Vesztesekből sztárok - geek rock top 10

A Juno című film és zenéjének váratlanul nagy sikere irányította rá a figyelmet arra a jelenségre, hogy manapság már végképp a ciki a menő. A geek rock régen a kívülállás szimbóluma volt, manapság már inkább divat. Geek rock ki kicsoda a Talking Headstől a Vampire Weekendig.

Ahogyan az a geek filmhősök összeállításból is már kiderülhetett, a geek nem egy pozitív jelző, jelentsen akár szakbarbárt, akár okos, de szociálisan impotens lúzert.

Mindazonáltal geeknek lenni mégsem feltétlenül vesztes pozíció, sőt, ha valaki ügyesen geek, akkor még kimondottan kúl is lehet. Például már csak azért is, mert ha geek vagy, az még mindig jobb, mintha nerd lennél. A nerd ugyanis - nyilván nagyon durván általánosítva - gyakorlatilag menthetetlen, minden reménye a számítógépe, de lehet belőle később bármekkora dotkommilliomos is, az Asperger-szindróma vagy az enyhe autizmus jeleit mutató társasági életképtelensége egész életét végigkíséri, és csak áhítozik arra, ami például egy geeknek már megadathat: a rocksztárságra. A poptörténetben is kezdettől fogva akadtak zenekarok, amelyek idejében rájöttek, hogy csak magukat teszik nevetségessé, ha menőnek akarnak látszani, ezért inkább vállalták magukat, és ez sokszor be is jött nekik. Ma pedig már ott tartunk, hogy az aktuálisan legmenőbb együttesekben is fel-feltűnik egy SZTK-szemüveg vagy egy rémisztően uncool kardigán, és amíg annak idején a geekség a kívülállásról szólt, manapság mihez képest lesz valaki geek, hogyha mindenki geek? Lássuk, hogyan jutottunk idáig.

1. Talking Heads
Az amerikai új hullám alapzenekaraira en bloc jellemző volt, hogy nem a menő és sikeres srácok alapították őket, hanem fura és kicsit lökött fiatalok, gondoljunk csak a Devo idióta sci-fi maszkjaira vagy a B-52's korszakokat szintetizáló, ironikus és esszenciálisan amerikai giccskosztümjeire. A Talking Heads megjelenésre kevésbé volt bizarr, de az image annyira életszerűre sikerült, hogy pont sikerült feltalálniuk a geek rockot. A frontember David Byrne-nél geekebb figurát elképzelni sem lehetne: neurotikus és szorongós, kockafejű pasi, aki egyszerűen túl sokat gondolkodik, és olyan témákról ír dalokat, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Nem véletlenül adták második albumuknak a More Songs About Buildings And Food (Még több dal épületekről és ételekről) címet, és bár egy időben talán túlzásba is vitték a kísérletezést és a szokatlan zenei stílusok egymáshoz rendelését, a korai Talking Heads feltétlenül ott van az utolsó harminc év legfontosabb zenekarai között.

Nézd meg: Talking Heads - Once In A Lifetime. Byrne saját rendezésű klipje maga a megelevenedett geek-neurózis.

2. The Pixies
Az egy dolog, hogy ha nincs Pixies, nincs Nirvana. Egy másik dolog, hogy ha nincs Pixies, akkor Weezer sincs, és az pedig egy harmadik, hogy ha nincs Pixies, akkor gyakorlatilag az sincs, amit az elmúlt két évtizedben független rockzeneként megismerhettünk. Maradjunk tehát annyiban, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legfontosabb amerikai rockzenekarát tisztelhetjük a Pixiesben, amely tulajdonképpen semmi forradalmit nem talált föl, csak azt, hogy a melódia és az "alternatív rock" nem zárják ki egymást. A frontember, Frank Black kallódó, kirúgott egyetemista, aki ugyan kopaszodik, kövérkés és kockás flanelinget is hord, ha a színpadra lép, valamiféle szent őrület szállja meg. A bevallottan sci fi-mániás és UFO-megszállott énekes annyira uncool, hogy az már őrületesen menő, és ő még csak rá sem játszik erre, ellentétben megannyi utánzójával. A Pixies óta nem szégyellnek félénk és gátlásos fiúk kiállni a színpadra anélkül, hogy megjátszanák magukat.

Nézd meg: Pixies - Break My Body. Az első Pixies-lemez, a Surfer Rosa egyik legjobb dalát játssza a zenekar 1991-ben, Londonban.

3. They Might Be Giants
Míg a Pixies kapcsán a természetességet emlegettük, a nyolcvanas évek közepén indult They Might Be Giants kezdettől fogva rájátszott a geek szerepre. A két John keresztnevű tag (az énekes-billentyűs Linnell és a gitáros Flansburgh) alkotta zenekar nemcsak fülbemászó dalokat írt, hanem idétlen szövegekkel és neurotikus klipekkel hívta fel magára a figyelmet. A nyolcvanas évek végére a legnépszerűbb független együttesek közé került, majd a kilencvenes évek elején világszerte kultuszt vívott ki magának kezdetleges, barkács-fílinget árasztó zenéjével és sajátosan önironikus humorával. A They Might Be Giants dalai általában vesztes nézőpontból íródnak, például olyan férfiakéból, akiknek a barátjuk Mikulásnak öltözve csapja le a kezükről a feleségüket, és nagyon sokan vannak, akik egyszerre tudnak azonosulni is ezzel a szereppel, vagy éppen nevetni rajta.

Nézd meg:They Might Be Giants - Don't Let's Start. Az együttes első sikere, a zseniálisan idióta klipből nehezebb megállapítani, hogy ki a nagyobb antisztár, Flansburgh a nagy szemüvegével, vagy Linnell az ideggyengeségével.

4. Weezer
Zeneileg a Pixies, szövegileg a They Might Be Giants nyomán indult el a klasszikus geek-rock zenekarként számon tartott Weezer. A Rivers Cuomo vezette kvartett már rögtön első lemezén megmutatta, hogy mi, merre hány méter, és gyakorlatilag az amerikai rock karikatúra-zenekaraként definiálta magát. Ezek szerint a Weezer négy, rocksztárságról álmodozó hülyegyerek egy garázsban, tele KISS-poszterekkel és szexuális kudarcélményekkel. A Weezer első lemeze 1994-ben már épített a geek-sármra, de akkor még az irónia és a humor uralták az albumot, az igazi sokk a második album, az 1996-os Pinkerton személyes, szexuálisan frusztrált, magányról és elszigeteltségről szóló, gyakran önsajnáló szövegei és a hozzá társuló, "szívből jövő" zene és ének az amerikai tinédzserek elgondolkodtatóan nagy hányadát találta szíven. A Pinkerton sosem lett igazi kereskedelmi siker, de a hatása felbecsülhetetlen, és tulajdonképpen az első igazi emo sikeralbum, még ha ezt a státusát sokan vitatják is. A Pinkerton az egyik legfontosabb amerikai rocklemez a kilencvenes években, legalábbis szép csendben iszonyú nagy rajongótábora lett a Weezernek, és amikor 2001-ben, öt év pihenő után megjelent az újabb lemez, addigra az alternatív rock legnagyobb sztárjai közé került, és azóta is tartja a helyét ott.

Nézd meg: Weezer- Beverly Hills. Az együttes legutóbbi albumának sikerdala annyira geek, mintha a saját paródiája lenne, de ettől még jó.

5. Barenaked Ladies
Az egyik legsikeresebb kanadai rockzenekar is sokat merített a They Might Be Giants szövegeiből, ám zeneileg inkább középutas amerikai folkos rockzenét játszik. A Barenaked Ladies több kritikus szerint is egyszerűen már túl idétlen, és ezek a rosszul öltözött, esetlen megjelenésű geekek a poénokhoz jobbára csak középszerű rockzenét tudnak szolgáltatni. Ugyanazt a poént pedig elég nehéz többször is elsütni, éppen ezért a tíz évvel ezelőtti csúcsponthoz képest a Barenaked Ladies mai népszerűsége már csak töredéke az akkorinak. Igaz, azért ne feledjük, hogy annak idején kanadai zenekar létére a Ladies meghódított az USA-t is (a világ többi részében viszont igazán sosem tudott befutni), és mivel nem tehetségtelen emberekről van szó, néhány ügyes dalt is köszönhetünk nekik. De ha tipizálni kell, akkor a Barenaked Ladies az a zenekar, amelyik megragadt a közönséges gimis poénkodás szintjén, ám azon kevesek közé tartoznak, akik remekül meg is élnek belőle - ki hibáztatná őket ezért?

Nézd meg: Barenaked Ladies - Pinch Me. A zenekar egyik legnagyobb sikere egy ötletes videóval megtámogatva.