Vágólapra másolva!
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 262. LEVÉL   Marton Éva 80, avagy a Császárné szolgálatában   Drága Néném, fontos dátumhoz érkezünk a hét végén: 80 esztendős lesz a XX. század legnagyobb magyar operaénekesnője, Marton Éva. A művésznőt, akinek innen, otthoni füles fotelekből, de még szerkesztőségekből is elképzelhetetlen világkarrierje futott harminc éven át a vasfüggöny túloldalán, közös gálaesttel köszönti a Zeneakadémia és az OPERA az Ybl palotában. Sok minden elhangzik akkor, jönnek egykori Marton-növendékek, Marton-versenygyőztesek, sőt, egy tenorsztár is tiszteletét teszi: mint tíz éve Jonas Kaufmann, most Jonathan Tetelmann érkezik az Operaház színpadára. És (viszonylag) csendben debütál még ott valaki, illetve valami: a művésznő férje, Dr. Marton G. Zoltán és első életrajzi kötete.
Vágólapra másolva!

Nénémnek írtam hozzá egy kis ajánlót, mert a könyv az OPERA gondozásában jelenik meg aznap! Íme:

A közkeletű vélekedést visszakézből cáfolja Marton G. Zoltán sebész főorvos könyve, akit egész életében bosszantóan leprofesszoroztak. Mivel az a tapasztalatom, hogy emberek amúgy sosem kérik ki maguknak, ha egy grádiccsal feljebb szólítják meg őket, ez az őszinteség máris megkapó. Marton főorvos kötete tehát nemcsak olvasható, de egyenesen az olvasmányosság új dimenzióját nyitogatja: keresetlen, majdnem-illetlen, csaknem kínosan szókimondó – de sosem bántó. Amiről pedig hallgat, látványos hallgatás az, következésképp diszkrét is. És mindig az igazság érdekli, ebben olykor még imádott asszonyával szemben is ugyanúgy kérlelhetetlen.

Marton Éva fotó: Talán Csaba

De vajon ki szerző? Egy orvos? Egy férj? Egy apa? Egy autodidakta menedzser? Egy született operarajongó? Vagy Rejtő Jenő valamelyik alakja, aki nem szeret hazudni és helyesírási hibát sem vét? (Ilyen nincs is...) És ki a hős? A világ egyik legnagyobb szopránja? Egy feleség? Egy anya? Egy életre szóló játszótárs? Netán mégis inkább maga a szerző? Az orvos, a férj stb.? Eldönthetetlen, mert Marton G. Zoltán (párhuzamos) életrajzi mimikrije szédítő villódzása egy nemzetközi karrier történetének, egy orvosi pályának, egy család életének. És az opera világának abból az idejéből, amikor még a lemezek és a közvetítések révén sztárokat lehetett felépíteni és megismerni, amikor a rajongás ma már e körben ismeretlen mértéke volt természetes.

A szerző e szálakat életszerűen összegubancolja, és olyan kalendáriumszerű tálalásban adja elénk, amelyben hol saját életének pauszpapírján át sejlik fel Marton Éva utánozhatatlan pályája, alakja, hol fordítva: a művésznő sikereinek hátterében ha nem is objektívvel, de rendkívüli szubjektívvel zoomolhatunk arra a személyre, aki valószínűleg ugyanolyan varázsló a backstage-ben, mint a XX. század legjelentősebb magyar énekesnője az operaszínpadon. Komplementer működése ez egy kivételes házaspárnak.

Az 52 füzet feldolgozásából nem napló, nem önéletrajz, nem biográfia és nem is monográfia bomlik ki, nem is tisztán sztorikötet, amelybe régi, életlen privát képeket és homályos eredetű sajtófotókat ragasztottak. Talán az a legpontosabb, ha egy istenáldotta csibész sebész végtelen kalandjainak véleményköteteként azonosítjuk, aki tálentumait a hippokratészi emberszeretet, a család mint küldetés és egy páratlan énekesnői karrier kibontakoztatása szolgálatába állította. Marton G. Zoltán a „Császárnét" szolgálja, de ebből az is következik, hogy ő maga egy dolgos, sikeres és önzetlen élet császára.

Leginkább a fakszimile forma lett volna megfelelő – de hát orvosok kézírását tényleg csak patikusok tudják olvasni!

Kedves Néném, ennek a szédületes pályának e sajátos optikán keresztül láttatott másik fele egy újabb könyvbe fér csak, az – ugyancsak Karczag Márton főemléktárosunk értő gondozásában – hamarosan, reményeink szerint még idén megjelenik.

Zsdú átvétá, kák szálávej létá!

Szilveszter

2023. június 16.