Szájer József: A parancsuralmi vezetés lenne az új brüsszeli modell

Szájer József a magyar politikusok között kivételes tapasztalattal bír. Eddig tizenöt évet töltött el az Európai Parlament lövészárok-labirintusában, egy tapasztalt "gránátos", aki testközelből ismeri ennek a nyugati, speciális harcmodornak minden titkát. Pontosan tudja, hogy az európai politikában nem létezik Blitzkrieg. Lassú front-zajlások, ereszkedő és bizonytalan csapatmozgások jellemzik ezt a hadviselést, és a valóságban több a láthatatlan lövészpárbaj, az aljas gáz- és bombatámadás, mint az öngyilkos gyalogsági rohamok, a közelharc. Túl sokat veszíthet és túl keveset nyerhet itt mindenki. De van, hogy fel kell tűzni a bajonettet, mert a mostani választás az európai politika Somme-ja vagy Doberdója lehet. A XXI. Század Intézet szervezésében Szájer József Lánczi Tamás igazgatóval a kiélezett választási kampány ellenére szokatlanul őszintén és új hangnemben beszélgetett az európai választások tétjéről, a szemben álló ellenfelek stratégiájáról és a magyar szuverenitásalapú politika esélyeiről, jövőjéről. A nyilvános interjúbeszélgetés kiindulópontja Szájer József két hónapja megjelent "Ne bántsd a magyart!" című kötete volt.

Lánczi Tamás az Európai Unióba becsatlakozó első, kezdetben idealista politikusgeneráció illúzióvesztéséről kérdezte Szájer Józsefet. A képviselő szerint az illúzióvesztés közös alapélménye mindenkinek, aki becsatlakozott az európai nagypolitikába. De mégis az illúzióvesztés inkább negatív kiindulópontot sejtet, ezért úgy fogalmazott, hogy "sok mindent megláttunk, sok mindenre felnyílt a szemünk". Az a nyugat, amit harmincöt évvel ezelőtt a rendszerváltoztató politikusok "példának" és "gyémántszilárdságúnak" tekintettek, megszűnt, és az életmódot, ahogyan a szocializmus nyomása alól feltápászkodó országok élni szerettek volna, ez az új, sok szempontból számunkra idegen Európa mostanra feladta "egy fokozatos, evolutív folyamat végeredményeként". Gondolatait azzal egészítette ki, hogy a nagy európai országok elitje végleg maga mögött hagyta "az európai élet kritériumait". Majd hozzátette, hogy "mi is változtunk, mert a magyar történelemben nagyon régen volt olyan helyzet, hogy szükségszerűen meg kell fogalmazunk önmagunkat". Egykor a nyugat volt számunkra a példa, most viszont mi vagyunk a jövő, mi képviseljük azokat az új irányokat, amelyekre a szellemét elveszített Európának szüksége van. A közeljövő kérdése az, hogy ki képes tanulni a tapasztalataiból, ki képes alkalmazkodni és rugalmas maradni, és az, hogy ki száradt bele a saját átideologizált, változni nem képes világmagyarázataiba.

Lánczi Tamás kitért rá, hogy megkerülhetetlen kérdéssé vált, hogy az Európai Unió a gazdaságilag erős országok birodalmi játszótere lett. Szájer József a felvetésre válaszolva elmondta, hogy az erős államok hatalmi éhségükben napról napra bontották le a szuverenitás, a nemzeti szabadság határait, és lassú birodalomépítésbe kezdtek. Szájer József felidézte, hogy a kétezres évek közepén az Európai Néppárt CDU-s képviselői, akik korábban minden felmerülő kérdést vagy problémát a saját német szemszögükből vizsgáltak, váratlanul elkezdtek "európázni". Ilyen apró, szinte láthatatlan jelzésekkel indult meg a modellváltás. Ezek a szikrák már előre jelezték az új korszak közelségét. A német képviselők magatartása, beszédmódja és közvetlen kommunikációja is megváltozott. De Szájer József szerint ezt csak visszatekintve, utólag lehetett felismerni, akkor természetesnek tűnt. Majd hozzátette: Németország feláldozta önálló nemzeti érdekeit, mert a német politika - egyáltalán nem új keletű - felismerése az volt, hogy csak Európán keresztül, más európai nemzetállamokon keresztülerőszakolva tudják saját nemzeti-birodalmi érdekeiket megvalósítani, kiteljesíteni. A tanulság: a németek nem változnak. Majd elmondta azt is, hogy Angela Merkel ebből a sajátos szempontból kivételesen sikeres politikusnak mondható, mert közel áll hozzá, hogy beteljesítse a német birodalmi álmot. Nem szabad tehát alábecsülnünk ellenfeleinket - tette hozzá.

Szájer József szerint az az Európa, ami korábban szabad, egyenjogú nemzetek közös elhatározásain, szövetségén alapult, egyszerre elkezdett tanácsok és lehetőségek helyett parancsokat osztogatni, és áttért a részvénytársasági modellre. A folyamat pedig az, hogy egy szankcionáló és büntető rendszerre térünk át az önkéntesség és a kölcsönös tisztelet helyett. Ebből fakad az is, hogy az emberek akaratát, a nép általi felhatalmazást elvetik, mert szerintük az emberek "türelmetlenek, nem a helyes irányokat adják meg". Szájer József ezt azzal egészítette ki, hogy még ma is sokszor elhangzik vezető politikusok szájából, hogy "az unió az elit projektje", amihez a többségnek semmi köze. Aki erről mást gondol - folytatta -, azt a populista szitokjelzővel illetik. Vagy egyszerűen "Európa-ellenesnek" bélyegzik azokat, akik a saját nemzeti érdekeiket nem akarják alárendelni "Európa érdekeinek". Majd elmondta, hogy a magyar kormány egyáltalán nem vádolható Európa-ellenességgel, hiszen éppen Európa-párti érveket sorakoztat fel a viták során. Ez a megbélyegző-kirekesztő módszer tovább szűkíti az unió politikai mozgásterét. Ettől fulladnak meg a viták, és innen indulnak ki az újabb, elmérgesedő konfliktusok is.

Lánczi Tamás kérdésére reagálva, miszerint: "az unió történetét a hanyatlás történetnek érzi-e", Szájer József elmondta, hogy minden baljós előjel ellenére nem temeti Európát, bízik benne, hogy újból egymásra találhatnak a szuverén érdekek, ahogyan ez megtörtént a háború utáni években, és később az Európai Unió kezdeti állapotában, a kilencvenes években. De ugyanakkor kétségtelen, hogy nagy gond van, mert még válsághelyzetek sem tudták rákényszeríteni az európai mainstream politikát a változásra, de egyáltalán a mérlegelésre. Politikusként hisz és hinnie kell abban, hogy Európába visszatér a cselekvőképesség szelleme, és újból közösen fogjuk alakítani a kölcsönös tiszteletre épülő jövőt. Európa fatalistává vált, nem hisz abban, hogy van elég ereje változtatni a nagy globális folyamatokon. Nem hisz az emberben, idegen az embertől. Ezt kell megváltoztatni. Szájer József elmondta: hosszú időn át baráti beszélgetésekben próbált vitára kelni Manfred Weberrel abban, hogy a Néppárt kampányának fő iránya a migráció kérdésköre legyen. Egy olyan közös pont, ami közvetlenül érinti az embereket, amiben saját véleményük lehet, hogy ne elvont témák uralják a Néppárt első vonalú kommunikációját. Weber válasza az volt, hogy a migráció csak egyetlen, szűk dimenziója a történetnek, nem lehet központi problémaként megjeleníteni.

A választások kimenetelével kapcsolatban Szájer József kifejtette: nem szabad elbizakodottnak lenni, nincsen lefutott választás. A közelmúlt váratlan, meglepetésszerű választási fordulatokat hozott Európa-szerte. A magyar politika cselekvőképességet meg kell tartani, mert nehéz, harcos időszak jön. Szájer József mindenkinek, aki értelmezni próbálja az európai történéseket, azt tanácsolta, hogy ne a felszínt figyelje, mert az unióban régen nincsenek már pártok, csak a nagy országok akaratához köthető erőviszonyok. Hozzátette: talán ez a választás és annak eredménye elhozza újra a pártok, az értékviták korszakát az európai politikában.