Már az előszobában lecsapott a férfi.
Mezítlábas lábnyomába vér folyt, ami vörösre festette a törülközőt, a kádat és a mosdókagylót.
De az íróasztalra, a be nem vetett ágyra és a padlóra is jutott belőle. Pár szék felborult, szőnyegek gyűrődtek, bútorok mozdultak, még az utcára néző ablak üvege is betört, a telefonkagyló a földre került. Ez mind nem számított Fischer Lajosnak, hiszen éppen az életéért küzdött. Mindent megtett, mégis elvesztette a csatát. 1964. október 19-e volt.
Rendőrorvos hajolt az áldozat fölé, aki az ágy mellett a földön feküdt paplannal letakarva, átvágott torokkal. A halál oka: kivérzés
– írta meg a Magyar Rendőr 1964. november 5-i száma.
Amikor a férfi elmenekült az Akácfa utca 37-39. szám alatti házban lévő lakásából, eldobott egy ököl nagyságú kődarabot. Ezt megtalálták a bejárati ajtó mellett, a japán táskarádiónak, egy tizenkét grammos arany kövesgyűrűnek, egy zöld ballonkabátnak és 10 ezer forintnak bezzeg nyoma veszett.
Fischernét már a helyszínen kihallgatták a nyomozók. Ő talált rá halott férjére, miután hazatért a munkából, majd rávett egy kisfiút, hogy másszon be a konyhaablakon és nyissa ki neki az ajtót.
Fischer kulcsa ugyanis a zárban volt, belülről. Hogy akkor hogyan jutott ki a gyilkos? Hát igen...
A nyomozóknak azt mondta az asszony, hogy egész nap nem érte el a férjét telefonon, mert a vonal folyton foglaltat jelzett. Csak délután értette meg, hogy nem beszélt senkivel. Végignézett a háborús övezetre emlékeztető „véres tájon". Sikolya betöltötte a lakást, a házat, az utcát. Fischernét a szomszédok nyugtatgatták, amíg a helyszíni szemlebizottság nyomokat rögzített. Amíg az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a kereskedő halálát, vagyis a kivérzést a nyakára mért csapások okozták, a nyomozóknak több szálon kellett elindulniuk a gyilkos nyomába. Fischer Lajos ugyanis ismert figurája volt a használt cikk piacnak, bútorokat adott-vett. Nepperként pedig kiterjedt legális, illegális üzleti hálózatot épített ki beszerzőkkel, vevőkkel, szállítókkal és egyéb munkásokkal.
A budapesti rendőr-főkapitányság illetékes szakcsoportja teljes erővel dolgozott. Huszonegy pontos nyomozási terv alapján kezdődött az év egyik legnagyobb adatgyűjtése. Az éter hullámain késedelem nélkül útra kelt az összes rendőri állomásnak az eltűnt tárgyak körözése
- írta meg a szaklap.
A legfontosabb kérdés az volt, ki látta utoljára élve Fischer Lajost. Kiderült, hogy egy vele üzleti kapcsolatban álló szállító volt az. Felkereste a halála napjának reggelén. A férfit megtalálták és kikérdezték a nyomozók. Ragaszkodott hozzá, hogy negyedórányi beszélgetés után elment, és határozottan állította, hogy Fischer életben volt, amikor ő elhagyta a lakást. Emellett beszélt egy másik férfiről, akinek a kereskedő rendszerint bútorfényezésért fizetett, és akiről ő is tudta, hogy büntetett előéletű.
Olyan „alacsony termetű, kreol képű, harminc év körüli fiatalembernek" írta le, aki gyakran végez alkalmi munkát az egyik asztalos kisiparosnál.
Ekkor került elő az ügy legfontosabb tanúja. Ő azt mondta, hallott egy erőtlen segélykiáltást, amikor a ház kapujához ért. Aztán ajtó csapódott, üveg tört. Ez reggel háromnegyed 8 körül történt. Azt hitte, veszekedés hangjait hallja, tehát nem gondolt semmi rosszra. Negyedórával később visszament a ház mosókonyhájába. Ekkor találkozott egy 165-170 cm magas fiatal, borostás férfivel, aki zöld ballonkabátban volt és idegesen szaladt a kijárat felé. Még arra is emlékezett, hogy többször visszanézett rá. A kikérdezés után azt az asztalosmestert is megtalálták a rendőrök, akinek alkalmanként a fiatal férfi dolgozott. Így került a képbe a gyanúsított, illett rá a leírás.
Gyuris Miklós 16 éves korában, 1948-ban baltával agyonverte a nagymamáját, amiért 13 évet töltött rácsok mögött.
Szabadulása után Sámsonházán telepedett le egy 24 éves nővel, Berta Lajosnéval. Állandó munkahelye nem volt, alkalmi munkákból élt. Azt már a Nógrád megyei gyilkossági nyomozók derítették ki a budapestiek megbízására, hogy a pár október 15-én elment otthonról és csak az Akácfa utcai rablógyilkosság estéjén, 20 óra körül tért haza. Október 19-én délelőtt egy tárgyaláson kellett volna megjelenniük Balassagyarmaton, de ők több órát késtek, amit Gyuris azzal magyarázott a bírónak, hogy késett a busz. Miután a nyomozók kiderítették, hogy késésről szó sem volt egyetlen járat esetében sem, ráadásul a pár mindkét tagján vadiúj, feltehetően frissen beszerzett ruhák voltak a tárgyalóteremben, tudták, hogy jó nyomon járnak. Átkutatták a pár Sámsonházán álló otthonát.
A kamrában, egy mosóteknőben vízbe áztatva megtalálták azokat a ruhaneműket, amelyeket Gyuris budapesti tartózkodása alatt viselt. A helyszínen levő bűnügyi technikus nyomban vizsgálat alá vette a holmikat. - Vértől szennyezett, ez is . . . sőt ez is - mutatta a nyomozóknak, miután külön-külön benzidinnel megvizsgálta
- idézte a szavait a krimiíró, bűnügyi újságíró Mattasovszky Jenő a Magyar Rendőrbe írt cikkében.
Négy nappal a gyilkosság után Szegeden fogták el Gyuris Miklóst, élettársát pedig Tápén ugyanezen a napon. A japán táskarádió és tízezerből négyezer forint az asszonynál volt, akinek hamar megeredt a nyelve. Azt mondta, a Nyugati pályaudvarhoz beszéltek meg találkozót az élettársával. Taxiba szálltak. A Vácig tartó útjuk alatt mondta el neki Gyuris, mit tett. A férfi átöltözött a váci autóbusz-pályaudvar WC-jében, majd elmentek a helyi áruházba, ahol ruhákat és egy bőröndöt is vettek, hogy legyen mibe beletenni a véres holmikat. Aztán felszálltak a Balassagyarmatra induló buszra és elmentek a tárgyalásra. 13-14 óra körül értek oda, mert előtte még a balassagyarmati boltokat is végigjárták. Gyuris ruhát, nadrágot és kalapot is vett az asszonynak.
Este otthon beáztatták a véres ruhákat, a ház ura pedig kútba dobta a gyilkos eszközt, a zsebkést.
Amikor Gyuris Miklóstól megkérdezték, tudja-e, miért fogták el, ő elhúzta a tenyere élét a nyaka előtt és csak ennyit mondott: ezért... kellett a pénz. Hogy hogy jutott ki a lakásból? Nos, az rejtély maradt.
Az Akácfa utcai rablógyilkosságot a Fővárosi Bíróság tárgyalta. Gyuris Miklós ügyvédje azzal védekezett, hogy hirtelen felindulásból tette a védence, de a bírót nem győzte meg. A Tükör 1968. október 12-i száma szerint 1965. február 1-én a férfit bűnösnek találták különösen kegyetlen módon, nyereségvágyból, visszaesőként elkövetett emberölésben, és halálbüntetésre ítélték. Bár ügyvédje fellebbezett a döntés ellen, az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletét. A kiskundorozsmai férfit 1965. április 27-én, 33 éves korában kivégezték Fischer Lajos brutális meggyilkolása miatt.