Fegyver a fa alatt

Az agresszió olyan, mint a hiszti: minden szülő retteg tőle. De vajon van-e összefüggés a vad indulatok és a játék fegyver, vagy kamaszoknál a virtuális játékok között?

„A játék pisztoly épp az a kategória, mint a mese, mostanában divatos, de teljesen felesleges óvni tőle a gyerekeket. Ahogy a hallgatott (nem képi formában kapott) mese sem fogja növelni a félelmét, úgy a kardtól, puskától sem lesz agresszív” – vélekedik Lehöcz Márta Luca gyermek neuropszichológus.

Nem ok, levezetés

Ne legyünk igazságtalanok, sem álszentek: felnőttként imádjuk, csapatépítésre és feszültség levezetésre is szívesen használjuk a paint ballt, akkor miért ne játszhatnának kiskamaszaink szivacslövő fegyverekkel vagy íjpuskával? Ráadásul, ha tudományosak akarunk lenni, meg kell fordítanunk a logikai sort: a játékokban a már bennük lévő feszültségét élik ki kicsik. „Kőkemény” játékot tehát nagy valószínűséggel alapesetben is agresszív gyerkőc választ. Szakértőnk nem kertel: ha csak nem betegségről van szó, tapasztalatai szerint szinte kivétel nélkül a családi zűrök és a rossz minták állhatnak a háttérben, bizonytalanság, vagy éppen figyelemfelhívás hozza ki a gyerekekből az indulatot.

Forrás: Kids Army

Kell egy minta

Melyet ráadásul jellemzően nem a játék során, hanem a pajtásokon élnek ki. Éppen ezért optimális, ha a kortárs csoport mellett mindig jelen van egy felnőtt támogató, aki szükség esetén leállítja az eldurvult játékot, és azt is elmagyarázza, miért teszi ezt. „Ha jobb lenne a szociális védőháló, kevesebb lenne az agresszió az osztályközösségekben” – vélekedik a pszichológus. Akár óvodai, akár iskolai közösséget nézünk, az így megcímkézettek többségükben fiúk, a lányok - ebből a szempontból – szerencsésebbek, simulékonyabbak, alkalmazkodóbbak. A srácok életében viszont kifejezetten fontos a vetélkedés, jobban és máshogy szeretnek versengeni, és ennek teret kell adni. Viszont fontos, hogy felnőttként milyen példát mutatunk, mit kommunikálunk, hagyjuk-e, hogy az erősebb maga alá gyűrje a gyengét, vagy megtanítjuk az egészséges rivalizálás szabályait.

Ráadásul könnyen ellentétes elvárások elé állítjuk a fiatalokat: miközben az erőfitogtatást elítéljük, mindannyian szeretnénk, ha csemeténk kiállna magáért. A szakemberektől nem kapunk tapsot, ha konfliktus esetén berongyolunk az intézménybe, és a másik kiskorút vagy a hozzá tartozó szülőt magunk próbáljuk jobb belátásra bírni. Viszont miénk a piros pont, ha éreztetjük, hogy gyermekünk mellett állunk, bízunk benne, és a probléma megoldására bíztatjuk. Növeljük, tápláljuk az önbizalmát, ha stabil, jobban elviseli, visszajelzésként éli meg a kritikát.

A legkifizetődőbb megtanítani, mit tudnak kezdeni a srácok bennük tomboló erőkkel, hogyan tudják helyes mederbe terelni, szaknyelven: kanalazni indulatukat. Nagy segítség, ha egészen kicsi koruktól kezdve azonosítjuk és megfogalmazzuk az érzéseket (most mérges vagy), és felállítjuk hozzá a viselkedési normákat (de akkor sem verekszünk/csapkodunk/rugdosunk), amit szépen lassan, lépésről-lépésre fognak elsajátítani. Közben pedig játszanak westerneset, kardozzanak és lövöldözzenek nyugodtan Forrás: Zuru

Ezzel nem lőhetünk mellé

Mi azt látjuk, hogy a gyerkőc látszólag értelmetlenül ide-oda szaladgál, elbújik, a földre veti magát s közben láthatatlan dolgokra lövöldöz, az ő álomvilágában közben komoly csata vagy bűnüldözés zajlik. A kiskamaszoknál egyértelműen a szivacsfegyver a menő, jó találmány, hiszen a puha szivacsból készült töltények veszélytelenek, nem okoznak sérülést, ha aggódunk, ruházzunk be egy védőszemüvegbe. A döntést széles típusválaszték nehezíti, kisméretű vagy forgótáras pisztoly, távcsöves puska, sorozatlövésre alkalmas fegyver is kapható, mindez (kapaszkodjunk meg) lányos színben és lányos mintával is elérhető. Íjpuskák és a legkülönfélébb kardok, pajzsok színesítik a repertoárt.

Na és a videojátékok?

A virtuális világba kalauzoló játékok veszélye, hogy szociálisan izolált szituációt teremtenek. Ez főleg kisebb korban probléma, hogy a gyerkőc egyedül marad az élménnyel, nem kap segítséget a ráömlő információk feldolgozásához. A teljes tiltás helyett ezúttal is célravezetőbb az arany középút, a szülő kontroll mind a tartalomra, mint az időtartamra vonatkozóan. A babatévét hagyjuk ki, ovis korban a szakértő szerint napi fél óra bőven elég a virtuális élményből, ezt iskolás korban lépcsőzetesen emelhetjük. Legyünk jelen akkor is, ha kérdez, a látottakat mindig az ő értelmi és érzelmi szintjén magyarázzuk el.

Nagyobbaknál az online játékok már közösségteremtő erőként lépnek fel, az otthoni fotelben ülve a legjobb haverokkal együtt lehet „nyomulni”, fejlődve stratégiában, ügyességben, logikában, a pozitív hatásokat számos tanulmány támasztja alá. „Egy jól működő, dinamikus szerkezetű családban nem fordulhat elő, hogy a gyerkőc összekeverje a virtuális világot a valósággal” – nyugtat meg mindenkit Lehöcz Márta Luca, a sorozatgyilkos tinik nem a napi két óra videojátéktól váltak azzá, amik.

A teljes tiltás helyett érdemes inkább kontrollálni a tartalmat és a játék időtartamát Forrás: AFP/DPA/Oliver Berg

Békés kalandozások

A videójátékok kiválasztása – mondani sem kell – rendkívül fontos. Rengeteg stratégiai, kaland, és ügyességi játék van a piacon, nem beszélve a mozdulatokkal irányítható Xbox Kinect-ről, mely új generációt képvisel a játékok és a szórakozás világában. A Next Gen, vagyis az újonnan megjelent konzolokra ilyen és ilyen játékokat választhatunk.

A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.