Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az elemzés origójaként érdemes leszögezni: 2021-ben a magyar bruttó átlagkereset vásárlóértéke a 19. helyen állt az unióban, nem az utolsó előttin, ahogyan azt az ellenzéki körök tévesen hangoztatják!
Az Eurostat évek óta ugyanazzal az OECD által kidolgozott módszerrel dolgozik, ezért kiválóan összehasonlítható adatokat ad ki az éves átlagkeresetek értékére országonként (nettóban és bruttóban, az adott ország nemzeti valutájában, vagy éppen euróban átváltva és vásárlóértéken is).
A legfrissebb adatok a 2021-es, éves kereseti adatok. Ugyanis
bár az Eurostat negyedéves és havi kimutatásokat nem közöl e területről, az éves adatok mindig biztonsággal megtalálhatók a felületen. Már ha az ember keresi őket.
A magyar bruttó átlagkereset vásárlóértéke az Eurostat szerint folyamatosan javul,
az utóbbi években még a koronavírus-járvány alatt is előreléptünk egy-egy helyet minden évben, így már Portugáliát és Görögországot, Csehországot, Észtországot, Horvátországot, Lettországot, Bulgáriát és Szlovákiát is megelőzve állunk – a fentebb is említett – 19. helyen.
Portugáliát tavaly, Csehországot és Görögországot pedig a járvány alatti visszaesésük idején sikerült megelőznünk. És bár Romániában a bruttó bérek vásárlóértéke a múlt évben még a magyarnál is jobban emelkedett, tavaly elénk kerültek a bruttó átlagkeresetek országlistáján, de a gyermekkedvezményekel számolt nettóértékeket tekintve keleti szomszédunk még mindig mögöttünk szerepel (lenti grafikon).
2022. december 19-én az Eurostat bemutatott egy elemzést, ami nem a bruttó átlagkeresetet, hanem az un. „egy alkalmazottra jutó teljes munkaidőben kiigazított átlagbért" járja körül. Az elemzés számai minden országban jelentősen eltérnek a fent említett kereseti adatoktól.
Az Eurostat által kiadott hírből világosan látszik, hogy
a
z általuk az Európai Unió 26 tagországára kiszámolt fizetési adat csupán egy mutató,amit a 2021. október 20-án elfogadott „kékkártya-irányelv" használatakor javasolnak alkalmazni.
Érdemes megjegyezni, hogy Hollandiára ki sem számolják, mivel ott sok a részmunkaidős, és a hollandok jelezték, hogy nem kívánják használni az adatokat a félreértelmezések megelőzése miatt.
Kékkártya-irányelv
Ez az irányelv javaslatot tesz arra, hogy nemzeti szinten határozzanak meg egy bérküszöböt, amit az unión kívüli országokból érkező, munkavállalási engedéllyel rendelkező, magasan képzett munkavállalók munkáltatói a munkaszerződések megkötésekor figyelembe vehetnek.
Lényege, hogy ez a küszöb jelentsen akkora fizetést, amely elegendő a tisztességes megélhetéshez az adott tagállamban. Az ilyen fizetést egy teljes munkaidős állás éves átlagbéréből becsülik meg, amit pedig nem a keresetekből, hanem a GDP alapját képező un. „nemzeti számlák"-ból vezetik le. Nem is hívják keresetnek (angolul earnings-nek), hanem a bér (salary) szót használják rá.
A kereset a régóta használt OECD módszer alapján mind az Eurostat mind a KSH adatai esetén magában foglalja a tárgyévben a munkáltató által kifizetett összes pénzbeli javadalmazást. Az alapbéren felül minden bónusz, függetlenül attól, hogy rendszeresen fizetik-e vagy sem (13. vagy 14. havi, nyaralási bónuszok, nyereségrészesedés, ki nem vett szabadság után járó pótlékok, alkalmi jutalékok stb.) beleértendő, a végkielégítések és a természetbeni kifizetések nem tartoznak csak bele. Így aztán hazánkban az éves kereset jóval magasabb, mint az éves alapbér.
A fentiek tükrében
igazán sajnálatos, hogy a baloldal ezt a mutatót már a megjelenése pillanatában úgy tálalta, mintha az érték az átlagkereset mértékét adná meg.
Még a mai miniszterelnöki sajtótájékoztatón is szóba hozta az RTL, hogy szerintük „Magyarországon a második legkisebb a bére a teljes munkaidőben dolgozóknak", nem téve hozzá azt, hogy a keresetek vásárlóértéke tekintetében tavaly már 8 ország teljesített hazánknál gyengébben az EU-ban.
Hiszem míg 2010-ben a magyar bruttó kereset vásárlóértéke az unióban legmagasabb luxemburginak csupán a 35 százaléka volt, addig ugyanez az érték 2021-re már 47 százalékra ugrott. De érdemes kitérni arra is, hogy
míg 2020-ban az unió átlagában és 7 tagállamban is csökkent a reálkereset, nálunk akkor is 3,4 százalékkal növekedett.
2021-ben pedig az ötödik legnagyobb mértékben növekedett, számszerűsítve 7,7 százalékkal. Mindezt akkor, amikor még 3 országban továbbra is csökkenést mutattak az adatok.
De a 2022-es évben is például kizárólag hazánkban van esély arra, hogy nőni fog a reálkereset az OECD 32 tagállama közül.
Ezt támasztja alá az OECD legutóbbi előrejelzése is (ld. aranykeretes rész cikkünk végén), valamint saját becsléseim is.
2022. január-szeptemberben a bruttó átlagkereset reálértéke hazánkban 5,1 százalékkal emelkedett. Mivel az MNB kedden bejelentett inflációs előrejelzése 14,6 százalék éves átlagos fogyasztói áremelkedést vár idén, az átlagkereset emelkedése pedig 16-17,5 százalék körül várható, ezért 2-2,5 százalék körüli reálkereset emelkedést becsülhetünk.
Ezzel párhuzamosan az unió többi 26 országában ugyanúgy, ahogy az OECD rajtunk kívüli 31 országában azonban már az év első felében, illetve minden eddig ismert negyedévben reálkereset-csökkenés volt látható, így az éves átlagban sem várható más.
Hazánkban a növekedés motorja egyrészt az idei 20 százalékos minimálbér és garantált bérminimum emelés, másrészt a még mindig nagyon feszes munkaerőpiac. Tehát az a tény, hogy hazánkban a munkáltatók mindent megtesznek azért, hogy meg tudják tartani a munkavállalóikat, emelik az alapbért és emelik a béren kívüli egyéb kereseti elemeket, juttatásokat is.
Így aztán könnyen előfordulhat, hogy 2022-ben hazánk még előrébb léphet az említett rangsorban, és még tovább zárul a kereseti olló.
Ha kíváncsi a 2023-as évre is, a teljes írást itt olvashatja!
