Több mint három hete tartja izgalomban az embereket az a szabadon kószáló vadállat, amely először Kiskunhalason tűnt fel. Azóta már a szomszéd megyébe is eljutott, sőt videó is készült róla.
Az Origónak sikerült elérni Fátyol Zsuzsát, aki a videót készítette. Azt mondja, kizárt, hogy házimacskáról lenne szó.
"Épp nagybevásárlásból tartottunk hazafelé kocsival Szolnok közelében, amikor egy erdős területen felfigyeltünk egy nagytestű, fekete állatra.
Viszonylag messze volt, körülbelül 100-200 méterre tőlünk, de még így is feltűnt, hogy nem egy jól megtermett házimacskáról van szó.
Zsuzsa és a családja biztonságban volt,
a kocsijukból készítették a felvételt, csak ezért nem rémültek halálra.
"Mivel a kocsiban ültünk, nem mondanám, hogy megijedtünk, inkább meglepődtünk, hogy mit keres itt egy ekkora állat.
Miután bejelentést tettünk, csak azután tudatosult bennük, hogy az állat akár a hetek óta keresett párduc is lehet. Amikor belegondoltam, megdöbbentem.
Valószínűleg, ha szemtől szemben találkozom vele, az engem is sokkolt volna".
A nagymacska valószínűleg élelmet keres, egy baromfitelep közelében is járhatott.
"Ahol láttuk, az egy városon kívül eső terület volt, egy-egy tanya azonban van a közelében. Egyébként Újszászon egy helyi baromfitelepen is láttak nagymacskára utaló lábnyomokat, amelyet most szakértők vizsgálnak."
Azt mondja, vannak állatai, pontosan meg tud különböztetni egy házimacskát és egy nagymacskát. Ez pedig biztosan nem előbbi volt. Termetét tekintve óriási állat, a 60 kilós kutyájánál is jóval nagyobb.
"Mivel vannak macskáink, és kifejezetten nagytestű, 60 kiló körüli kutyánk is, így van összehasonlítási alap.
Ez az állat még a kutyánknál is jóval nagyobb volt, más volt a farokszerkezete, jóval hosszabb és tömöttebb. A mozgása is teljesen eltérő volt, mint egy kutyának, vagy egy házimacskának, nagy termete ellenére kifejezetten kecsesnek tűnt.
A lábnyomai is feltűnő eltérést mutattak, hiszen ahogy haladt, egymás elé, egy sorban rakta a lábait, ami kifejezetten a nagymacskákra jellemző. Az autóban ülve levideóztuk az állatot, és értesítettük a rendőröket. A videót csak azért küldtük el, hogy alátámasszák az általuk látottakat, nem akartunk pánikot kelteni. Ezután beszéltünk egy állatbefogó ismerősünkkel, Both Zoltánnal.
Az állatot valószínűleg ember nevelte"
- mondta z állatbefogó, akit megkerestünk az esettel kapcsolatban.
Both Zoltán szerint
nagyon fontos, hogy ha valahol látja valaki az állatot, tegyen bejelentést a segélyhívószámon, hogy a szakemberek minél előbb a helyszínre menjenek, azonosítani tudják, és befogják,
ami nemcsak az emberek, hanem az állat életben maradása érdekében is fontos, hiszen nem ehhez a klímához, illetve életkörülményekhez szokott, ezért a szabadban kószálva könnyen elpusztulhat.
Az állat valószínűleg emberi környezetben élhetett kölyökkorától kezdve, szinte kizártnak tartom, hogy természetes élőhelyéről egyenesen Magyarországig sétált. Ha éhes, valószínűleg patkányt vagy háziszárnyasokat fog elkapni.
Vagyis ezekre tekint táplálékként, azt azonban a szakember nem zárja ki, hogy rátámadjon emberekre is.
"Ez abban az esetben fordulhat elő, ha úgy érzi, sarokba szorítják. Ilyenkor a saját védelme érdekében választja az ellentámadást. Tehát ha valaki látja az állatot, nem a pánikolás a helyes reakció, hanem minél előbb tárcsázni a segélyhívót, és bejelentést tenni, hogy azok értesíthessék a helyi állatvédelmi szakembereket, illetékes nemzeti parkot, akik a lábnyomok alapján azonosítani tudják.
Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője is azt mondja, ugyan az emberre valószínűleg nem táplálékként tekint, ennek ellenére nem kizárt, hogy neki támadjon. És akkor az a támadás akár halálos is lehet.
Amennyiben igazi párducról van szó, szinte nullával egyenlő az esélye, hogy a belvárosban, vagy bármilyen forgalmasabb helyeken találkozhatunk vele. Félreeső, erdős területen azonban lehet rá példa. Fontos tudni, hogy feltehetően nem a valódi élőhelyéről szökött Magyarországra, sokkal inkább emberek fogadhatták örökbe, ők nevelték fel, etették, gondozták, és tőlük szabadulhatott el. Tehát valószínűleg nem szokott életvitelszerűen vadászni, az emberekre pedig nem tekint táplálékként. Így csupán abban az esetben támad, ha veszélyben érzi magát, illetve sarokba szorítják. Ilyen esetben viszont valóban veszélyes lehet az emberre, testi ereje, fogazata, karmai alkalmasak rá, hogy életveszélyes, akár halálos sérülést okozzanak. Viszont nem jellemző rá a szándékos támadás, károkozás."
Arról, hogy a párducot eddig kik nevelhették, egyelőre semmilyen információ nincs.