Amerikában szíre-szóra ítélik a milliókat, itthon meg szinte semmit nem kapunk, vázolta fel az úabb tévhitet dr. Schiffer Zsolt, aki szerint ennek a tévhitnek van a leginkább valóságalapja, de nagyon tévútra vezethet, ha felületesen szemléljük.
Egyrészt valóban igaz az, hogy a nyugati, gazdagabb országokban sokkal mélyebb kultúrája van ennek a jogintézménynek, és sokkal magasabb összegű sérelemdíjat ítélnek meg bizonyos esetekben.
És az is igaz, hogy a magyar ítélkezési gyakorlat elég szűkmarkú tud lenni. Az tény, hogy akár maradandó sérülést szenvedünk, akár tényleg komoly csorbát szenved a becsületünk, a többszörösét ítélné meg egy nyugat-európai vagy amerikai bíróság annak, amit itthon kapni fogunk.
Ez a helyzet rendkívül rosszul érinti azokat, akik tényleg olyan mértékű sérelemdíjra lennének jogosultak, amelyeket a magyar bíróság nem szokott megítélni.
De nem minden arany, ami fénylik. Lehet, hogy elfeledkezünk egy-két apróságról az újságcikkeket olvasgatva.
Egyrészt külföldi jogrendszerekben gyakori a szankció jellegű sérelemdíj, ami azt jelenti, hogy óriási vállalatok több millió eurós/dolláros sérelemdíjat fizetnek, de ennek egy jelentős részét az államháztartásba fizetik be, és nem mindet a sértett kapja meg.
Ez arra szolgál, hogy a kisebb jogsértéseket se engedhessék meg maguknak, tanuljanak az esetből. Hiszen egy alacsony összegű sérelemdíjat a nagyobb vagyonnal rendelkező cégek simán kifizetnének anélkül, hogy az esetleges megalázó, jogsértő gyakorlatot megszüntetnék.
Vagy nagy olvasottságú, népszerű újságok, hírportálok gyakran hazudhatnának bárkiről bármit, össze-vissza, ha az érintett párszázezres követelését kellene csak kifizetniük.
Ezért helyes gyakorlat ilyenkor szankcióként is alkalmazni a sérelemdíjat. Ennek az elrettentő funkciónak valóban van gyakorlata külföldön, míg nálunk még nincs.
Szintén gyakran halljuk, hogy egy híresség (egy milliárdos, színész vagy sportoló) egy korábbi alkalmazottját, vagy más személyt őrületes pénzekkel kárpótol valamilyen sérelemért.
Ne ezekből induljunk ki, ugyanis ezek általában nem a bíróság által megítélt összegek, hanem peren kívüli megállapodások.
Az sem elfelejtendő, hogy ezen esetekben gyakran nem is bizonyított jogsértések adják a sérelemdíj alapját. Hiszen elég valószínű, hogy a sztárok elképesztő pénzeket hajlandóak peren kívül kifizetni, hogy a botrány mielőbb elüljön.
Ha pedig azt olvassuk, hogy külföldön a bíróság valamilyen minimális sérelemre óriási összeget ítélet meg, akkor gondoljunk bele, hogy a sértést elkövető oldaláról mennyire igazságos ez az ítélet.
Valóban jár-e egy bunkó beszólásért, vagy egy rosszul sikerült állásinterjú miatt egymillió dollár? Megérdemli-e az, akivel szemben megítélik, és vajon az megérdemli-e, akinek megítélik ezt az összeget?
Mindig gondoljunk bele abba, hogy mi magunk, egy feszült pillanatunkban kimondott, meggondolatlan kifejezésért, vagy egy beszólásért jogosnak éreznénk-e, ha óriási összegeket kellene fizetnünk.