Bírósághoz is fordulhatnak, akiket indoklás nélkül törölnek a közösségi médiában

A kép csak illusztráció

„Ma még meg tudjuk állapítani, hogy egy szakdolgozatot ember írt-e, vagy éppen a mesterséges intelligencia, de hogy öt év múlva is így lesz-e, abban nem vagyok egészen biztos." ‒ mondta az Origónak Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke. Úgy fogalmazott: nagyon óvatosan kell megalkotni a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szabályokat, meg kell tudni teremteni az igények és a biztonságos környezet közötti érzékeny egyensúlyt. „Fontos pillanatban vagyunk, ugyanis véglegesítés és kihirdetés előtt áll az Európai Unió mesterséges intelligenciával foglalkozó rendelete, az AI Act, amely lényegében a kérdéskör első komoly szabályozását valósítja meg. Az csak később derül majd ki, hogy egyáltalán lehetséges-e jogi, szabályozási eszközökkel kezelni ezt a kérdéskört, vagy mindent elsöpör a jelentős gazdasági erővel bíró, a mesterséges intelligenciát fejlesztő, használó és értékesítő nagyvállalatok befolyása és ereje." – mondta. Az NMHH elnöke arról is beszélt, hogy a már életbe lépett Digital Services Act (DSA) rendelet nagy előrelépés az internetes szólásszabadság és a felhasználói jogok védelme terén. Koltay Andrást arról is kérdeztük, hogy az elmúlt években hány bejelentés érkezett az NMHH internetes jogsegélyszolgálatához, az Internet Hotline-hoz, valamint azt is megtudtuk, hogy az NMHH vizsgálja-e a magyarországi média- és internetszabadságról szóló jelentéseket. Interjú Koltay Andrással, az NMHH elnökével.

Melyek a mesterséges intelligencia szabályozásának legfontosabb kérdései 2024-ben? Egyáltalán lehetséges szabályozni az MI-t?

Már az 1950-es évek óta folynak kutatások a mesterséges intelligenciáról, de a téma igazán csak a ChatGPT közhasználatúvá válásával került a nyilvánosság középpontjába. Médiahatóságként az NMHH is évek óta foglalkozik a mesterséges intelligencia kérdéskörével, azóta, hogy bizonyos online platformok, amelyek használják ezt a technológiát ‒ mint a közösségi média ‒ az uniós szabályozás hatálya alá kerültek.

Jelenleg egy nagyon fontos pillanatban vagyunk. Egyrészt kihirdetés előtt áll az Európai Unió mesterséges intelligenciával foglalkozó rendelete, az AI Act, amely a keretszabályokat hivatott rögzíteni.

Viszont biztosra vehető, hogy nem ez lesz a végső állomás a mesterséges intelligencia szabályozásának kérdésében. A rendelet célkitűzései ugyanakkor tiszteletre méltóak:

legyen átlátható a mesterséges intelligencia használata, a felhasználók értsék, hogy mi és miért történik, emellett bizonyos jogi és morális normák betartásának követelményét is rögzíti a szabályozás.

Persze csak később derül majd ki, hogy egyáltalán lehetséges-e jogi szabályozási eszközökkel kezelni ezt a kérdéskört, vagy minden szabályozási törekvést elsöpör a jelentős gazdasági erővel bíró, a mesterséges intelligenciát fejlesztő, használó és értékesítő nagyvállalatok befolyása és ereje. Lehet papírra vetni jól hangzó szabályokat, de ha széles tömegek használják a mesterséges intelligenciát ‒ ami persze már most is igaz, és ez a folyamat majd tovább erősödik ‒, akkor a kérdés valójában az, hogy az állami szervek, hatóságok, bíróságok és az uniós szervek képesek lehetnek-e a tömeges problémahalmazt formalizált jogi eszközökkel kezelni. A közösségi média világában azt látjuk, hogy a jogi szabályozás csak igen töredékesen alkalmas erre. A mesterséges intelligenciánál talán ez a kérdés még nem dőlt el, mindenesetre aggasztó jeleket látunk.

Koltay András, az NMHH elnöke fotó: Talán Csaba

Melyek ezek az aggasztó jelek?

A technológiai fejlődésnek köszönhetően tömegesen hoz döntéseket a mesterséges intelligencia, ezek a döntések pedig gyakorlatilag a társadalmi együttélés minden alrendszerében érzékelhetőek, az egészségügytől a biztosítási rendszereken át majdan akár az igazságszolgáltatásig.

A gondot az a kettősség jelenti, hogy egyrészről lehetetlen minden egyes döntést jogi kontroll alá vetni, másrészről viszont, ha a szabályok nagyon szigorúak, gátat vethetnek a technológiai fejlődésnek.

Ráadásul az Európai Unió e tekintetben hátrányban van, hiszen a fejlesztések zöme nem itt történik, hanem az Egyesült Államokban és Kínában, vagyis Európa ezeket a szolgáltatásokat gyakorlatilag készen kapja. Ezek aggasztó jelek. Viszont az a morális pánik, amely tavaly tört ki a ChatGPT hatására, talán indokolatlan, mert valójában nem egy radikálisan új jelenségről beszélünk. A mesterséges intelligencia eddig is jelen volt az életünkben, csak most vált igazán láthatóvá és érzékelhetővé a társadalmi együttélés legkülönbözőbb aspektusaiban. Ha csak a saját szakmámra, a felsőoktatásra gondolok:

ma még képesek vagyunk megállapítani, hogy például egy szakdolgozatot ember írt-e, vagy robot, de kétséges, hogy ez mondjuk három-öt év múlva is lehetséges lesz-e.

És ez csak egy apróság. Az viszont biztos, hogy nagyon óvatosan kell megalkotni a szabályokat, törekedni kell az igények és a biztonságos környezet közötti érzékeny egyensúly kialakítására. Ez elképesztően nehéz lesz, mert rendkívül nagy számban és ütemben születnek meg a mesterséges intelligencia által hozott döntések, ezek kontrollja pedig a hagyományos eszközökkel lényegében lehetetlen.

Az úgynevezett DSA-rendelet viszont már életbe lépett. Mit szabályoz pontosan ez az uniós rendelet?

A DSA, a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet február közepétől válik egészében alkalmazhatóvá. Az online platformok jelentős gazdasági és befolyásoló erővel bírnak, ennek felelősséggel is párosulnia kell. Ezt szolgálja a rendelet, amelynek végrehajtásáért „digitális szolgáltatási koordinátorként" Magyarországon az NMHH felel.

A DSA-rendelet nagy előrelépést jelent az egyéni szólásszabadság és a felhasználói jogok védelmében.

Eddig ugyanis az online platformok (például a közösségi média és videómegosztó portálok) lényegében mindenfajta jogi kontroll nélkül dönthettek arról, hogy mit engednek közölni a felületeiken és mit nem, kiket függesztenek fel, korlátoznak vagy éppen tiltanak ki a felhasználóik közül és kiket nem. Fontos látni, hogy mivel magánvállalkozásokról beszélünk, rájuk a szólásszabadság alkotmányos védelme nem vonatkozik olyan erővel, mint az állami szervekre, ez pedig igencsak aggályos helyzeteket eredményezhet.

Számos magyar felhasználó is áldozatául esett már annak, hogy ezek a platformok érdemi indoklás nélkül törölnek tartalmakat, vagy függesztenek fel fiókokat, sokszor pedig alig látható módon korlátozzák őket azáltal, hogy az algoritmus elsüllyeszti, gyakorlatilag láthatatlanná teszi az általuk előállított tartalmakat.

 

Ezt a problémát igyekszik kezelni a rendelet.

 

A szabályok  értelmében minden felhasználónak joga lesz arra, hogy a maga szabadságát  a vele szerződésben álló platformmal szemben megvédje azáltal, hogy a hatósághoz, bírósághoz, vagy majd vitarendező testülethez is fordulhat Magyarországon.

 

Eddig erre nemigen volt lehetőség.

Természetesen ennek hatékonysága majd akkor lesz értékelhető, ha elegendő ügy indul. Nyilvánvaló, hogy nem lehetséges minden egyes döntést jogi kontroll alá vetni, így lesznek majd olyan megkérdőjelezett döntések, amelyek eljutnak a bíróságokig, egyes esetekben pedig minden bizonnyal a szólásszabadság fog győzedelmeskedni. Valójában azonban a platformok döntéseinek túlnyomó részére semmilyen külső szereplőnek nem lesz ráhatása. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a DSA-rendelet nagy előrelépés, mert legalább vannak olyan előírások, amelyek kötelezettségeket rögzítenek. Más kérdés, hogy a szabályozás egy sor egyéb problémával nem foglalkozik.

illusztráció Forrás: Timothy Hales Bennett / Unsplash

Melyek Ön szerint a problémás kérdések, amelyeket nem tartalmaz a rendelet?

Kettőt emelnék ki.

Az egyik a platformok azon joga, hogy egyénileg, a saját szándékaik szerint állítják össze minden egyes felhasználó számára a tartalomkínálatot.

Ezt a kérdéskört a DSA nem érinti. A felhasználók tehát továbbra is a potenciálisan elérhető tartalmak töredékét látják majd, a platformok a jövőben is a saját szempontjaik szerint állítják össze a hírfolyamot, úgy, ahogyan az nekik tetszik, gazdasági, vagy egyéb szempontok alapján. Ha például egy választási kampányidőszakra gondolunk, jól látszik, hogy mekkora jelentősége lehet annak, ha a platformok a saját érdekeik, szemléletük szerint kínálják fel a hírfolyamot a felhasználónak, mutatnak-e nekik egyáltalán közéleti tartalmakat.

A másik fontos probléma ahhoz kapcsolódik, hogy a közösségi média ma már ugyanúgy a nyilvánosság fontos terepe, mint a hagyományos média, sőt, sok tekintetben át is veszi a korábbi média szerepét.

A televíziókkal, rádiókkal, online- és nyomtatott sajtótermékekkel kapcsolatban bizonyos kulturális, közéleti elvárások, szabályozások vannak érvényben. Ilyen például, hogy legyen elegendő mennyiségű európai gyártású és magyar nyelven elérhető műsor, kötelező hírműsor, a tájékoztatás legyen sokoldalú, ha pedig valakiről valótlan állítás hangzik el, legyen lehetőség a helyreigazításra. Ezek a szabályok nem az egyéni jogokat, hanem elsősorban a közérdeket védik.

A közösségi médiában hasonló szabályozás nem létezik.

A felhasználó nem szükségszerűen jut hozzá közéleti tartalmakhoz. Semmit nem tesznek a platformok a nemzeti és európai kultúra, az anyanyelv érdekében, miközben gazdaságilag is gyengítik a hagyományos médiát, amelynek viszont kötelessége betartani a fent említett szabályokat. Úgy gondolom, hogy erre a problémára előbb-utóbb megoldást kell adni. Európában közös érdek az, hogy a tagállamok kulturális értékei reprezentálva legyenek a közösségi médiában is.

A kérdés az, hogy lehet-e a közösségi médiát is arra kötelezni, hogy megfeleljenek ezeknek az előírásoknak és elvárásoknak.

Kötelezővé lehet-e tenni például, hogy legyen a Youtube-on is választási vitaműsor? Szálljon-e be anyagilag a nemzeti tartalomgyártásba egy-egy óriáscég adó vagy hozzájárulás formájában? A televízió szabályozása kapcsán Nyugat-Európában a hetvenes-nyolcvanas években született meg egy szabályozási modell, amelyet a rendszerváltás után Magyarország is átvett. Bízom benne, hogy ebben a kérdésben is létrejön egyszer egy európai konszenzus.

Koltay András, az NMHH elnöke fotó: Talán Csaba

A médiahatóság internetes jogsegélyszolgálata, az Internet Hotline milyen feladatot végez?

Hatóságként számos, különböző jogszabályok által ránk rótt feladatot látunk el, ezek mellett viszont olyan feladataink is vannak, amelyek elvégzése ugyan nem lenne kötelező, de mégis harmonizálnak a kitűzött céljainkkal és fontosnak, társadalmilag hasznosnak tartjuk őket. Ilyen például az Internet Hotline szolgáltatás működtetése, amely nem a hatósági eljárás keretei között ‒ sokszor emiatt jóval hatékonyabban ‒ képes kezelni bizonyos problémákat az interneten.

Szinte bármely jogsértő vagy veszélyesnek gondolt tartalom észlelésekor bárki fordulhat az Internet Hotline-hoz.

Hatósági eszközeink ugyan nincsenek, vagyis nem tudunk senkit kötelezni arra, hogy törölje a jogsértőnek vélt tartalmat, de a legtöbb esetben mégis hatékonyan tudunk fellépni.

Megkérik, felszólítják a tartalomgyártót, hogy törölje a problémás videót vagy cikket. Ez többnyire meg is történik?

A bejelentés után értesítjük a tartalomszolgáltatót a felmerült problémáról, ha viszont ő nem érdekelt abban, hogy a bejelentett tartalmat törölje, akkor a platform tárhelyszolgáltatóját keressük meg, aki szintén törölheti a sérelmezett tartalmat, ha úgy látja helyesnek. Lényeges, hogy a Hotline elsősorban gyermekvédelmi feladatokat lát el.

Említette, hogy az Internet Hotline nem hatósági eljárást folytat. De ha bűncselekményre utaló tartalmat jelentenek, az Internet Hotline értesítheti a hatóságokat?

Természetesen igen, szorosan együttműködünk például az ORFK-val. Ha bűncselekmény gyanúja merül fel, felvesszük a kapcsolatot a Nemzeti Nyomozóirodával. Ők döntik el, hogy indítanak-e nyomozást.

Az elmúlt évben hány bejelentés érkezett az Internet Hotline-hoz, és zömében milyen típusú problémákról volt szó?

A Covid-időszakban jóval több, de még tavaly is több mint kétezer bejelentés érkezett hozzánk, ami ugyan soknak tűnik, de az esetek gyakoriságához képest valójában csak csepp lehet a tengerben. Leginkább gyermekpornográfiával, gyermekek fényképeivel való visszaéléssel, adathalászattal, online zaklatásokkal, identitáslopással kapcsolatos bejelentések érkeztek az elmúlt időszakban.

Koltay András, az NMHH elnöke fotó: Talán Csaba

Az NMHH támogat minden olyan kezdeményezést, amely a médiaszabadság és médiapluralizmus helyzetének szakmai felmérésére irányul. Évente több ilyen jelentés is készül. Ezeket a jelentéseket Önök is értékelik, vizsgálják?

Természetesen igen, több mint egy évtizede foglalkozunk ezen jelentések értékelésével. Minden esetben megpróbáltuk támogatni az elkészítésüket, véleményünk elmondásával. Ez persze csak akkor lehetséges, ha a készítők minket is megkérdeznek.

Sok rossz tapasztalatunk van, mert egyrészt az esetek többségében nem kérdeznek meg minket, ha pedig meg is kérdeznek, a véleményünk jellemzően nem befolyásolja a jelentés tartalmát.

 

A legtöbb esetben nem objektív értékítéletről van szó.

Tavaly összeállítottunk egy átfogó áttekintést arról, hogy 2011 és 2023 között milyen jelentések készültek, ezek mit tartalmaztak, és milyen módszertani problémákat vettünk észre, felsoroltuk a tárgyi tévedéseket, valamint felvetettük a vélelmezett elfogultságot is. A honlapunkon elérhető vaskos dolgozatban rengeteg problémára hívjuk fel a figyelmet.

Összességében az látszik, hogy ezek a jelentések torzítják a magyar sajtószabadságról alkotott képet.

Ez pedig különösen aggályos, mert külföldön ezen dokumentumok alapján ítélik meg a magyar médiahelyzetet. Éppen ezért minden egyes újabb jelentésről is nyilvánosan elérhető értékelést írtunk, a közelmúltban például a Freedom House internetszabadságról szóló jelentéséről is, amely megint csak számos tárgyi tévedést tartalmazott. A jelentések tartalmát az is döntően befolyásolja, hogy melyik nemzeti szakértőt kérdezik meg. A jelentések végkövetkeztetései sokkal közelebb kerülnének a valósághoz, ha eleve a sokszínűségre törekedve választanák ki a megkérdezetteket.

A kritikáinkat tehát megírtuk, lefordítottuk angol nyelvre, és elküldtük minden érintettnek. Mindazonáltal nem hitegetjük magunkat azzal, hogy ez jelentős változást idéz majd elő.

 

Sokszor azt látjuk, hogy ezeket a rangsorokat, a hozzájuk tartozó indoklásokat politikai bunkósbotként használják Magyarországgal szemben.

Általában azok, akik ezeknél a jelentéseknél információforrásként vagy szerzőként jelennek meg, egyértelműen a kormányzattal szemben pozicionálják magukat. Ez pedig már nem szakmai kérdés, így ezzel nem tudunk mit kezdeni. Mi csupán az elfogultságra, a ténybeli tévedésekre vagy torzításokra tudjuk felhívni a figyelmet.

Koltay András, az NMHH elnöke fotó: Talán Csaba

Ha már szóba került az internetszabadságról szóló jelentés, mit tartalmaz ez a dokumentum?

A Freedom House az egyik olyan nagy szervezet, amely globális NGO-ként ad ki hasonló jelentéseket.

A szubjektív értékítéletek mellett ‒ amelyeket véleményem szerint célszerű lenne kerülni ‒ meglepő módon számos ténybeli pontatlanságot és tévedést is tartalmaz az internetszabadságról szóló legutóbbi jelentésük.

A jelentésben ugyan szerepelnek elismerő megállapítások, például az internethez való hozzáféréssel, a hálózatsemlegesség érvényesítésével vagy a távközlési piacra való belépés lehetőségével összefüggésben, mindezek ellenére azonban a hivatkozott források jelentős részben a magyarországi médiahelyzettel kapcsolatban egyoldalúan kritikus orgánumoktól és szervezetektől származnak.

Aki azt állítja, hogy Magyarországon az internetes kommunikáció erős és indokolatlan korlátozás alá esik, az téved, ez tényszerűen nem igaz.

Magyarországon az interneten is gyakorolható szólásszabadság jó állapotban van, senkit nem ér retorzió a megfogalmazott véleménye miatt. A jelentésből sajnos mégis más kép rajzolódik ki. Ez aggasztó probléma, hiszen külföldön ezen jelentés alapján ítélik meg a magyarországi internetszabadság állapotát. Ha olyan helyzetbe kerül az ember, hogy elmélyült beszélgetést tud folytatni külföldi kollégákkal, tudja ezt a képet árnyalni, de a nagy, mindent elsöprő áradattal szemben nyilvánossá tett elemzéseink inkább csak becsületből megvívott küzdelmek lehetnek.

A gyermekvédelemmel és a médiatudatossággal kapcsolatban mi a feladata az NMHH-nak?

Ezekben a kérdéskörökben is próbálunk minél több mindent megtenni a hatósági feladatainkon túlmenően is, hiszen kiemelten fontos problémákról van szó.

A mai médiavilágban a hagyományos hatósági eszköztár valójában már nem tud úgy működni, mint a korábbiban, ezért számos gyermekvédelmi programot indítottunk, és indítunk is a jövőben.

Elsősorban a gyerekeket és a középiskolás fiatalokat célozza a Bűvösvölgy programunk. A Bűvösvölgy Médiaértés-oktató Központunk három helyen működik az országban: Budapesten, Sopronban és Debrecenben. Ebben az európai szinten is népszerű programban iskolás gyerekek részesülnek képzésben. Folyamatosan megújítjuk az oktatási anyagainkat annak érdekében, hogy mindig az aktuális problémákra tudjunk válaszokat kínálni.

Tavasztól a pedagógusok számára is új képzéssel készülünk, az Apor Vilmos Katolikus Főiskolával közösen indítjuk el Net-coach képzésüket, azzal a céllal, hogy a médiát oktató pedagógusok is naprakész ismeretekkel rendelkezhessenek a területen.

A képzésben részt vevők az online tér kihívásaival és a digitális tudatossággal kapcsolatos tanácsadói, tartalomfejlesztői, és konfliktuskezelői gyakorlatot szereznek, amellyel segíthetik a fiatalok, az iskolai közösségek, illetve a szülők digitális jártasságát. A képzést elvégzők tagjaivá válnak az NMHH által épített Net-coach közösségnek is, amely a későbbiekben hasznos lehet számukra a mindennapi munkavégzés során.

A családok elérését és digitális támogatását is fontos feladatunknak tartjuk, őket céloztuk meg a 2023 nyarán indult Mobil a családom? programmal, amelynek célja, hogy tanácsokkal segítsük a családokat a mobileszközök online világa és a családi élet közötti egyensúly megteremtésében.

Rögtönzött jelenetekkel, színházi eszköztárral, keserédes humorral próbálunk a digitális világban való eligazodással és a fizikai térben létező közösségek fontosságával kapcsolatos üzeneteket eljuttatni hozzájuk.

A szülőket és a gyerekeket arra biztatjuk, hogy beszélgessenek többet az online térben szerzett élményeinkről, és figyeljenek jobban egymásra.

Ezt a közkedvelt programunkat az idén is folytatjuk egy országjárás keretében, jó szívvel ajánlom minden érdeklődőnek. Idén elindítunk egy partneriskolai programot is, melynek keretében egyéni igényekre szabva szeretnénk segítséget nyújtani az együttműködésben aktív intézményeknek, ez a támogatás lehet akár az oktatásban való részvétel, tehetséggondozás, vagy éppen közös kutatás, amire az adott középiskolának éppen a legnagyobb szüksége van. Mindezek mellett Mást bántani nem menő! címmel jelent meg az a rövid kiadványunk, amelyben a kiberzaklatás veszélyeire hívjuk fel a figyelmet. Elkötelezettek vagyunk annak érdekében, hogy a fiatalok minél nagyobb biztonságban érezhessék magukat az online térben, és tudatos médiahasználóként tisztában legyenek a rendelkezésükre álló lehetőségekkel.

Elindították a KiberPajzs programot is. Ennek mi a lényege?

A digitális térben elkövetett pénzügyi visszaélések megelőzése és visszaszorítása érdekében jött létre a KiberPajzs digitális biztonságot növelő program, amelynek első éve példátlan összefogásban valósult meg.

Az NMHH mellett az együttműködők között tudhatjuk a Magyar Nemzeti Bankot, a Magyar Bankszövetséget, a Gazdaságfejlesztési Minisztériumot, az Igazságügyi Minisztériumot, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Nemzeti Kibervédelmi Intézetét, valamint az ORFK-t is.

Az internetes pénzügyi csalókat nehéz tetten érni, mert egyre kifinomultabbak, ugyanakkor súlyos anyagi károkat okoznak az embereknek és a csalást elszenvedő szervezeteknek. Az ilyen tevékenységgel szemben hatékonyan kell fellépni, a jog és a felvilágosítás eszközrendszerét egyaránt felhasználva. A szakmai együttműködés ebben az évben is folytatódik, a kiberpajzs.hu oldalon naprakész tartalmak olvashatók arról, hogy milyen gyanús jelekre kell különösen odafigyelni, és hogyan előzhetjük meg a bajt.