és Lengyelországban).

A GVH megállapította azt is, hogy a magyarországi üres hordozói díjak „valószínűsítetten magasabbak”, mint a szomszédos országokban, ám ennek bizonyítása az eltérő számítási módok miatt nagyon nehéz lenne.