Újabb ÁVH-s tisztek lepleződtek le

2018.06.26. 11:29

Köztünk él az ÁVH volt börtönőre, későbbi III/III-as osztályvezető és a Kádár-per egyik ávós vizsgálótisztje, akit csak '62-ben küldtek el az elhárítástól. 1956/57-ben mindketten ugyanabban karhatalmista ezredben szolgáltak - írja a szocialista rendszer leggátlástalanabb kiszolgálóiról szóló cikksorozatának legújabb részében a Látószög blog.

A Látószög blogon 2017 nyarán és őszén hétrészes cikksorozat jelent meg, amelyben öt olyan bíró és ügyész (egészen pontosan: egy hadbíró, két vezető ügyész, egy statáriális eljárásban részt vevő közvádló és egy „mezei ügyész”) életpályáját mutatták be, akik 1956 és 1961 között halálos ítéletek meghozatalában vettek részt, és még élnek. Az öt, részletes életrajzot közlő cikksorozatban szó esett Grátz Endréről, Jacsó Jánosról, Lázár Ernőről, Mátsik Györgyről és Sajti Imréről. Közülük Mátsik György – többek között Mansfeld Péter vádlója, MÉH-vezérigazgató és tíz évig a Magyar Úszószövetség egyik vezetője – tavaly december végén meghalt. A többiek még élnek.

A cikksorozatból két dolog derült ki: egyfelől, hogy az 1956 utáni megtorlásban vállalt tevőleges részvételükért a Kádár-rendszer életük végéig honorálta őket, másfelől pedig, hogy jó dolguknak a rendszerváltoztatást követően sem szakadt vége. 2017 novemberében a Látószög blog aztán közölte Büki Lajos győri forradalmár, volt vagongyári marós riportját, aki Grátz Endre áldozata volt a „Török István és társai” perben. Ekkor vált bizonyossá, hogy az akkor még élő öt bíró és ügyész nevéhez összesen huszonöt hős halála fűződik. Vagyis együtt az 1956. december és 1961. augusztus közötti kivégzések tizedéhez volt közük.

A megújult ávós tabló a Terror Háza Múzeum állandó kiállításán, az „Ávós előszoba” terembenForrás: Látószög blog


A 2002 februárjában megnyitott Terror Háza Múzeum idén múlt tizenhat éves. Látogatóinak száma egyre nő, jó ideje az intézmény a leglátogatottabb magyar múzeum. Az állandó kiállítás kezdetek óta a legmodernebb technikával mutatja be a közös totalitárius tőről fakadó két diktatúra embertelenségét. Amellett, hogy emlékeztetetnek a nemzetiszocialista/nyilas és a kommunista zsarnokság áldozataira, és reménykeltően mutatják be az elnyomás ellen lázadó hősöket, fontos feladatuknak tekintik a tettesek néven nevezését is. Ezt látja el többek között a kommunista államvédelmet bemutató terem, az ún. „Ávós előszoba”. Itt található az az „ávós tabló”, amelyen összesen 81 olyan személy látható (névvel, rendfokozattal, életrajzi adatokkal), akik 1945 és 1956 között a kommunista politikai terror szervezeteiben (PRO, ÁVO, ÁVH, BM államvédelem) vezető beosztást töltöttek be. A múzeumalapítás óta sok idő eltelt, és – az azóta beérkező információknak, a levéltári kutatások eredményeinek és a történészszakma egyre bővülő tudásának, valamint szakadatlan kutatómunkánknak hála – szükségszerűen nagyobb, mint az alapításkori. Ráadásul a rendszer erőszakszervezeteinek működtetői, akik a '40-es évek közepétől a '80-as évek végéig meghatározták ezek vezetését, a természet törvényeinek is alá vannak vetve. A hiányos adatokat pótolni, az új információkat feltüntetni, az idő múlását pedig regisztrálni kell.

Amint az „Igazságszolgáltatás termében” található „bírák és ügyészek falán” revíziót kellett végrehajtani, ebből kifolyólag öt, akkor még élő vérbírót és halálügyészt találtak, úgy az államvédelem működtetőit felsoroló tablón is akad két személy, aki még életben van. Ők főszerepet nem az '56-os megtorlásokban kaptak, hanem még az '50-es évek politikai terrorjában, a kegyetlen párton belüli leszámolásokban és az egész magyar társadalom megfélemlítésében, illetve a kádári politikai rendőrség berkeiben, a „reakciós elemek” elleni felderítőmunkában. Dr. Kapitány István áv. őrnagy még él, akárcsak Szigetvári Árpád volt rendőr ezredes. Az ő történetüket és portréjukat mutatja be a Látószög blog.

A Látószög blog elemzése itt olvasható.