Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója elsőként arról beszélt, hogy a Korszakhatáron „korunk értéséről, helyesebben szólva annak nem értéséről szól". Megemlítette a mű főbb tételmondatait:
az Egyesült Államok elvesztette hegemón szerepét, Kína az első számú legfőbb kihívója, a feltörekvők között szerepel India és a muszlim világ.
Majd így folytatta: „az univerzális értékeink mozgásban, egész pontosan progresszív ostrom alatt állnak", példaként felsorolta a wokeizmus, a BLM, a marxizmus és a #MeToo jelenségeit, amelyek – értékelése szerint – „hosszú távú negatív következményekkel járnak".
Ezt követően kiemelte, hogy
„Európa az eljelentéktelenedés útjára lépett" és fel kell tennünk a kérdést, hogy mire lennénk képesek Amerika nélkül, ha egyszer Amerika katonai védelme alatt állunk?
A történész hangsúlyozta,
lehetetlen függetleníteni magunkat a nyugati világ történéseitől és válságaitól, dacára annak, hogy a progresszív nyomásnak ellenállunk.
Hozzáfűzte: „nincs már status quo, helyette valami újat kell létrehozni".
Majd ismét idézett a könyvből:
a balliberális értelmiség nem veszi észre, hogy felette eljárt az idő, új gondolkodásmódra, új kihívásokra újfajta megoldások kellenek, a marxizmus átmentése a jelenbe nem járható út.
Aztán így folytatta: „azok akik döntési helyzetben vannak még a problémát sem tudják azonosítani, nemhogy gyógyítani tudják azokat. Korszakhatáron vagyunk, ha ezt nem ismerjük el, akkor ne szépítsünk, »meg vagyunk lőve«".
Kérdéseket kell feltenni, mindig mindent meg kell kérdőjelezni, a történelem bár nem ismétli önmagát, azért nem árt, ha tanulunk belőle
– zárt mondanivalóját Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója.
„Ki mondja meg hogyan értelmezzük a valóságot, a múltat és az abból következő jelent?" – kérdezte először Ugron Zsolna Schmidt Máriát.
Nagyon hosszú időnk át kikényszerítettek minket arra, hogy a reálpolitika helyett ideológiai elvárásokra támaszkodjunk, ez nagyon káros és sajnos nem múlt el. Gyakran akarnak most is arra kényszeríteni, hogy ideológiai és ne reálpolitikai alapon döntsünk
– mondta Schmidt Mária.
Kína sorozatosan olyan megújulási képet mutat fel, ami megmagyarázza, hogy a jelenben is így tud fejlődni – mondta Schmidt Mária. Ez több lépésben valósult meg, a polgárháború végeztével bevezették a kommunizmust és egységesítették az addig széttöredezett államot, majd Teng Hsziao-ping (a Kínai Népköztársaság harmadik vezetője) reformjai után Hszi Csin-ping (Kína mostani elnöke) egy XXI. századi modern, infokommunikációra épülő társadalmat hozott létre.
„Kína már nem másol, hanem önállóan állít elő dolgokat" – emelte ki a főigazgató.
Kínában a konfucianizmusban gyökerezik az, hogy nem születési, hanem meritokratikus alapon, érdem szerint töltik be a funkciókat. Régen az Egyesült Államokban is a meritokrácia számított, de ma már sajnos nem igazán, arisztokratikussá kezd válni az amerikai társadalom, ez egy negatívum.
A történész megemlítette, hogy a kommunizmusban olyan szabadságra vágyott mint amilyen Amerikában és Nyugat-Európában volt, de
most már a nyugatiak jönnek hozzánk és csodálkoznak azon, hogy itt egy csomó dolgot ki lehet mondani, nincs tabusítás; ellentétben a Nyugattal, ahol boszorkányüldözés van az akadémiai, egyetemi világban, ez ahhoz kezd hasonlítani, ami a 70-es évek Magyarországán volt.
Szóba került a gender ideológia és a transzkérdés is. Ugron Zsolna idézett Schmidt Mária könyvéből:
„ha a progresszívek szerint nincsenek nemek, akkor mi szükség van nemváltásra?"
A történész erre így reagált: „miért lett a nemiség a fő kérdés? Ha valaki nemet akar változtatni, az valójában elfogadja, hogy vannak nők és férfiak; ezért is érhetetlen a dolog". Majd kitért J. K. Rowling, a Harry Potter szerzőjének a megfélemlítésére, őt azért támadják, mivel szerinte nők és férfiak vannak.
Schmidt kijelentette, hogy „a nők megnyerték a XX. századot, de lehet, hogy elveszítik a XXI. századot", majd hozzátette, hogy „a szexuális kisebbségekkel és a feketékkel is ugyanez a helyzet".
A győztesek egyik győzelem után a másikat akarják aratni, nem fogják fel, hogy győztek és nem bírnak leállni. Teljes a női egyenjogúság, de a nők ne akarjanak férfiak lenni, mert abból nem lesz semmi jó
– hangsúlyozta a történész.
A beszélgető felek úgy látták, hogy Európa nyugati és keleti fele között az eltérő történelmi tapasztalat akadályozza a megértést.
Schmidt Mária szerint
ez azért van, mert a nyugatiak nem akarnak érteni minket, nem kérdeznek, hanem 1990 óta kioktatnak, elmondják, hogy mit hogyan kell csinálni.
Szerintük nekünk nincs más feladatunk, csak az, hogy lemásoljuk amit ők akarnak.
Ha megkérdezték volna, hogy milyen volt a kommunizmus, akkor Marx és Engels szobrot nem állítanának Németország nyugati felében
– hangsúlyozta a történész.
Schmidt Mária Magyarországra áttérve a volt SZDSZ-ről azt mondta:
amíg élek nem fogom megbocsátani nekik, hogy összeálltak a kommunistákkal. Nekem ez azért személyes ügy, mert az életem jelentős részét velük töltöttem a 90-es évek előtt és elhittem, hogy ezek antikommunisták - de persze nem voltak azok.
A történész kiemelte, hogy „a Nyugat túl van ideologizálva, ennek nem lesz vége, a reálpolitikát figyelmen kívül hagyják", erre példa az orosz-ukrán háború is.
Az ideologikus megközelítés ismerős számunkra, mert Moszkva is ezt csinálta
– fűzte hozzá.
Schmidt Mária elmondta, hogy aggodalommal tölti el, hogy nem érti az amerikai stratégiai célt, Európa „egészen döbbenetesen" viselkedik ebben a konfliktusban és olyan döntéseket hoz, amelyek nagyon súlyosan érintik a kontinenst.
Lehetséges, hogy Kína fog ebből profitálni.
Európa szankciós politikájáról azt mondta:
a különböző szankciók még egyetlen háborút sem nyertek meg, soha nem voltak hatásosak. Nincsenek számítások, nem világos, hogy honnan pótolnák az olajat, miközben már a gáz szankcionálásáról beszélnek.
Majd Németországra terelődött a szó. Schmidt Mária kiemelte:
azt látom, hogy Németország megszűnt létezni.
„Még nem fordult elő olyan, mint most, hogy a német kancellár véleménye nem számít. A német kancellár erről a helyzetről nem tehet, ezt nem ő hozta létre" – mondta.
A németek eddig abból indultak ki, hogy jönnek az olcsó orosz energiahordozók, ezekből ők késztermékeket állítanak elő, amiket aztán eladnak, elsősorban Kínának. Angela Merkel volt német kancellár a zöldek nyomására hagyott fel az atomenergia használatával, majd az oroszokkal közösen megépítették az Északi Áramlat-2 nevű gázvezetéket, amit végül nem helyeztek üzembe. Abban reménykedtek, hogy Donald Trump amerikai elnök bukása után Joe Biden újdonsült államfő „megengedi" az Északi Áramlat-2 használatát, de Biden erre nemet mondott.
Az ideológia uralkodik el a reálpolitika helyett Németországban
– nyomatékosította, majd így folytatta:
Merkel alatt leépítették a hadsereget.
Azt jó döntésnek nevezte, hogy most elhatározták a hadsereg újjáépítését, de a fő kérdés az, hogy „abból mikor lesz valami?" Ráadásképpen a német hadügyminiszterek eddig a transzkérdésre koncentráltak...
Mára előállt az a paradox helyzet, hogy
a hagyományosan Amerika-ellenes zöldek lettek a legamerikabarátabb párt. Amerika és a német zöldek szemében már a palagáz is „zölddé" vált, noha nyilvánvalóan nem az, ahogy a repesztéses technológia és a tankerhajókon való szállítás sem nevezhetőek zöld megoldásnak.
Később a történész az orosz helyzetet részletezte: „Oroszországban is vannak gondok, a lakosság 10 százaléka muszlim, a Kaukázusban pedig ők alkotják a többséget, keleten ott van Kína, ami lehet, hogy a jövőben már Szibéria bekebelezésével sem fog megelégedni..."
Amerika olyan szinten alázza meg Oroszországot, hogy nem hagy más lehetőséget az oroszoknak, minthogy felsorakozzanak Vlagyimir Putyin államfő mellett. Érthetetlen ez az egész
– hangsúlyozta.
Nem tudom, hogy az Európai Unió vezetői miért nem érdekeltek a békében – egyikük sem beszél a béketárgyalások előkészítéséről
– tette hozzá Schmidt Mária.
Ugron Zsolna a vége felé felidézte a Korszakhatáron „magyar feladatok" elnevezésű zárszavát:
Egy utópikus, emberellenes, önmegsemmisítő kísérletet 30 évvel ezelőtt már legyőztünk; most ezt kell legyűrnünk, hogy megmaradjunk.
Schmidt Mária kifejtette, hogy „ez nem kis feladat, de a mostani választási győzelem óriási lehetőséget ad".
Az orosz-ukrán háború felgyorsít egy csomó dolgot, noha voltak az elmúlt 30 évben ilyen konfliktusok, például a délszláv háború, de akkor mégsem volt ekkora pesszimizmus.
„Az a veszély fenyeget minket, hogy saját magunkat visszavisszük a civilizáción kívüli világba, amikor majd nem lesz üzemanyag, ilyesmivel a délszláv háború alatt nem szembesültünk.
Az is gond, hogy lassan napi szinten fenyegetőznek atomháborúval.
A túlélésre kell összpontosítani, ez az emberiség elsőrendű feladata
– zárta esszékötetének bemutatását Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.