Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Előzmény: Az Origo itt írt arról, hogy április 21-én 20 francia tábornok felhívást tett közzé, amelyben arról írnak, hogy ha nem oldja meg a francia állam a rendőrök elleni erőszakot és a bevándorlás megfelelő kezelését, akkor polgárháború következhet be. A felhívásra az után került sor, hogy egy tunéziai bevándorló (aki 10 évig illegálisan élt Párizsban) halálra késelt egy rendőrnőt Párizs elővárosában, Rambouillet-ben. A tunéziai bevándorló Allah Akbart üvöltött, amikor elvágta a rendőrnő torkát, a francia ügyészség terrorcselekménynek minősítette az esetet. A nagy hatású nyílt levél következménye: Macron kormánya a tábornokok ellen fordult, Florence Parly hadügyminiszternő, korábbi szocialista politikus pedig bejelentette, hogyha aktív tábornokok is vannak az aláírók között, akkor büntetésre számíthatnak. Hadbíróság elé kerülnek.
Az egyik legnagyobb hatású konzervatív esszéíró, Eric Zemmour a Le Figaróban nagyon érdekes tanulmányt írt az ügyről.
„Franciaországban nyugton hagyjuk a tüzet gyújtókat, viszont üldözzük azokat, akik vészharangot kongatnak”, kezdi írását Zemmour, Chamfort-t, a XVIII. századi költőt és moralistát idézve, azzal a megjegyzéssel, hogy ez az idézet jutott eszébe azokról a túldimenzionált reakciókról, amelyeket a tábornokok „Valeurs Actuelles”-ben megjelent levele váltott ki. „A nyugdíjas tábornokok” kifejezés kísértetiesen emlékeztet arra, ahogy De Gaulle tábornokot szokták minősíteni az 1961-es algériai puccsot követően, ráadásul a „nyugdíjas tábornokok” levele április 21-én jelent meg, az említett puccs évfordulóján.
„Még ha tiszták is a levél szerzőinek szándékai, és levelüket egy héttel korábban már elküldték a szerkesztőségbe, érdemes tovább folytatni az összehasonlítást”, mondja Zemmour. „60 évvel ezelőtt a puccsisták meg akarták őrizni Francia-Algériát, miközben De Gaulle Algéria függetlenségét szorgalmazta, azért, ahogy egyik fontos bizalmasa, a diplomata, közíró Alain Peyrefitte fogalmazott, hogy a falumat ne nevezzék Colombey-les-deux-Mosquées-nak, vagyis Colombey-két mecset falvának”.
„Ma egyébként 3 mecset is van Colombey környékén”, folytatja Zemmour. Ezenkívül egy állandó gerillacsapat tartja tűz alatt az iszlamizált francia külvárosokat. A tábornokok visszautasítják az iszlámizmus, a „külvárosi hordák” elleni politika lazítását, rámutatnak „egyfajta sajátos antirasszizmusra”, amelynek képviselői a „gyűlölet és a fanatizmus partizánjai”, akik „faji háborúkat” akarnak.
„Ezernyi civil akarja aláírni a felhívást. A hadsereg soha nem volt ennyire népszerű az országban. A külvárosi gerilla és a dzsihadista bűncselekmények miatt a közvélemény egyre jobban növekvő része véli úgy, hogy az iszlamizált külvárosokban már csak a hadsereg beavatkozásával lehet helyreállítani a rendet.”
„Ki az, aki komolyan azt tudná mondani, hogy tévednek? Ki tagadhatná le komoly, hazafias érzelmektől táplált legitim nyugtalanságukat?" - kérdezi a világhírű esszéíró, majd hozzáteszi, hogy „amikor a nyugdíjas tábornokok felhívják még aktív katonatársaikat, hogy vegyenek részt egy veszélyes küldetésben, amelynek civilizációs értékeink és honfitársaink megóvása a célja, akkor abban Jean-Luc Mélenchon, a szélsőbaloldal egyik prominens vezetője összeesküvést lát. Ami pedig a hadügyminiszter asszonyt, Florence Parlyt illeti, szankciókat ígér, és az emberei tűvé teszik az aláírók listáját azért, hogy találjanak rajta egy aktív tábornokot. A kormányzatban eközben előveszik a régi jó, de már elkoptatott szerepjátékot, és Marine Le Pennel ijesztgetnek, mint madárijesztő a madarakat."
„Ennél viszont sokkal nagyobb a tét”, folytatja Zemmour. „A rendőrök naponta erőszak áldozatai lesznek, megkövezik őket, halálos lövések célpontjai. Ugyanígy megtámadják a tűzoltókat, orvosokat, tanárokat, iskolákat égetnek föl. Az állam képtelen saját területének védelmére, és többé nem tudja biztosítani a rendet, azt, amiből pedig a legitimitása fakad. Lassan, de biztosan oda jutunk, amit Hobbes így írt le: „mindenki mindenki ellen háborúzik”. (Thomas Hobbes a XVII. századi angol felvilágosodás nagy filozófusa, a modern politikai filozófia egyik megalapítójaként megalkotta a „társadalmi szerződés” fogalmát, amelynek leegyszerűsítve az a lényege, hogy az emberek szabadságjogaik egy részét átruházzák az államra, amely cserébe többek között - ha kell, fegyverrel is - védelmet biztosít számukra.)
