Prince egy hetilapban érkezett vissza a Földre

Miközben hetek óta amiatt háborog a lemezipar, hogy Prince egy brit hetilap segítségével hárommillió potenciális vásárlóhoz vágta hozzá ingyen új lemezét, mi inkább foglalkozzunk azzal, hogy a Planet Earth ismét jó formában mutatja a Herceget, ráadásul most az egyensúly is megfelelőnek látszik az alkotóelemek között, egyik sem kerül túlsúlyba. Egyre rockosabb az UNKLE, elkeseredett kamaszokból szervez hadsereget a Sum 41, tovább álmodozik a Thrills, sikerrel fogja össze a különböző irányvonalakat a Tegan and Sara duó. Lemezajánló.

The Thrills: Teenager

Várakozások: A zenekarok életében általában a harmadik lemez a vízválasztó, ott dől el, van-e még potenciál egy csapatban. A dublini, ám már jó ideje Los Angelesben élő és dolgozó The Thrills esetében is feltehettük a nagy kérdést, menni vagy maradni? A középiskolai haverok által 2001-ben alapított együttes első nagylemeze 2003-ban látott napvilágot So Much For The City címmel. A korongról túlzás nélkül állítható, hogy egy slágerparádé (öt kislemezt is kimásoltak róla). Olyan, mintha a hatvanas-hetvenes években fogant volna a Beach Boys, The Byrds és Gram Parsons szellemében egy tengerparti naplementés, tábortüzes estén. A második album, az egy évvel később kiadott Let`s Bottle Bohemia egy érettebb, de slágerességében visszafogottabb zenekart mutatott, ez azonban cseppet sem csorbította a korábban összegyűjtött erényeket. A Conor Deasy vezette kvartett tehát válaszúthoz ért.

Eredmény: Válaszúthoz ért, de nem választott semmi mást, mint amit eddig. Egy rakat napfröccsöt, hol mosolygós, hol mélabús szerelmeseket, s a hetvenes évek kaliforniai pophangzását, mely mind visszatér a Teenager-en is. In medias res, remek mandolin-bontogatással indul a lemez, s máris magával ragad "a himnuszt éneklő éjszakai kórus". Az album végig borotvaélen táncol, nem tudunk dönteni, hogy vidáman szomorkodjunk-e, vagy fordítva. A harmadik dal, az aktuális kislemez, a Nothing Changes Round Here, a jól megszokott recept szerint készült, sok "oh no"-val, s "lálálá"-val a szövegben, s ezek a vokálelemek végigúsznak a lemezen. A korong egyik legüdébb színfoltja, a No More Empty Words című szerzemény, mely a Coral hangzásvilágát idézi. A hanganyag témáját tekintve talán kissé melankolikusabb elődeinél, melyet Conor Deasy énekhangja csak nyomatékosít. Valószínűsíthető, hogy a kritikusok nem fogják imádni a Teenager-t, de a rajongóknak nem lehet oka panaszra, s a bevezetőben feltett kérdésre is tudunk válaszolni: maradni!

Kinek ajánlható: Azoknak, akik azt hiszik Ibizán (vagy a balatoni Ibizán), hogy csak Padillára lehet andalogni. Amúgy meg a túlélő Beach Boys-rajongóknak.

Olyan mint: Egy zenekar a tengerparti homokban, a lemenő nap fényében játszik, mialatt a háttérben csendesen hullámzik a tenger, és közben az énekes barátnője egy másik sráccal sétál.

(DG)