A csengő elűzi a rosszat - 5 ünnepi szimbólum

A legtöbb karácsonyi szimbólum az ókorból ered, és jó néhány közülük valami egészen mást jelképezett, mint amit ma tudunk róla. Mire használjuk a csillagszórót, miért díszítjük almával a fát, és hogy miért piros a mikulásvirág? 

Feledésbe merült jelentések a démonűzéstől kezdve, a részegségtől óvó borostyánkoszorúig.

Egy mikulás Mexikóból
A mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) már csak a csillag alakú levelei és a klasszikus karácsonyi színei miatt is gyorsan népszerűvé vált az ünnepi időszakban. A Mexikóból származó piros levelű cserje, egy elszánt kertésznek, Albert Eckének köszönhető, hogy az ünnepi időszakban kedvelt szobanövénnyé vált. Bár a karácsonyhoz a piros színű növény illik a legjobban, létezik fehér, csíkos és rózsaszín levelű mikulásvirág is, sőt van egészen egy méteres levélátmérőjű is.

A mikulásviág a világos, hűvös helyeket kedveli, ezért ne tegyük olyan helyiségbe, ahol 20 foknál melegebb van, mert könnyen elszáradhat. Nem szereti a száraz levegőt sem, így semmiképp ne kerüljön fűtőtest közelébe. Fontos tudni róla azt is, hogy a kutyatejhez hasonlóan a növény tejnedve mérgező, ezért jobb, ha távol tartjuk a kisgyerekektől és a háziállatoktól. Általában január végén, február elején elhullatja a leveleit, de ez nem jelenti azt, hogy tönkrement. Gondozni, locsolgatni továbbra is kell.
Ha pedig nem gondoskodunk a következő kora őszi időszaktól kezdve arról, hogy naponta 10 óránál tovább ne érje a fény- csak így lesznek pirosak a növény levelei a következő ünnep idején-, egy egyszerű jelentéktelen zöld szobanövény marad.

Démonűzés harangokkal
A harangok és a csengők ugyanis szintén a pogány hitvilág fontos szimbólumainak emlékét őrzik. A néphit szerint hangjuk elűzi a rossz szellemeket, a gyertyával és a csillagszóróval együtt pedig tisztító hatásuk van. A legenda úgy tartja, hogy a harangok azért is fontosak, mert a jó hírt a harangszó viszi, a hang rezgése pedig pozitív energiával tölti fel a környezetünket.

A sokat bíró Krisztustövis
A magyal a természet örök megújulását és a reményt jelképezi. Alapvetően az angolszász karácsony egyik legjellemzőbb motívuma, de ma már nálunk is igen népszerű, az asztaldíszek, koszorúk állandó szereplője. Az ókori rómaiak is különleges jelentőséget tulajdonítottak a növénynek, valószínűleg Silvanus, az erdő istenének szent fája volt. A téli napfordulót ünneplő Szaturnáliák idején magyalcsokrokat ajándékoztak egymásnak a rómaiak, és az ebből az alkalomból megválasztott 'király' jogara is magyalból készült.

Írországban azért tisztelték ezt a növényt, mert erős "páncéljának" köszönhetően a legridegebb időszakokat is átvészelte. A keresztény legenda szerint Krisztus lábnyomában magyal nőtt, amikor a keresztet vitte, vörös, mérgező bogyói a vércseppeket, tüskés levelei pedig a töviskoszorút szimbolizálják. Ezért sok helyen "Krisztustövisnek" is hívják.
A magyal egyébként a szerelmi varázslatoknak is fontos kelléke volt: aki meg akarta tudni, hogy ki lesz a férje a közeli jövőben, annak kilenc magyallevelet kellett a hálóingére varrni, és egy kölcsönkért jegygyűrűvel kellett álomba merülni.

Hűség érdekében és másnaposság ellen
A borostyán vagy repkény a legmostohább körülmények között is bírja a gyűrődést, ezért számos kultúra az örök élettel és a természet megújulásának reményével hozta összefüggésbe. A keltáknál ezzel szemben a halált jelképezte, míg máshol a szerencse, a hűség, vagy éppen a mámor szimbóluma.

A borostyánt Bacchus - a római mitológiában a bor, vidámság és jókedv istene- szent növényének tekintették, így a hatalmas lakomákhoz és az azt követő mulatozáshoz is rendszerint köze volt.
Az ókori görögök például egyenesen úgy gondolták, a borostyánkoszorú megvéd a részegség ellen. A növény inkább utólag volt hasznos, az összetört borostyánlevelek forralt borba keverve állítólag csökkentették a mámort.

Az alma a család jelképe
Az alma összetett szimbólum: csaknem tökéletes gömb alakja miatt a teljességet, ötágú csillag alakzatú magháza miatt a tudást és a testbe zárt szellemet jelképezi. A karácsonyfát díszítő almák a Tudás fájának gyümölcsére emlékeztetnek, ezenkívül a szépséget és az egészséget jelentik.

Magyarországon számos mágikus hagyomány kapcsolódott a karácsonyi almához: az egyik legfontosabb talán az volt, hogy a családfő annyi felé vágott egy almát, ahány családtag volt, és ezt közösen fogyasztották el azért, hogy a család összetartson, aki pedig messzire került a családtól, az hazataláljon.