Ahogy arról az Origo is beszámolt, január 8-án délután 1 óra körül egy 51 éves nő holtan esett össze az utcán, miután egy fóti lakásban késsel rátámadt édesanyja élettársa, majd egy téglával ütötte a fejét. A Bors beszélt a gyászoló asszonnyal, aki elmondta, hogy
semmit sem tudott tenni azért, hogy megmentse lánya életét.
A meggyilkolt asszonynak az egyik legszebb időszak következett volna az életében, mivel a lánya erre a hétre várja az első gyerekét.
Olyan hirtelen történt az egész, hogy nem volt lehetőségem közbelépni. Az utcán két fiatalember próbálta kivenni a téglát István kezéből, de hiába. Nem tudom magamnak megbocsátani, hogy beengedtem az életünkbe, hiszen ha nem teszem, Erika még mindig él
– mondta a lapnak a nő, majd azzal folytatta:
Kénytelen voltam az egész szörnyűséget végignézni, amikor István a téglával fejbe verte
– mondta megtörten a nő.
A lap felkereste a 86 éves férfi testvérét, Lajost, akitől telefonon búcsúzott a gyilkosság után a férfi. Mivel a férfi nagyothall, a felesége intézi a hívásait, aki azt mondta:
A férjemék 17-en voltak testvérek. Lajos volt a legkisebb. Az édesanyjuk akkor halt meg, amikor őt szülte. Pista már legalább három éve nem járt nálunk. Egy darabig Svájcban is élt, ezért onnan is kapott nyugdíjat. Nem hiszem, hogy felkeressük a cellájában, nem is tudunk napirendre térni a cselekménye felett. Őt tartottuk a legnyugodtabb embernek a családban
– mondta a gyilkos testvérérnek felesége.
A gyilkos férfi, gyászoló élettársa azt mondta, hogy:
Csak úgy tett, mint aki nem fogja fel, mi történik körülötte. Ezt onnan is tudom, hogy István a tette után feljött a lakásba, átöltözött, és felhívta az öccsét telefonon. Hallottam, mit mondott neki: Elbúcsúzom, mi többet nem találkozunk, mert jönnek értem a rendőrök. Megyek a börtönbe, ott fogok megdögleni
– emlékezett vissza az asszony. Azt mondta, hogy
soha többet nem akarja látni a férfit,
miután megölte a lányát.
A börtönben sem fogom meglátogatni, és remélem, hogy élete végéig nem engedik ki onnan! Még szerencse, hogy az élettársi kapcsolatunk nem volt bejegyzett, így nem kell még ez ügyben is intézkednem. Nyolc évet éltünk együtt. Most kizárólag a nyugtatóknak köszönhetem, hogy valamennyire el tudom viselni a helyzetet, és állandóan tévelygek. Tudom, hogy nem szedhetek gyógyszereket örökké. Az utcára még képtelen vagyok lemenni, ahol a lányom feküdt, pedig tudom, hogy időközben feltakarították a vérét
– mondta az asszony, aki csak egyetlen dolgot szeretne: visszakapni a férfinél maradt lakáskulcsát.