Óriási károkat okoz a nemi hovatartozás relativizálása

Vágólapra másolva!
Helen Joyce transz problémákat kutató szerző szerint a nemi identitással küszködő gyermekek jelen orvosi kezelésének nincs semmi köze tudományos ismeretekhez, ezek ideológiai alapon fogalmazódnak meg - többek között erről is ír Transzneműek című könyvében, amit az MCC Press adott ki.
Vágólapra másolva!

"Biztosan igaz az a régi szólás, hogy "semmi sem fekete vagy fehér"? Vajon, ha a legalapvetőbb dolgokat is - mint amilyen a nemek bináris volta - megkérdőjelezzük, előrébb jutunk vagy hátrébb lépünk? Szabadabbak leszünk vagy éppen ellenkezőleg: gúzsba kötjük magunkat? A genderideológia, a nyugati világ legújabb "jómódkórja" kiterjeszti a teljes társadalomra, ezen belül annak legveszélyeztetettebb csoportjára, a gyermekekre is azt a nemi diszkomfortérzetet, amely a történelem során eleddig csupán az emberek szűk rétegét jellemezte, és elvárja, hogy mindenki tekintsen kritikusan a születési nemére, amelyet korábban adottnak vélt.

A 2000-es évek óta egyre nagyobb teret hódít az az elképzelés, mely szerint a biológiai nemünk és a belső nemünk külön mozog, és éppoly gyakori, hogy nem egyezik, mint az, hogy harmóniában van egymással. Eszerint a közösségnek, a nyelvnek és a társadalmi rendszereknek ehhez a sokféleséghez kell igazodniuk.

Az elmúlt tíz évben a törvényeket, az iskolai és egyetemi tanterveket, a vállalati szabályzatokat, a tudományos kutatásokat, az orvosi protokollokat, a nyelvi és a sportszabályzatokat, a kultúra és a média stílusirányzatait és irányelveit mind igyekeztek abba az irányba tolni, hogy a társadalmi nem felsőbbrendűségét hirdessék a biológiai nemmel szemben.

Forrás: MCC Press

Azokat az embereket pedig, akik próbálják felmérni a "férfi" és a "nő" újradefiniálásának hosszú távú következményeit, megszégyenítik, mert nem tartanak a progresszív áramlattal. Holott a nemi hovatartozás relativizálása és alárendelése szubjektív döntéseknek már ilyen rövid idő alatt is hatalmas károkat okozott. Mindig vannak azonban, akik hasznot húznak mások kiszolgáltatottságából - legyen az a gender iparra specializálódott, óriási profitot termelő gyógyszerlobbi és egészségügy, vagy akár a politikai hasznot kereső mozgalmak - ezért az az érdekük, hogy a lufit még nagyobbra fújják. A folyamat végén viszont ott marad a gyökérvesztett ember és a romokban heverő társadalom.

Helen Joyce szerint a gyerekeket nem szabad hazugságra tanítani. Az angloszférában ma már rutinnak számít, hogy azt tanítják a gyerekeknek, hogy attól leszel fiú vagy lány, hogy hogyan érzel és hogyan fejezed ki magad. Ez teljes nonszensz. A valóságban fiú vagy lány akkor vagy, ha hím- vagy nőnemű vagy. Ehelyett ez az új ideológia azt mondja a gyerekeknek, hogy csupán a régimódi nemi sztereotípiákkal való azonosulásuk az, ami őket fiúvá vagy lánnyá teszi – hogy ha például szeretik a tudományt, a sportot, akkor fiúk, és ha szeretik a csillogást és a rózsaszínt, a balettet és a pletykát, akkor lányok, bármit is mondott az orvos születésükkor.

Szerinte a fiú/lány helyes definíciója ez: egy fiú- vagy lánygyermek lehet az, aki lenni akar anélkül, hogy ezáltal meg kéne tagadnia saját nemét.

Ezek az ideológusok viszont úgy gondolják, hogy a fiút és lányt aszerint kell meghatározni, hogy valaki férfias vagy nőies. Mindez ellentmond az emberi önmegvalósításnak és szabadságnak.