Vannak a korán kelő emberek, akiket angolszász világban úgynevezett morning people-öknek hívnak.
Ők azok, akik, ha miután felébrednek, szinte azonnal üzemi hőmérsékleten kezdenek zakatolni, és miközben zakatolnak, úgy érzik, csinálniuk kell valamit, különben el van cseszve a napjuk. Kinyújtóznak, kipattannak az ágyból, az ablakokat széles mozdulatokkal kitárják, mélyet szippantanak a friss levegőből, talán tornáznak is egy kicsit, letusolnak, majd őrült nagy lendülettel ugranak neki az adott napnak és a munkának.

No, és vannak a nagyon nem morning people-ök, akiknek valóságos kínszenvedés a kora reggeli ébredés, belehalnak, ha meghallják a gyűlöletes vekker még gyűlöletesebb csörömpölését, de azért minimum nyolc szundi is be van állítva a telefonjuk ébresztő funkciójában, ettől függetlenül vagy - épp pont ezért - természetesen notórius késők is. Róluk drága édesanyjuk is pontosan tudja, hogy nem elég csak egyszer felrázni őket, hanem bizony négyszer-ötször is be kell menni a gyerekszobákba, mintegy ellenőrizni, hogy a reggelgyűlölő, kis álomszuszék kölök kikelt-e már abból a kurv@ ágyból.

A számos ellenőrző ébresztőt követően is érdemes még figyelemmel követni, hogy mi történik a gyerek szobájában, mert a delikvensek többsége, ugyan ilyenkor nyitott szemmel öltözködik, de igazából nincs ébren, egyfajta félig alvó, félig éber alfa-állapotban igyekszik kibekkelni a legkritikusabb órákat, ergo simán képes elindulni felemás zoknikkal a lábain, meg úgy, hogy otthon felejti az iskolatáskáját, a sapkáját és sálját.

A kesztyűit pedig már régen elhagyta valahol valamikor.

Nos, Karácsony Gergellyel kapcsolatban úgy hiszem, felesleges tisztázni, hogy melyik csoportba tartozik, aki nem az elsőszámú Karácsony-propagandából, a Telexből tájékozódik, ahol Geri ugye nem csak szép, magas, okos, tehetséges, szorgalmas, de egy igazi munkamániás koránkelőként jelenik meg, az pontosan tudja, hogy a főpolgármester úr valósággal gyűlöli a korai kelést, a reggeli zajokat, meg a 11 óra előtti munkavégzést.

Mindezt csak azért gondoltam fontosnak (újra) tisztázni, mert a ma reggeli események láttán szinte már szántam ezt a szerencsétlen figurát. Egyrészt ugye Palkovics miniszter úr képes volt reggel nyolcra tárgyalni hívni, ami már eleve felért egy merénylettel ellene, másrészt kiderült, hogy a biciklisávokhoz indokolatlanul ragaszkodó városvezető sem szeret hidegben tekerni - ilyen ez a fránya kontinentális éghajlat, télen baromi hideg tud lenni a bringázáshoz -, inkább a szolgálati autója kényelmes hátsó ülését szokta választani a munkába járáshoz.

Karácsony Gergely szolgálati autója a buszsávbanForrás: Origo

Ahol, mint azt ma újságírói kérdésre válaszolva elárulta; édesdeden szokott alukálni, amíg a sofőrje a buszsávban kerüli ki a kilométeres dugókat.

Geri a tárgyalás után, zavartan, az álmosságtól, és a kialvatlanságtól csipás, és még ki sem nyílt szemekkel, kissé morcosan elmondta, hogy igen, az a helyzet, hogy valószínűleg tényleg ő ült az autóban, de hát szokás szerint nem ő a hibás - tudvalevő, hogy ő sosem hibázik, hanem mindig valaki más -, hiszen nyilvánvalóan aludt, amikor az incidens megtörtént.

Végül érdemes megjegyeznünk, hogy Palkovics miniszter úr, már hajnali fél négykor talpon volt, ráadásul Hódmezővásárhelyen kezdte a napot.

Érezzük a különbséget? Ugye, hogy igen.