A március 11-én kihirdetett járványügyi veszélyhelyzet az Alaptörvény értelmében 15 napig marad hatályban, annak meghosszabbításához a parlamentnek kell felhatalmazást adnia. A következő intervallum hosszáról az alkotmányunk nem rendelkezik konkrétan, de az 53. § (4) bekezdéséből, nevezetesen a „Kormány rendelete a veszélyhelyzet megszűnésével hatályát veszti" megfogalmazásból arra következtethetünk, hogy jelen helyzetben a humánjárvány teljes visszaszorításáig célszerű hatályban tartani. (Ezzel egybevág, hogy a felhatalmazási jogszabálytervezet konkrétan nem határoz meg végpontot a koronavírus miatt elrendelt veszélyhelyzet időkerete viszonylatában.) Ahhoz azonban, hogy a lehető legkorábban dönthessenek a meghosszabbításról – praktikusan a keddi napon –, hétfőn 4/5-ös szavazati aránnyal a törvényhozásnak el kell térni a Házszabálytól.

Intő példa ugyanakkor, hogy 2015 szeptemberében, a magyarországi migránshelyzet legkeményebb heteiben többször is hiányzott az ellenzék támogatása a házszabálytól való eltéréshez, a négyötöd hiányában így nem tudtak rögtön határozni a déli tranzitzónáról, vagy például arról a módosításról, hogy ne csak a túlterhelt Szegedi Járásbíróság, hanem – dunántúli esetekben, területekre lebontva – a pécsi és a zalaegerszegi is eljárhasson a határzárral kapcsolatos bűncselekményekben.

Abban az esetben, ha ez utóbbi nem következne be, a Fidesz frakcióvezetője a Hír TV-ben felhívta arra a figyelmet, hogy akkor is elfogadják a rendkívüli jogrendre vonatkozó szabályozást, ha nincs meg a négyötödös támogatás. Amennyiben a négyötödös támogatás nem lesz meg, akkor Kocsis Máté kezdeményezni fogja a különleges jogrendi intézkedésekhez kapcsolódó felhatalmazást biztosító koronavírus-törvény sürgősségi tárgyalását, ami legkevesebb nyolc napig tart, ami után várhatóan március 31. napján kétharmaddal szavazhatnak a képviselők a törvényjavaslatról.

Az ellenzéki oldalon meglehetősen erős ellenállás mutatkozik a kormánypártok tervezett lépésével kapcsolatban. Hadházy Ákos független képviselő a tőle megszokott visszafogott, higgadt stílusban azt írta Facebook-oldalán, hogy „a hétfői tervezet nem a járványvédelmet szolgálja, hanem az alkotmányos puccsot. A járványra hivatkozva korlátlan ideig megszünteti a demokrácia látszatát is". Sándor Zsuzsa, volt bírónő, a Helsinki Bizottság üdvöskéje azt a kérdést feszegeti, hogy nincs-e „politikai célja Orbán Viktornak akkor, amikor »kétfrontos háborúról« szónokol, összemosva a migrációt a koronavírussal?" És persze gyorsan érkezik az adekvát válasz is: „Nyilván ezért kellett saját törvényüket is semmibe véve a veszélyhelyzet kihirdetésével párhuzamosan a »tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet« is meghosszabbítani." Az érvelés erősen sebezhető pontja, hogy az exbírónő maga kezdi „dolgozatát" a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet felemlegetésével.

Az Eötvös Károly Intézet korábbi vezetője, Majtényi László pedig „A különleges jogrend hosszú árnyéka" blikkfangos címmel takarja be vontatott moralizálását arról, hogy a különleges jogrend mennyire veszélyes a szabadságjogokra (és persze a járvány terjedésére – a szerk).

A különleges jogrend – ellentétben a liberális jogvédők szélsőségekbe hajló álláspontjával – persze nem ördögtől való. E helyütt utalnék arra, hogy az Eötvös Károly Intézet például – a magyar ellenzék említett aknamunkájának idején – 2015 szeptember elején kiadott közleményében finoman szólva hátba támadta a migránsválságot kezelni próbáló magyar kormányt, és a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet" kategóriájának bevezetése kapcsán azt írták, hogy az a különleges jogrendekre emlékeztet, márpedig – így ők – „a különleges jogrendek a diktatúrák melegágyai lehetnek". Majtényiék szerint tehát már a különleges jogrend is probléma? Pedig az már most szerepel Alaptörvényünkben, amely önálló fejezetben, a 48–54. cikkekben szabályozza azt. Ezen az alapon tehát bármilyen helyzetben, amikor adott esetben különleges jogrendet hirdetnek ki, akár parlamenti hozzájárulással, akár nélküle, rögtön diktatúrát lehet kiáltani?

Mélyen felelőtlennek mondható a liberális jogvédő szervezet hozzáállása. Miközben említett közleményükben (és azóta is, rendszeresen) ők vádolták hangulatkeltéssel a kormányt, nem az a hangulatkeltés-e, hogy egy alkotmányosan szabályozott (a szükséges helyzetben kivételes hatalmat biztosító) jogintézményt eleve a diktatúra melegágyának állítanak be? Az egyébként fejlett jogrendszerekben is létező jogintézmény bevezetése Németországban a parlamenthez kötött, csakúgy, mint például Franciaországban (előbbinél kétharmados, utóbbinál kétkamarás többség kell). Megjegyzendő, hogy a németeknél ráadásul Staatsnotstand esetén (német Alaptörvény 87a cikk 4. bekezdésében szabályozott eset) élhet katonai eszközökkel („mit spezifisch militärischen Waffen") a Bundeswehr, egyéb esetben pedig rendőrségi eszközökkel („lediglich mit polizeilichen Mitteln"). A Staatsnotstand egy nagyon szervezett, fegyveres lázadást, támadást jelent, de a terrorizmusnál és a természeti katasztrófáknál elvileg csak a rendőrségi eszközök megengedettek. A koronavírus-járvány azonban úgy tűnik, a fenti szabályozást felhígította, Bajorországban a honvédség bevetését emlegetik a járványügyi vészhelyzetre tekintettel.

Ezek után röviden tekintsünk át, hogy mik azok a rendelkezések, amelyek ennyire kiverik a biztosítékot a balliberális oldalon.

A tervezet, illetve egészen pontosan a csomagtervezet egy önálló törvényből a koronavírus elleni védekezésről és a Büntető Törvénykönyvnek a járványügyi védekezés akadályozóit büntetni hivatott új tényállással történő kiegészítéséből áll. Előbbi tekintetében, mivel a törvényjavaslat megtiltaná a választásokat és a népszavazásokat a veszélyhelyzet idejére, Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár kifejtette, hogy Magyarországon a közeljövőben nem lesz esedékes semmiféle választás, rámutatott ugyanakkor, hogy mindazon országokban, ahol lett volna választás, elhalasztották. És bár a rendelkezés a jövőre (ex nunc) vonatkozik, mégis garanciális elemnek tekinthető az Alaptörvény azon megfogalmazása, hogy veszélyhelyzetet kizárólag az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén tud a mindenkori kormányzat kihirdetni.

Utóbbi – a büntetőjogi kódexet illető módosítás - kapcsán a normajavaslat indoklása leszögezi, hogy a tényállás nem értékel eredményt, ezáltal annak megállapításához nem szükséges a védekezés meghiúsulása vagy bármilyen zavara. Az új jogi szakasz lényeges eleme, hogy az egész országban az általános nyugtalanság alapját kepéző fenyegetéssel összefüggő köznyugalmat a jogalkotó a közveszély színhelyétől független büntetőjogi védelem alá helyezi. A fent idézettek egyrészt alkalmasak lehetnek arra, hogy eloszlassák az ellenzéki kritikusok aggályait a védekezés eredményességének öncélú definiálást kizáró értelmezésével, másrészt rámutatnak arra, hogy a szabályozás egyik leglényegesebb eleme az eddig is meglévő rémhírterjesztés bűncselekményének speciális kiterjesztése az egész ország területére, amely egyben utal arra is, hogy a tényállás bírósági értelmezésénél részben lehet támaszkodni a korábbi ítélkezési gyakorlatra is.

E körben idézzük fel, hogy Peschka Vilmos jogtudós szerint a jogbiztonságot a jog kalkulálhatósága és általános megvalósulása mellett a megismerhetőség, áttekinthetőség és bizonyosság jelenti. A jogba vetett bizalom társadalmi összetartó erő, és így a jog, a morális törvény lesz elsődleges; ehhez feltételeznünk kell a tárgyi jog, vagyis a jogszabályok összhangját. A konkrét esetben minden kétség nélkül kijelenthetjük, hogy az új szabályok összhangban vannak a hatályos jogi normakörnyezettel. Láthatjuk, hogy még a felvilágosodás, az emberi jogok két olyan szülőhazájában is, mint Franciaország és az USA, szükség esetén – ha a törvényhozó szerint a nemzet érdeke úgy kívánja – zárójelbe lehet tenni egyes alapjogokat. És ha kell – ezt 2001. szeptember 11. vagy éppen a Bataclan színház elleni támadás megmutatta –, azonnal új törvény születik, vagy a helyzethez igazítanak egy már meglévő törvényt. Mert gyorsan kell cselekedni.