A belpesti baloldali elment vidékre szavazatot számolni, és meglepődött, hogy ott is emberek élnek

Szavazatszámlásás a Ajkán az időközi képviselői választáson 2015 április 12.-én

A vasárnapi választáson szétrajzottak az országban a belpesti értelmiségiek, akik baloldali szavazatszámlálónak jelentkeztek, és sorra írják meg élménybeszámolóikat, amelyekkel igazolnak minden velük kapcsolatos sztereotípiát: tényleg fogalmuk sincs arról, hogy a Hungária körúton kívül kik élnek és mit gondolnak. Az egyik legmulatságosabb alkotás a wmn nevű oldalon megjelent írás, amelynek szerzője egy „kettészakadt ország valóságával való szembesülésként” jellemezte a napot, és azért sajnálja a falusiakat, mert nekik nincs Pottyondi Edina. Nem, ez nem vicc.

Egy baranyai szavazatszámláló bizottságban szerzett tapasztalatait osztotta meg a wmn.hu-n Glázer Attila. A fővárosi férfi egyfajta belpesti rácsodálkozással kezelte a faluban történteket; beszámolója nem nélkülözött bizonyos Márki-Zay Péter stílusát idéző fordulatokat sem, már ami a vidékiek lenézését illeti.

Azt írja a falusiakról: azok „imádtak mesélni, sőt pletykálni. Halott ikertestvértől a 'nyolcadikra jött végre ez a fiúgyerek a hét lány után'-ig. Tőlem nem kérdeztek semmit. Semmit. Jól van ez így... Azt hiszem, ahányszor kimondtam az életemben, hogy ÉN ezt másképp gondolom, ők annyiszor mondhatták: MI ezt így szoktuk.”

A szerző a történtek felidézésével próbálja illusztrálni, hogy mennyire más világba csöppent, mennyivel másabbak az emberek vidéken, mint amihez ő hozzászokott.

Azt írja: „Tudom, hogy nem ér el oda minden információ. És most már azt is tudom, hogy egyáltalán nem ez számít.

Nekik nincs Bödőcs és Pottyondi Edina. Nekik Mari néni van, és Polgi.” Nem, nem vicc: a szerző szerint furcsa világ, ahol nem ismerik Pottyondi Edinát.

Az ország, amiről álmodsz, jelenleg az EU nagyvárosaiban van – foglalja össze a szerző, aki szerint ezzel szemben „létezik egy másik világ”, vagyis a vidék. „A 60-80 százalék valósága. Amíg nem megyünk velük misére, vagy a kocsmába és búcsúkba, hogy a jelenlétünk – nem a mindent tudásunk – mutasson valami mást, mint a száz éve megszokottat, addig nincs semmi remény arra, hogy Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod”– írja írásában a szerző, aki valószínűleg észre sem vette, mennyire nevetségessé teszi magát.