Anyukák napja

A gyermekvállalás, a szülővé válás, a gyermek cseperedésének minden pillanata csodálatos. Kivéve, amikor nem, erről pedig még mindig „nem illik" beszélni.

A gyermekvállalás tervezésekor természetes, hogy nemcsak anyák, de jó anyák is akarunk lenni. A tökéletes szülő illúziója helyett elérhető célként írt az „elég jó anyaságról" Bruno Bettelheim, D. W. Winnicott óta pedig tudjuk: egy elég jó anya hagyja frusztrálódni is gyermekét.

Az anyaság az egyik legkeményebb munka a világon. Nincs szabadnap, se fizetés, ráadásul mindig akad, aki jobban tudja, hogyan kellene csinálni, és kérdezés nélkül beleszól, minősít, ítélkezik. A gyermekről szóló „használati útmutató" könyvek leírják, hány hónapos korban mit kellene már tudnia, az egyéni különbségek helyett kiemelve, milyen fejlődési rendellenességre utal, ha nem a leírtaknál tart a gyerek. Ha a villamoson nem férnek el a babakocsitól, ha a gyerek végigsírja a sorban állást, ha leesik a cumi a földre, ha tápszert kap a baba, mert nincs tej: a rosszalló pillantások garantáltak, ráadásul mindig van egy anyuka a játszótéren, aki kicsit mindig jobban csinálja. A szülés utáni depresszió épp úgy tabu, mint a szoptatás, az egyetlen bevett gyakorlat az egyébként egyre több anyát érintő nehézségekre a bűntudatkeltés, pedig beszélni róla gyógyító erejű lenne.

Anyák napja van. Az óvodákban kissámlin elszavalt versek, otthon egy szál virág, két puszi, kivághatós illatszerkuponok a magazinokban, akciós plüssállatok az ajándéküzletben. Ez a nap a nyilvánosságban zajlik, ahol csak a szépről beszélünk. Az anyaság egy identitás, és bár a szerepek egyensúlyban tartása nehéz, többi identitásunkat nem kell elnyomnia. A gyermek érkezése után az anya még mindig nő, feleség, munkavállaló, szomszéd, barát, de elsősorban: ember. És mint olyan, nem válik szentté, akinek mosolyogva kell átgázolni az anyává válás sokszor irgalmatlanul nehéz akadályain. Szabad sírni. Szabad úgy érezni, hogy elég volt. Szabad kétségbeesni és nem tudni, hogyan tovább. Szabad egy órásra nyújtani egy pelenkavásárlást és közben csak ülni egy padon, élvezni a csendet. Szabad megengedni ennyi szabadságot, különben az elég jó anyaság is elérhetetlen céllá válhat.

A gyereknek a legfontosabb a figyelem, a szeretet és a biztonság, ehhez pedig nincs szükség negyvenedik plüssmackóra, óvodai angolórára, baba-mama jógára. Viszont szükség van feszültségszelepekre, ahol a frusztrációt elvezethetjük. Ehhez pedig beszélni kell a világ legnehezebb munkájáról, a félelmekről, a kérdésekről, a tabukról. Erről is szól ez a nap, az Anyukák napja.

Horváth Zsófia pszichopedagógus írása az Origónak.