Az utóbbi időben nagyon fontos témává lépett elő a rendszerhasználati díj kérdése. Hallottunk már olyan politikai hangokat, hogy töröljék el a rendszerhasználati díjakat. Ez lehetséges? Egyáltalán: hogy néz ki a rendszerhasználati díj?
A villamosenergia vagy a földgáz árának egy része a termékár, egy másik része a rendszerhasználati díj („RHD"), további része pedig a különböző célú pénzeszközök és adó. A RHD annak az ára, hogy csak megfelelő infrastruktúrán tud közlekedni a földgáz, illetve a villany, ezekhez pedig műszaki-technikai feladatok társulnak: ilyen az áram esetében ilyen a transzformálás, földgáznál a kompresszorozás. Ezek a szolgáltatások tehát a villamosenergia-infrastruktúra (átviteli és elosztóhálózat) valamint a földgázinfrastruktúra (szállítóvezetékek, földgáztárolók, elosztóvezetékek) üzemeltetését, a műszaki berendezések, hálózatos eszközök biztonságos és folyamatos működtetését jelentik. Ezeknek a szolgáltatásoknak a fedezetét adja a rendszerhasználók által fizetett RHD. Ez persze több tételből tevődik össze.
A rendszerhasználati díjak szigorúan költségalapú díjak, az indokolt költségeken kell hogy alapuljanak. Az indokolt költségek közé tartoznak a földgáz-infrastruktúra esetében a vezetékek, kompresszorok, gázátadó állomások, irányító központok, tárolói létesítmények tőkeköltsége, gázmérők költsége, a működtetés és karbantartás (munkaerő) költsége, a hálózati veszteség vagy az az energiaköltség, ami a rendszerüzemeltetői feladatokhoz, így például a nyomásfokozáshoz vagy a kompresszorozáshoz kell.
Miből tevődik össze az RHD?
Ha az egyszerűség kedvéért (illetve a mostani változásokkal összhangban) a villanyt nézzük, akkor a hatályos jog szerint a rendszerhasználatért átviteli díjat, elosztási díjat és közvilágítási elosztási díjat kell fizetni. Persze az egyes RHD elemek a díj alapjául szolgáló költségszerkezetnek megfelelő további díjelemekből állnak.
Az RHD mértéke és alkalmazásuk feltételei országosan egységesek; ezeket olyan módon kell szabályozni, hogy a legkisebb költség elvét alapul véve a hatékonyan működő engedélyes vállalkozás indokolt költsége - beleértve a tőkeköltséget is - kerüljön figyelembevételre. Persze az egyes elosztók között a területi-infrastrukturális adottságaikból fakadóan vannak eltérések, gondoljunk csak arra, hogy kelet-Magyarországon milyen hosszú vezetékszakaszok vannak. Épp ezért annak érdekében, hogy az elosztók az elosztási díjból és a közvilágítási elosztási díjból származó árbevételből az indokolt költségeik arányában részesedjenek, az elosztók közötti kiegyenlítő fizetést lehetővé tevő, átlátható elszámolási rendszert is működtetni kell.
Az RHD-k megállapításához szükséges indokolt költségek induló szintjét a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) négyévente, ún. eszköz- és költség-felülvizsgálat során határozza meg. Ezeket a cikluskezdő számításokat korrigálja a MEKH árszabályozási cikluson belül évenként.
Most mi változik most pontosan?
Öt nagyon fontos új szabály van. Az első és mindenkit érintő a lakossági díjszabás befagyasztása. Az új rendelet szerint a villamos energia (tehát nem a gáz!) RHD-t árszabályozási cikluson belül a 2023. jan. 1-dec. 31. közötti időszakra vonatkozóan akként kell megállapítani, hogy a lakossági fogyasztók által fizetendő RHD növekedését a díjmegállapítás nem eredményezheti. Ez azt jelenti, hogy a lakossági RHD-t a jogalkotó befagyasztja függetlenül az inflációs indikátorok vagy a költségek változásától.
A második szabály a nem lakossági fogyasztókat, vagyis a cégeket, kkv-kat védi. Ez azt rögzíti, hogy az ezek által fizetendő RHD növekedése a magasabb feszültségszinteken legyen nagyobb arányú. Vagyis itt a jogalkotói cél, hogy a közép- és kisfeszültségen vételezőket, tipikusan a kkv-kat kímélni kell a díjösszeg megállapítása során.
A harmadik fontos új szabály ezeken túl kifejezetten a mikrovállalkozásokat célozza, akiket június 17-én egy rendelet árvédő céllal már egyszer beemelt az egyetemes szolgáltatásba. Az új szabály szerint azon kisfeszültségű idősoros (KIF III.) csatlakozású mikrovállalkozást, aki a veszélyhelyzet ideje alatt az egyetemes szolgáltatás keretében vételez, január 1-jétől profil elszámolású felhasználónak kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy a mikrovállalkozásoknak az elosztó innentől kisfeszültségű profilos (KIF I.) elszámolást alkalmaz, ami sokkal kedvezőbb. Itt technikailag a mértékadó éves fogyasztás becsült mennyisége alapján pedig havi számlát kap a mikrovállalkozás, az év végén a tényleges különbözetet rögzítő elszámolószámlával korrigálva.
A másik két szabály a hálózatüzemeltetőket érinti.
Ezek a változások mit takarnak pontosan?
A hálózatüzemeltetők az elosztóhálózati engedélyesek, valamint a MAVIR.
Ennek megfelelően negyedik szabály az elosztókat célozza, azt mondva, hogy az elosztók 2023. évre számított hálózati veszteség költségének 85%-a ismerhető el. Ez azt jelenti, hogy mesterséges költségmaximalizálást alkalmaz a jogalkotó, melynek eredményeként a már elismert hálózati veszteség költségek 15%-át az elosztók veszteségként viselik. Továbbá az elosztók számára elismert költségek tekintetében 100 milliárd forint a Rezsivédelmi Alapon keresztül megtérülő költségként kerül figyelembevételre. Vagyis ez az összeg nem terhelhető ki a díjakban, hanem az állam a speciális alapból pótolja ki, vállalja át a rendszerhasználók, a lakosság és a cégek helyett!
Az ötödik szabály a másik hálózatüzemeltető-típust, az átviteli rendszerirányítót célozza, akiből történetesen egy van Magyarországon: ez a MAVIR. Az új rendelet vonatkozó szabályai szerint a 2023. évre számított hálózati veszteség költségének 85%-a ismerhető el, vagyis a MAVIR-ra is mesterséges költségmaximalizálást alkalmaz a jogalkotó, mint az elosztókra. A már elismert hálózati veszteség költségek 15%-át a MAVIR is saját veszteségként viseli, és a MAVIR számára elismert költség tekintetében 80 milliárd forint a Rezsivédelmi Alapon keresztül megtérülő költségként kerül figyelembevételre. Ez utóbbi azt eredményezi, hogy ez sem terhelhető ki a díjakban, az állam vállalja át helyettünk.
Hogyan értékelné összességében az új szabályok várható hatását?
Azt gondolom, elég hangsúlyos garanciális szabályok születtek. Ezek mind a lakosságot, mind a nem lakossági felhasználókat, mind az elosztót, mind pedig a MAVIR-t érintő fontos ármegállapítási szabályok. Az RHD-t ugyanis nem lehet eltörölni, ahogy egyesek hergelnek: meg kell fizetnem a révészt, hacsaknem én evezek át a folyón, saját tutajon. Amit tehetek, hogy a szigorú költségalapú díját maximálom, befagyasztom, illetve az állam megszabja, hogy milyen költséget kell a révésznek magának fizetni (saját veszteség), a vesztesége többi részébe pedig befizet az állam –helyettünk. Ez a maximum, amit az EU-s jogszabályi környezetben meg lehet tenni.