Az idei adventben azt érezhetjük, hogy a legnagyobb ajándék az, amikor magunkhoz ölelhetjük a szeretteinket, és valóban nincs szükségünk semmi másra.
Minden tárgyi ajándék haszontalannak tűnhet, és érezhetjük azt, hogy ezek feleslegesek, ha nincs ott mellettünk, akit szeretünk.
Legbelül érezzük: a legcsodálatosabb, legőszintébb érzés, amikor magunkhoz ölelhetjük azokat, akik a legfontosabbak, és akik viszont szeretnek minket. A szeretet érték. A család és a meghitt ünnep hangulata igazi kincs, amit manapság csak kevesen tudnak értékelni ebben a rohanó, és fájdalmakkal terhelt világban.
Az advent időszaka segíthet abban, hogy megálljunk egy pillanatra, és számot vessünk. Elcsendesedjünk, és átgondoljuk: mi is számít igazán az életben? Ez az időszak képes begyógyítani a lelki sebeket, és képes változásra, változtatásra is késztetni.
Az adventi koszorún minden egyes gyertyának saját jelentése van. Az első gyertya a hit jelképe, a második a remény, a harmadik az öröm, a negyedik gyertya pedig a szeretet szimbóluma.
Hit, remény, öröm és szeretet. Olyan érzések, hangulatok, amelyek egyaránt teljessé tehetik az ünnepet és az emberi életet is.
Advent a keresztények számára nemcsak Jézus születésének eljövetelét jelenti, hanem sokkal többet: kiteljesedést, békét, erőt, nyugalmat és egyensúlyt. II. János Pál pápa a Hely mindenkinek című életrajzi művében azt olvashatjuk:
Az advent a remény életben tartására hívja fel a figyelmet. Az élet üres lenne advent nélkül. Várunk valakire, aki ajándékba adja magát nekünk.
A családdal töltött időről és a reményteljes várakozásról szól az adventi időszak.
Advent első vasárnapján is jusson eszünkbe, hogy amikor a lélek csendesen ünnepi díszbe öltözik, akkor is találkozhatunk Isten szeretetével.
Bízzunk abban, hogy a szeretet valóban Isten ajándéka! Miért mondom ezt? Mert Isten valóban szereti az embereket, és időről-időre, ha úgy is érezzük, nehéz feladat elé állít minket, megmutatja az utat! Talán érdemes rálépni, és végigmenni rajta.