Mindenkinek a saját felelőssége tüntetni, de a szervezőké fokozottabb

Néhány héttel ezelőtt  Anthony Fauci, a Fehér Ház korábbi egészségügyi tanácsadója, az őszi, téli időszakot a legveszélyesebbnek nevezte a Covid-19 vírus terjedése kapcsán tömegrendezvények tekintetében. Függetlenül attól, hogy a baloldali Demokrata Párt e téren kettős beszédet folytat – hiszen a Black Lives Matter-tüntetések kapcsán nem szorgalmazták a demonstrációk beszüntetését – kétségtelen tény, hogy az orvosszakmai körökben legelterjedtebb nézet jelenleg az Egyesült Államokban, hogy a fertőzés tovább terjedése tömegben különlegesen szignifikáns méreteket ölt.

Ashish Jha, a Harvard Global Health Institute igazgatója, arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagygyűlésszerű események „rendkívül veszélyesek” mind a részvevők, mind a szeretteik számára.

A dolog jelentőségét csak fokozza, hogy a politikai tömegrendezvények részvevőit a regisztrációval egyidejűleg egy lemondó nyilatkozat aláírására is kötelezhetik, amelyben a résztvevő önként vállalja a koronavírussal történő megfertőződés esetleges kockázatát, a felmerülő kárigényét a szervezők irányába pedig nem peresíti.

Az esetleges korlátozó intézkedések arányossága esetén nem sérülnek alapjogok, a magyarországi gyakorlat is ebbe az irányba mutat. A magyar Alkotmánybíróság még korábban, 2006-ban világossá tette, hogy akkor „alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.” [30/2006. (I. 26.) AB határozat]

A rendesbírói gyakorlat szerint egy demonstráció szervezőjének fokozott felelősséggel és műgonddal kell eljárnia, bizonyos esetekben pedig – utalva az amerikai gyakorlatra – kártérítési felelőssége is felmerülhet elsősorban akkor, ha egy demonstráció elveszti békés jellegét.

Politikai hazardőrök – akinek semmi sem drága

A magyar Országgyűlés kevésbé felelős gondolkodású képviselőiként Hadházy Ákos, Szél Bernadett és Szabó Szabolcs baloldali politikusok kormányellenes demonstráció keretében egy autós blokádot szerveznek a köztelevízióhoz október 23-ára.

A parlamenti baloldal ismert-hírhedt szereplői mindezt a pandémiás járvány második hullámának felfutó szakaszában teszik, akkor, amikor nap mint nap rosszabb hivatalos adatok látnak napvilágot a járványügyi tekintetben egyelőre Európa középmezőnyében küzdő Magyarországon.

Ebben a járványhelyzetben különösen felelőtlen hozzáállást mutat, hogy a parlamenti ellenzék tagjai ilyen megmozdulást szerveznek, s hogy a magyar lakosságot az ezen való részvételre buzdítják.

Miután Hadházy Ákos – persze csak utólag – nemrégiben nyíltan beszélt a borsodi időközi országgyűlési választáson megbukott összellenzéki jelölt, Bíró László korrupciós ügyeiről, vélhetően ennek köszönhetően egyes ellenzéki pártok részéről jelezték, hogy nem fognak csatlakozni ehhez a demonstrációhoz. Bár érvként a járványhelyzet is elhangzott, jellemző módon az ellenzék nem lát kivetnivalót a Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzata által meghirdetett felvonuláson való részvétel tekintetében.

Márpedig a mostani helyzetben nagyon nem javasolt ilyen rendezvényeken részt venni, amint erre már számos alkalommal felhívták a figyelmet járványügyi szakemberek a hivatalos tájékoztatásban, illetve a média különböző csatornáin keresztül is. Még ennél is felelőtlenebb döntés megszervezni egy ilyen politikai tüntetést most.

A baloldal, az ellenzék pártjainak viselkedése azért is felelőtlen, mert a napi politikai érdekek oltárán áldoznák fel, de legalábbis kockáztatják a magyar polgárok, mindannyiunk egészségét; nemcsak alulbecsülik a vírusterjedés veszélyének kockázatát, hanem hamis biztonságérzetet is keltenek az emberekben.

Érdemes utalni az olyan pártokra is, mint például a DK, amelynek a támogatottsága arányaiban magasabbnak mondható a veszélyeztetett, idősebb korosztályokban, mint a fiatalok korcsoportjaiban. De tekintetbe véve azt a tényt, hogy a szakemberek szerint ez a koronavírus akár tízszer-hússzor is halálosabb lehet, mint például az influenza, és az egészségügynek a koronavírus-járvány kellős közepén kell felkészítenie a lakosságot az influenzaszezonra is – ami döntő lehet a mostani pandémia kezelése szempontjából –, elmondható, hogy az ellenzék a fiatalok egy részének életét is képes lenne veszélybe sodorni. A nagy politikai demonstrációkra, a tüntetés céljából való ki- és megmozdulásokra való biztatás ugyanis inkább csak lazíthatja az eddigi fegyelmet.

A felheccelt fiatalok is veszélybe vannak

Bár tény, hogy a koronavírus elsősorban az idősekre jelent nagy veszélyt, az is látható, hogy egyre gyakrabban fordul elő, hogy fiatal életkorúak kerülnek intenzív osztályra, vagy lélegeztetőgépre, esetleg meg is halnak 20-30 évesek a fertőzés következtében, amint ez sajnos Magyarországon is többször megtörtént; alig egy hete például egy húszéves magyar fiatalember vesztette életét a járványban.

Az Egyesült Államokban több mint 120 - 18 és 21 év közötti fiatal vesztette életét a koronavírussal történő megfertőződés következményeként, azt azonban a kutatók hozzátették, hogy az elhunytak 75%-a érintve volt legalább egy alapbetegség tekintetében, a leggyakoribb a krónikus tüdőbetegség, mint az asztma, illetve az elhízás, és a szív- és érrendszeri rendellenségek voltak.

Cui prodest? – Ők nem Mansfeld, Maléter és Pongrátz üzenetétnek fáklyavivői

Most épp olyan időket élünk, amikor az aktuálpolitikai érdeket felül kell írja a nemzet közös érdeke, ez pedig az, hogy Magyarország minél jobb pozícióban kerülhessen ki a járványból kifolyólag nehéz egészségügyi és gazdasági időszakból. A politikusoknak, és különösen az Országgyűlés felelős pártjainak és képviselőinek, ezt kellene tudatosítani saját híveikben is, hogy fokozottan figyeljenek magukra, az általános óvintézkedések betartására. Jelenleg a közösségi terjedés megfékezése az elsődleges feladat, vagyis az embereknek lehetőleg továbbra is kerülniük kell azokat a helyeket, ahol sokan vannak együtt, beleértve a tömeges politikai rendezvények, tüntetések látogatását is.

Mondjuk ki, súlyos felelőtlenség fiatalok százait önös politikai vagy anyagi érdekből, netán pozícióféltésből ebben az időszakban az utcára küldeni.

A baloldali ellenzék már tavasszal is bizonyította, hogy a napi politikai szempontok, az öncélú konfrontáció lehetősége fontosabb számára, mint az ország krízisből való megmentése. A vírus magyarországi terjedése miatt kellett márciusban bevezetni a veszélyhelyzetet, de ha a baloldalon és a Jobbikon múlott volna, akkor nem születhetett volna meg egy sor olyan intézkedés, amelyek az egészségügyben, a gazdaságban és a munkahelyvédelem területén a magyar polgárok érdekeit segítettek megvédeni. A radikális baloldal ezt tette volna lehetetlenné, ahogyan most is inkább úgy döntött, hogy nem mérlegel, és felelőtlenségével ismét képes lenne kockára tenni a magyarok egészségét, sőt akár életét is, egyúttal veszélybe sodorva az eddig meghozott intézkedéseket is. Ismét meggyőző példát szolgáltatnak arra, hogy 2022-ben sem szabad a radikális baloldalra és a szélsőjobbra bízni az ország és a nemzet további sorsát!

A tüntetések barátai 2006-ban lábbal tiporták a gyülekezési jogot

Alaptörvényünk Nemzeti hitvallása így szól a forradalom és szabadságharc jelentőségéről: „Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.” Majd ezt is hozzáteszi: „Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.” Így szól Alaptörvényünk. Mi pedig büszkén és emelt fővel vállaljuk, hogy a ma független Magyarország az 1956-os küzdelem, véráldozat gyümölcse; akik pedig most nemzeti függetlenségünk és szuverenitásunk alapjait védik elszántan, az egykori forradalmárok máig sugárzó eszméit képviselik.

2006. szeptember-október hónapjaiban Magyarországon, de elsősorban Budapest közterületein a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által vezetett, és általa bevallottan hazug kormánya távozását követelő folyamatos, de békés tömegtüntetések kezdetétől az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója ünneplése napjáig tartóan, azokon résztvevőkkel szemben véres és brutális rendészeti beavatkozásokra került sor. A szűnni nem akaró kinyilvánított civil népharag ugyanis súlyosan veszélyeztette Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki pozícióját. 

A tömegoszlatások eltúlzott brutalitását a végrehajtó REBISZ azon jelentése érzékelteti, amely szerint a 2006. október 23-án az ünneplés szándékával összejött tömeggel szemben a délutáni órákig ellövöldözték a rendőrség teljes könnyfakasztó gránát és gumilövedék készletét. A hivatalos közlemények szerint a robbanófegyverekből 1164 db könnyfakasztó gránátot, 1902 db 7,62-es indítólőszert, 2-féle gumilövedékből 1195 db-ot, 581 db granulátumos vadásztöltényt lőttek ki, és 10 db kombinált hang-, fénygránátot használtak fel.

A nemzet csöndben emlékezik

Végezetül Nagy Gáspár költő sorait szeretném idézni, akinek életművében központi helyet foglal el az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének őrzése és eszméinek felmutatása. Október végi tiszta lángok című költeményében írja:

„Sortüzek gyalázta Magyarország!

Csak halott hőseid szemében

villant a szabadság!

 

Október-vég… és nem akárhol!

Most is március idusa lángolt

egy letiport nemzet szívében…

 

De nem tilthatták a lángot!

Egyetlen költőnk volt:

Petőfi Sándor!

 

„Szent suhancok” bátor

tettei sokkolták a Világot!

Ámultak közel és távol…

Mert elszoktak már

az ilyen csodáktól:

hogy Dávid ismét

legyőzi Góliátot!”

 

 

ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértője